Vasárnap este a címvédő ellen sikerült kiizzadni egy döntetlent, ezzel idén az északi hármas otthonában veretlenek tudtunk maradni. A játék továbbra is nézhetetlen, az eredmény pedig hiába van rendben, ha kilóg a malac farka, és bármikor arcon vághat.
Idén először ragadok billentyűzetet, hogy kedvenc csapatomról írjak. Ezért engedjétek meg, hogy mindenkinek Boldog Új Esztendőt kívánjak, és sikerekben gazdag sportévet. Nyilván nem a legszerencsésebb pillanat ez, egyrészt tartozunk egy Milan értékelővel, és egy teljes Juventus elleni csomaggal. A lemaradásokért elnézést, lassabban indulunk itt az év elején. De ígérhetem, ebben a naptári évben is folyamatosan jövünk majd a jól megszokott posztokkal.
Ebből mi lesz Mester?
A szolgálati közlemények után talán kezdjünk is bele a mérkőzések szétcincálásába, és próbáljuk meg objektíven megítélni, mi is volt valójában ez az elmúlt kettő, de talán szerencsésebb négy találkozót egyben vizsgálni. Most maradva a Juventus elleni rangadónál, megpróbálom előbb kifejteni a konkrét mérkőzésről alkotott véleményem, majd összegzésképpen távolabbról szemléljük kicsit a jelenlegi helyzetet.
Legalábbis szerintem, és nem is kicsi. A hétvégén kikaptunk a Milantól, egy a játékvezető által rosszul vezetett meccsen, de azért mégiscsak vereséget szenvedtünk, így az októbert 2-1-3-as eredménnyel zártuk, közte egy olyan vereséggel, ami önmagában megérne egy elmélyült elmélkedést a jövőt illetően. Viszont semmi pánik, holnap bosszút állhatunk skandináv álomgyilkosainkon.
Szerda este a Roma 2-1-re nyert a Cagliari otthonában. A Cagliari szerzett vezetést, Pavoletti góljával, de a Roma megfordította az eredményt, Ibanez és Pellegrini találataival.
Lejátszotta csapatunk sokadik „rangadóját” és jött is az előre borítékolható pocsék forma. A fél térdre ereszkedett Milan bár harcosan lépett fel az olasz fővárosban, a hazaiak védekezése bőven kellett, ahhoz, hogy a mérkőzést Pioli fiai nyerjék. Sajnos egyre kevésbé ér meglepetésként ez a fajta hozzáállás, így komoly eredményt nem lehet elérni, sőt. A jelenlegi helyzetben tényleg nem maradt más remény/lehetőség, mint a negyedik hely foggal-körömmel való megszerzése. Nem gondolnám, hogy az EL-ben bármi keresnivalónk lenne az ellen a pár életben maradt „nagycsapat” ellen, kikkel még összesodorhat a szél.
Rebic csendre int!
De maradjunk egyelőre a Milan meccsnél, Ibra és társai négy tétmérkőzést hoztak le győzelem nélkül, plusz akciógólt sem sikerült nekik szerezni olyan veretes névsor ellen, mint a Spezia, Inter, vagy épp a Crvena zvezda oda-vissza . Nem mondom, hogy mind a négy meccset illet volna nyernie az északiaknak, de a bemutatott teljesítmény komoly gondokra utalt. Szerencsére jött a sorban az „üldöző” Roma és máris visszakerülhettek a helyes útra. Bumm!
Csütörtök este az Olimpicóban, a Roma 3-1-re elverte a Bragát és bejutott az Európa-liga legjobb 16 csapata közé. A gólokat Dzeko, Carles Pérez és Borja Mayoral szerezték, Cristante öngólja nem segített a portugálokon.
A meccsdömping nem áll le, sőt a nemzetközi mérkőzésekkel újra heti két találkozót kell játszania az érdekelt feleknek. Többek között az AS Romanak is, aki vasárnap este – a csütörtöki portugáliai kaland után – a Benevento vendége volt. Inzaghi csapata igazi színfoltja idén a Serie A mezőnyének. Bátor csapata, kellemes támadófocival örvendezteti meg a nagyérdeműt. Lapadula és Caprari kiváló emberek erre a feladatra, nem egy skalpot begyűjtöttek már a „boszorkányok”.
Glik kisárgul.
Fővárosi oldalon gyakorlatilag teljesen elfogytak azok a belső védők, akiket számításba vesz Fonseca. Cristante sérülését Ibanez kiesése követte, így nagyon kíváncsian várta minden romanista, hogy néz majd ki a védelem. A válasz egyszerű(bb) volt, mint képzeltük, Faziot reaktiválta a portugál tréner, és azt kell ide írjam, az argentin védő nem szerepelt rosszul, később a meccs folyamán a másik fagyasztott védő is szóhoz juthatott, történetesen Juan Jesus, aki bár kevesebb percet játszott, szégyent ő sem vallott.
Csütörtökön elkezdődött az európai kupaszezon a Roma számára. Svájcban győztük le a Young Boys-t egy felforgatás utáni összerázott csapattal. Hétfőn pedig már a Milan vár ránk.
Amikor a pandémia helyzetet követően, az első posztot fabrikáltam, azon járt az eszem, hogy milyen formában kerülhet ki csapatom ebből a helyzetből. Bizonyára érezhető volt az írásban is, nem tudtam igazán optimistán tekinteni erre a sűrű időszakra. Aztán jött a Samp elleni csörte, a csapat nyerni tudott, vert helyzetből, kiváló egyéni teljesítménnyel. Örültem, bizakodtam, mondom talán sikerülhet meglovagolni ezt a mindenki számára ismeretlent. De vasárnap délután kijózanodtam.
Szerencsére nézők nem voltak a helyszínen…
A keret jelentős része rendelkezésre állt, a Milan messze van fénykorától és akkor még finoman fogalmaztam, de ezek a dolgok mind semmit se érnek, ha a saját csapatod mindössze erre a felfoghatatlanul gyenge teljesítményre képes. Tátott szájjal bámultam, hogy oké meccshiány, oké szurkolók híján kell helytállni, de ez akkor is kimerítette a szánalmas vergődés bűntettét.