minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
A cím egyaránt vonatkozik a Roma előző fordulós teljesítményére, és a sok tévedésre, melyet elkövettem az előző posztban, amikért utólagos elnézéseteket kérem. Egy más kiesett csapatot nem tudtunk megverni hazai pályán. Pedig most aztán tényleg mindent megtett a csapat. Ilyen meccset talán még soha nem láttunk. Órákon belül pedig zárjuk az olasz bajnoki szezont a Torino otthonában.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/70869932/1397247880.0.jpg)
Miután döntőbe jutottunk a Konferencia Ligában, idegenbe mentünk a Fiorentinához a hét elején bajnokit játszani. Ezúttal is érződött az európai átok, nincs mit tenni, ez a keret nem feltétlenül több frontra van tervezve. Nagyon sima meccsen intézett el minket a Viola, ma pedig a szezon utolsó hazai meccsét játsszuk a Venezia ellen.
A Konferencia Liga továbbjutást követően egyből Nápolyban volt az AS Romának jelenése. Nem a legkönnyebb ellenfél a déli csapat, pláne egy „kiélezett” párharcot követően. A sorminta folytatódik, szombaton Milánóban kell pályára lépni az Inter ellen. Utána jön a Leicester elleni elődöntő. Szóval van program, most lehet kijavítani az egész szezonban mutatott hullámzó teljesítmény rosszabb emlékeit.
Ezen is van csapatunk, nekem személy szerint nagyon tetszett a nápolyi meccs második félideje. A csapat tudta mit akar, határozottan léptek fel a srácok, és az egalizálás is összejött. Talán nagy elvárás lett volna a győzelem megszerzése, de rövidke esély még erre is nyílt. Lehet Spaletti elcserélte magát, ez engem különösebben nem izgat, fontos pontot sikerült szerezni.
“Komoly dilemma” bővebbenNagy nehezen vertük az utolsó helyezettet hazai pályán, de végül csak sikerült. Rossz volt azért nézni. Szerencsére most egy könnyebb meccs következik, a Bodo/Glimt igazán nem jelenthet problémát.
Harmadik mérkőzősén is túl van az AS Roma idén a norvég Bodo/Glimt ellen. És akármilyen furcsa is ezt leírni ide, egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni a kisváros csapatát. Oké kétszer voltunk idegenben, 8-2-s összesítéssel szépen haza is jöhetett a csapat. Ehhez jön még egy római 2-2. Gratulálok a teljes társaságnak, ez igen!
Engem nem érdekel, hogy a legészakiabb pálya a kiírás tekintetében, különösebben a műfű dumák sem hatnak meg. Sőt, az sem érdekel, hogy kétszer egymás után megnyerték a norvég bajnokságot ezek a derék hazaiak. Odamész a csoportkörben, nagy az arcod, mert olasz vagy, genetikailag nem bírsz szerény lenni, oké. Ki is kapsz szépen, nem kicsit, nagyon… 6-1. Lenyeled a békát, megnyered a csoportot, bár Rómában sem tudod megverni őket, de ott az akkor pont elég. Erre jön a rájátszás, és mit ad a sors, eléd pendíti újra a favágókat. Mit csinálsz normál esetben ilyenkor, veszel egy mély levegőt, és tiszta erőből lenyomod a szemét-senkiházi-hatotrúgó norvég fejüket a víz alá és minimum 3-4 góllal lerendezed a továbbjutást.
“A norvég rémálom újabb fejezete” bővebbenDe, létezik. 3-0-ra vertük meg a Laziót a római derbyn, de nyugodt szívvel mondhatjuk, ennyi volt közte. A Lazio megfulladt, a Roma szárnyalt. A farkas utolérte a gyalogkakukkot és megette vacsorára.
Jól sikerült a Mourinho eltiltása alatt lejátszott két találkozó. Egyrészt jött a Specia elleni végjátékban megszerzett győzelem, majd az Atalanta elleni talán még fontosabb diadal. Ezzel az újabb három ponttal az AS Roma megelőzte az Atalanta csapatát, és ötödik jelenleg a tabellán.
A mérkőzést bár nem az oldalvonal mellől nézhette végig Mourinho, a kezdőben máris jól látható volt a portugál kéznyoma. Két támadó felfogású középpályás kapott lehetőséget, Pellegrini és Miki egyszerre léphetett pályára. Szűrőben pedig Cristante érkezett. Így kimaradt Oliveira, vagy épp Veretout. És azt kell mondjam, bejött Jose húzása. Másik érdekesség, hogy a fiatal lengyel Zalewski a kezdőben ragadt.
“Az Atalanta is megvan…” bővebbenPersze nem az, hogy nyertünk, mert nem nyertünk. Egyébként a Hellas Verona egy olyan csapat, amelyik négy ponttal van mögöttünk, nagyjából egy szinten vagyunk, csak ott több a sikerélmény, ezért nem is volt könnyű dolgunk. Sajnos ez van. Ma kora este a Spezia ellen folytathatjuk veretlenségi sorozatunkat a bajnokságban, reményeink szerint ezúttal győzelemmel.
Tegnap sokáig ültem a tévé előtt a lefújást követően és csak bámultam a reklámokat bambán. Azon gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg ezt az összefoglaló posztot. Játszott a Roma, idegenben egy 2-2-s döntetlent a Sassuoloval. Ami így első ránézésre még talán elfogadható eredmény is lehetne, de aki látta a mérkőzést az biztos hasonlóan érez, mint én, és azt gondolja hogy ez egy katasztrófa. Nem válságról kell itt beszélni, arról kell, hogy ez a csapat jelenleg erre jó, gólképtelenség a Genoa ellen, tükörsima kiesés az Interrel szemben az olasz kupából, majd egy újabb, foggal-körömmel összekapart döntetlenre a Sassuolo vendégeként. Ennyi.
Középszer, elszomorító, kijózanító, fene tudja milyen jelzőket lehetne még itt felsorolni. Valamikor az idény elején, amikor még összekopóban volt a társaság és Jose, azt gondoltam jó lesz ez. Aztán volt egy rövid felfutás, amikor némi szerencsével jöttek az eredmények, majd sorra követték a kijózanítóbbnál kijózanítóbb pofonok. Nem sorolom, aki követi a csapatot nagyon jól tudja miről beszéltek.
“Ez megint szörnyű volt, kár lenne tagadni…” bővebbenNagyjából így lehetne összefoglalni a dolgokat a Sassuolo elleni meccs előtt. Február közepére már csak annyi izgulni valónk maradt, hogy betehetjük-e a bonsai fa árnyékába a Konferencia Liga trófeáját – ami annyira jelentős, hogy még külön twitter csatornát se indítottak neki, és semmi nem is adja – illetve, hogy jövőre sikerül-e egy nagyot ugorva az Európa Ligában megmérettetni magunkat. Vagy legalább lemaradni a Konferenciáról.
