A Nápoly elleni mérkőzés után kellett pár nap, hogy ülepedjenek a dolgok. Leegyszerűsítve, egy újabb rangadó, amit sikerült elveszíteni. Távolabbról vizsgálva pedig arra jutottam, hogy szegény Gasperini mester nagyon hasonló cipőben jár, mint Mourinho annak előtte. Egy foghíjas kerettel próbálja a saját játékát játszatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Bár az eredmények nem maradnak el, és a bajnokság harmadánál nem áll rosszul a csapat, de a komolyabb ellenfelek rendre legyőzik kedvenceink.

Ha csak a Napoli elleni mérkőzést vesszük górcső alá, azt fogjuk látni, hogy az első félidőben, amíg volt kilencese a csapatnak, a lehetőségeihez mérten jól állta a sarat. Pedig Conte nem cicózott és esetenként 70-80 méteren megkezdte a letámadását. De ezzel nem tudok véleményem szerint akkora zavart kelteni, mint amit remélt. Eljutottunk, ha nem is sokszor (emlékeim szerint 2-3 alkalommal) helyzetig, amit egy jobb csatár talán gólra tudott volna váltani. Ez Ferguson esetében elmaradt. Szegény közel 400 perc játékidő után is idegen testként mozog ebben a csapatban.
„A festői Cagliari” bővebben



/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/68575656/1292798207.0.jpg)



