Sorsszerű volt, hogy hosszútávon nem adja ki úgy a mákdaráló, mint az első fordulókban, amikor az összes malac nekünk röfögött. Bár a támadójáték némelyest elkezdett fejlődni, a helyzetkihasználás még mindig tragikus, hátul pedig bemennek azok a lövések, amik eddig fennakadtak Svilaron. Hároméves projekt elején vagyunk, ami reméljük, hogy most megkapja a szükséges időt, de tény, hogy az eredmények elkezdtek romlani.
Tegnap sokáig ültem a tévé előtt a lefújást követően és csak bámultam a reklámokat bambán. Azon gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg ezt az összefoglaló posztot. Játszott a Roma, idegenben egy 2-2-s döntetlent a Sassuoloval. Ami így első ránézésre még talán elfogadható eredmény is lehetne, de aki látta a mérkőzést az biztos hasonlóan érez, mint én, és azt gondolja hogy ez egy katasztrófa. Nem válságról kell itt beszélni, arról kell, hogy ez a csapat jelenleg erre jó, gólképtelenség a Genoa ellen, tükörsima kiesés az Interrel szemben az olasz kupából, majd egy újabb, foggal-körömmel összekapart döntetlenre a Sassuolo vendégeként. Ennyi.
Abraham gól, 0-1
Középszer, elszomorító, kijózanító, fene tudja milyen jelzőket lehetne még itt felsorolni. Valamikor az idény elején, amikor még összekopóban volt a társaság és Jose, azt gondoltam jó lesz ez. Aztán volt egy rövid felfutás, amikor némi szerencsével jöttek az eredmények, majd sorra követték a kijózanítóbbnál kijózanítóbb pofonok. Nem sorolom, aki követi a csapatot nagyon jól tudja miről beszéltek.
Nagyjából így lehetne összefoglalni a dolgokat a Sassuolo elleni meccs előtt. Február közepére már csak annyi izgulni valónk maradt, hogy betehetjük-e a bonsai fa árnyékába a Konferencia Liga trófeáját – ami annyira jelentős, hogy még külön twitter csatornát se indítottak neki, és semmi nem is adja – illetve, hogy jövőre sikerül-e egy nagyot ugorva az Európa Ligában megmérettetni magunkat. Vagy legalább lemaradni a Konferenciáról.
Érzelem dús válogatott szüneten vagyunk túl. Magyar szempontból kijózanító, olasz szempontból pedig tovább szárnyaló álmok övezték a világbajnoki selejtezőket. Ide kapcsolódó, mai hír, hogy a FIFA rámondta az áment a két évente rendezendő világbajnokságra. Eddig is tudni lehetett, nem kicsit hülyék ülnek ezekben a magasságokban, de mára ez teljesen világossá vált. Ne menjük bele a részletekbe, maradjunk inkább annyiban, hogy az olaszok 37-re dagasztották a veretlenségi mutatójukat, amivel átlépték az eddigi rekordot. Gratulálunk.
37 mérkőzés veretlenül
Egy ilyen feldúsított, három mérkőzést magába foglaló válogatott szünet után nagyon ritkán érvényesül a papírforma, minden csapat szerez újabb sérülteket, a játékosok átutazták fél Európát oda-vissza, a közös edzésmunkát a tartalék végezte, a minőségi játékosok selejteztek. Erről is külön posztsorozatot lehetne indítani, hogy és miként lehetne máshogyan megvívni ezeket a mérkőzéseket, de mi maradjunk a száraz tényeknél. Jose’ 4/4 mutatója vasárnap este tovább fényesedhet, az olasz fővárosba lép pályára csapatunk a Sassuolo ellen.
A Parmatól és a Napolitól elszenvedett vereségek után a Sassuolo vendégeként sem sikerült nyernie az AS Roma csapatának. Bár a fővárosiak kétszer vezettek és több komoly helyzetet is kialakítottak, elvédekeztek két hazai támadást, amit a Sassuolo könyörtelenül értékesített. Így a csapat visszacsúszott a tabella hetedik helyére; most már csak Fonseca bízik a BL-t érő negyedik pozíció megszerzésében. Ráadásul csütörtökön már az Ajax ellen kellene mutatni valamit, ha a bajnokságban rendre ég a társaság.
Pellegrini értékesíti a büntetőt
Sokat gondolkodtam azon, hogy a jelenlegi helyzetről és az aktuális bajnoki formáról miként fogalmazzak erős kritikát. De aztán úgy döntöttem, megvárom az Ajax elleni párharc kimenetelét, mielőtt Fonseca felett véglegesen pálcát törnék. Mivel a mérkőzésen rendre bekövetkező egyéni hibákról nehezen tehet a portugál tréner, egyértelmű bűnbaknak nehéz lenne beállítani. DE a felfogásra, hozzáállásra igenis hatással kell, hogy legyen és ez már nyomasztóbb tény, mert ebből igazán kevés jut ki a gyepre hétről-hétre.
A Roma csütörtökön az Olimpicóban legyőzte 3-1-re a Young Boys-t, ezzel egy fordulóval a vége előtt bebiztosította a csoportelsőséget az EL-ben. Vasárnap délután háromkor pedig következik talán a legnagyobb meglepetéscsapat a Serie A idei kiírásából: a Sassuolo.
Úgy tűnik, az őszi szezon óta fordult egyet a világ a tengelye körül, és mi kerültünk a 4-2 rosszabbik végére. Igaz, hogy a téli szünet óta legalábbis felemás a játékunk, de a Lazio ellen már egészen pofásan mutatott a Roma, erre jött ez. Megráztuk a pofonfát, és mind a képünkbe esett.
Szombat este idegenben, Modena megye kisvárosában, Sassuoloban lép pályára a frissen „teleigazolt” AS Roma. Pár a poszt írásakor még 12 óra hátra volt az olasz átigazolási piac zárásáig, de az érdemi kérdések már eldőlni látszanak a fővárosban. Három 21 éves játékos érkezett, egy a védelembe, egy a középpályára és egy a csatársorba. Mindemellett történt egy nehezen magyarázható távozás is, Florenzi a La Ligába tette át székhelyét.
De az átigazolásokról majd később beszélünk, most maradjunk a 22. forduló szombat esti meccsénél. A Sassuolo történetét már volt időnk ízlelgetni, 40 ezres városka és a MAPEI szerelemgyereke igen tetszetős ívet rajzol lassan egy évtizede az olasz labdarúgás tájképén. Ezzel most nem kívánok különösebben foglalkozni. Az idei szereplésük egyelőre várakozáson aluli, bár jelen pillanatban kiesési gondjai nincsenek De Zerbi csapatának, de a középmezőny aljáról inkább lefelé kell kacsingassanak, mintsem az európai kupaszereplésről álmodozni.
Vasárnap este hatkor fogadtuk a Sassuolót az Olimpicóban és már az első félidőben eldőlt a meccs, Cristante, Dzeko, Mkhitaryan és Kluivert góljaival. Berardi a második félidőben hiába szépített kétszer is.