Nagyjából így lehetne összefoglalni a dolgokat a Sassuolo elleni meccs előtt. Február közepére már csak annyi izgulni valónk maradt, hogy betehetjük-e a bonsai fa árnyékába a Konferencia Liga trófeáját – ami annyira jelentős, hogy még külön twitter csatornát se indítottak neki, és semmi nem is adja – illetve, hogy jövőre sikerül-e egy nagyot ugorva az Európa Ligában megmérettetni magunkat. Vagy legalább lemaradni a Konferenciáról.
Szerdán az Interhez látogattunk az Olasz Kupa negyeddöntőjében, Mourinho először tért vissza korábbi sikerei helyszínére, az utolsó klubhoz, ahonnan sikerült jó érzésekkel távoznia. Egy percig sem volt kérdéses a továbbjutás, vagyis legfeljebb csak egy percig, mert a másodikban már Dzeko góljával vezetett az Inter. Perisic elfutását első sorból nézte végig Karsdorp, majd a beadást Dzeko közvetlen a kapuval szemben, teljesen egyedül válthatta gólra. Smalling nemcsak hogy méterekre helyezkedett Dzekótól, de még mellé is fejelt a labdának, teljesen kontextusát vesztve szédelgett az angol.
Nem igazán volt olyan eleme a játéknak, ahol megközelítettük volna az Inter szintjét, és amit Mourinho mondott a hozzállásról, abban van igazság, mégha szerintem csak félig igaz. Zaniolo és Abraham előtt is voltak komoly helyzetek még 1-0-nál, amit nem tudtak kihasználni. A legnagyobb probléma azonban nem ez, hanem, hogy ha ötször egyenlítenek is, az Inter biztos talált volna egy hatodik választ, annyira nem volt ellenszerünk a játékukra. Ha nem játszanánk sokszor ugyanilyen esetlegesen a kisebb csapatok ellen, akkor elfogadnám Mourinho magyarázatát, de én azt gondolom, hogy nemcsak taktikailag, de motivációt tekintve is komoly felelőssége van az edzőnek.
Sokkal többet volt náluk a labda, tehát még csak nem is az volt a probléma, ami Mourinhónál gyakran felmerül, hogy ha játszani kell, akkor az nem megy. Sokkal inkább hajlok arra, ami a kommentmezőben már régóta fel-felmerül, ez a keret borzasztó gyenge, 6-7. helynél semmi esetre sem jobb, és a nagyobb csapatok ellen teljesen esélytelenül lépnek pályára. Valószínűleg ezt a játékosok is tudják, és rányomja a szereplésükre a bélyegét, innen eredhet az gyávaság, amiről Mourinho beszélt.
Az egész meccs legfélelmetesebb tanulsága, hogy mennyire nincsen középpályánk. Ezek után persze lehet fikázni Manciniéket, de semmi támogatást nem kapnak a csapattól, amit védekezik a Roma, az Mancini + Smalling + Ibanez összege, mindenki más nemhogy hozzá nem tesz, de inkább ebből is elvesz. Az Inter legnagyobb lehetőségei a térfelünk közepéről érkező lövések voltak, Barella is lőhetett háromszor, amiből kettő életveszély volt, és Sanchez is innen lőtte a másodikat. Nem csoda, hogy Mourinho egyszerre kapta le Veretout-t és Oliveirát, mégha utóbbi egyébként felfelé lóg ki a csapatból, bármilyen furcsa is ezt mondani.
Így kellene legyőzni a Sassuolót, akik De Zerbi után megint belenyúltak a tutiba Dionisivel. Nem tudom hogy csinálják, de kicsiben az Atalantára emlékeztet, minden év végi lerablás után megoldják, hogy a liga egyik legszórakoztatóbb csapata maradjanak. Kis kitérő, de nagyon sajnálom, hogy pont az elmúlt évtized talán legszórakoztatóbb, legizgalmasabb bajnoki szezonjában nincs a Romának egy momentuma sem.
Szerencsénkre Scamacca és Raspadori is sérültek, ez nagy terhet vesz le a védőinkről, míg nálunk Zaniolo nem léphet pályára. Sajnos még nem hasonlít korábbi önmagára, de hogy dicsérjem is Mourinhót, Zaniolo seconda puntaként játszatása abszolút telitalálat, ha visszanyeri a régi önmagát, ez fordulópont lehet a karrierjében.
A Sassuolo bármennyire is szórakoztató, nem éppen egy félelmetes ellenfél, főleg Scamacca nélkül. Berardi megint egy kiváló szezont húzott elő a puttonyából, 10 gólnál és 9 gólpassznál tart, én meg könyörgöm, hogy vigye el őt egy nagyobb csapat (akár mi is), és nézzük már meg, hogy ott mire lenne képes, mielőtt túl késő. A védekezésük borzasztó sebezhető, akcióból kapják a góljaik 77%-át, szóval elég jó eséllyel állunk ki, hogy akár labdát birtokolva is több gólt szerezzünk.
Zaniolo hiányában az igazi kérdés, hogy Afena-Gyan vagy Shomurodov kap-e lehetőséget a bizonyításra. Nagyon úgy tűnt az elmúlt hónapokban, hogy Mourinho Gyan mellett tette le a voksát, ha rotált, vagy csak be kellett hívni valakit a padról, rendre ő volt, akihez nyúlt. Én most inkább Gyan mellett tenném le a voksomat, a Sassuolo egy labdabirtokló csapat, kontrából pedig ghánai agresszivitása és agilitása jobban érvényesülhet, és egyébként is sokkal jobban hasonlít a játéka Zaniolóéra, mint Shomurodovnak.
Ősszel sikerült legyőzni a műtrágyásokat, de hajmeresztő védelmi hibákat hagytak akkor megtorlatlanul. Nem számítok könnyű meccsre, és már megszoktuk, hogy a Roma alsóházi csapatok ellen sem mehet biztosra, ennek ellenére ha szeretnénk legalább a heti kétszeri leégést elkerülni, jó lenne odatenni magunkat, és győzni.