Őrölt ideg szombat uzsonnára

Újra félháznyi néző gyűlt össze hétvégén a Stadio Olimpico-ban, hogy megnézze a délutáni Roma meccset. Az ellenfél a Genoa volt, akik idén a negyedik edzőjüket fogyasztják éppen (egyikük csak egy átmeneti megoldás volt egy fordulóra) és egy végig nagyon bosszantó meccsen egy még annál is idegesítőbb végjátékot láttunk.

Kéne valami ötlet arra, hogy a helyzeteket hogy kéne berúgni

Egy nagyon nehéz évkezdet után a Roma most egy olyan sorozatban van a bajnokságban ahol muszáj lenne nagyon sok győzelmet szerezni, mert olyan csapatok ellen játszunk amelyeknek idén nem megy annyira. A Genoa még közülük is kiemelkedő, bár mindig amikor új edzőt kap egy csapat akkor újra kell őket értékelni. Blessinnek sikerült feltüzelni a csapatot, csúsztak, vetődtek, repültek, érezhetően megkezdték a kiesőcsapatok tavaszi vadászidényét, amikor a vesztüket (a kiesést) érezve sokkal veszélyesebbek mint bármelyik relatíve jól teljesítő középcsapat. Persze a Roma is kellett ahhoz, hogy a Genoa úgy érezze, hogy van itt esélye. Visszatértünk például ahhoz, hogy a meccs első fél órájában semmit sem csinálunk. Ez egy olyan meccsen ahol az ellen amelyik minél közelebb jár a meccs végéhez kapott gól nélkül, annál lelkesebb, hatalmas luxus. Aztán a maradék 15 perc sem volt nagy izgalmakkal tűzdelt.

Zaniolo nekem egy fokkal élesebbnek tűnt mint a korábbi meccseken. Végre veszélyes helyzeteket próbált kialakítani, nem pedig eldőlni az első adandó alkalommal

A második félidőre már jobban jött ki a hazai csapat, ez a játékrész a folyamatos helyzetekről, nagyon sokszor ziccerekről szólt. Viszont nagyon bosszantó módon bármekkora helyzetben képesek voltak rosszul dönteni, vagy hibázni a játékosaink. Elrepülő blokkoló játékosba bombázott labdák, elhibázott fejes, rossz ütemű passz…. 23 lövésünk volt ezen a meccsen és egyiket sem voltak képesek gólra váltani. Szerintem legalább 5 olyan alkalom volt amikor ha megállítják a labdát a csatáraink, vagy visszahúzzák akkor a védőt úgy kellett volna levakarni a reklámtábláról miután elgurítják a kapus mellett a labdát, de ez egyszer sem történt meg. Tényleg csúsztak, vetődtek a vendégek, ráadásul 23 szabálytalanságot is elkövettek. Ebből az egyik egy éppen bemutatkozó játékostól jött – akinek a határozatlanságát éppen kihasználva kilépő – Afena-Gyant a nyakánál fogva rántotta le gólhelyzetben. A bíró azonnali pirossal értékelte ezt a mutatványt, így még közel 30 perc emberelőnyt is szereztünk.

Lövések a mérkőzésen. Teljesen olyan hangulata volt a meccsnek, mint karácsony előtt a másik genoai csapat ellen.

Nem mentünk azonban ezzel sem sokra és ebben én Mourinho felelősségét is érzem. A kiállítás előtt jó 10 perccel leszedte Oliveira-t, aki helyett egyrészt El Shaarawy lőtte a nagyon jó helyről kapott szabadrúgást (csapnivalóan) másrészt az emberelőny után Karsdorp helyére beküldte Veretout-t is. Ennek következtében Mkhitaryan kiszorult a holland helyére és leginkább Cristantenak kellett volna irányítani a támadásokat. Szerintem ez végzetes hiba volt, mert onnantól kezdve hiába voltunk emberelőnyben, konkrétan veszélytelenebbek lettünk mint előtte voltunk. Egy olyan 30 perc után amikor gyakorlatilag bármikor megszerezhettük volna a vezetést egy olyan emberelőny következett ami inkább csak szenvedés volt. Már a meccs vége felé közeledtünk, amikor egyszer csak a semmiből Zaniolo szerzett egy gólt. Elfutott a tizenhatos vonalán és aztán tökéletesen visszalőtte a labdát a hosszúba. Levett mez, hatalmas ünneplés, a stadionba látogató Maneskin énekese maszkját levéve üvölti torkaszakadtából hogy ZANIOLO, úgy ötször, mire megkapjuk az üzenetet a képernyőn hogy a VAR amúgy vizsgálja a gólt (ezt persze mindegyikkel megteszik). A bíró kimegy és visszavonja, 0-0, tessék tovább játszani.

A szabálytalanság utáni pillanatok… senkit sem érdekel

Az ok az volt, hogy a támadás során egyszer az ellenfél szerelte Abraham-et, aki letalpalta. Na persze nem direkt, hanem a genoai védő a meccs során már megszokott küzdőszellemmel belépett Tammy lába alá. Ez persze fáj, így a helyén el lehetett passzolni a labdát, talpalni nem szabad úgyhogy Abraham sárgát kapott és jöhet a Genoa szabaddal. Általában én abszolút támogatom, hogy minél többet használják a VAR-t és elméletileg a szabályok szerint ítéltek, de azért ez az eset kicsit kiakasztott. Megint egy olyan helyzetben szívattak meg minket a VAR-ral amikor az ellenfél konkrétan egy játékosa sem reklamált (márpedig ehhez egy focimeccsen elég alacsonyan van a léc) és alapvetően játékban szerintem a legritkább esetben fújnak be egy ilyen esetet. Kicsit olyan ez (csak fordítva) mint amikor a támadó belép a védő elé, hogy az felöklelje. Mit csináljon az ember ha futás közben belépnek a lába alá? Elfogadom, ha a szabályok szerint ezt le kell fújni, de nekem mindent elmond a felvétel az összefoglalóban: a bíró végignézi és meg sem rezzen, 3 ellenfél közelről, legalább kettő másik messzebbről nézi az esetet és egyiküknek sem jut eszükbe, hogy ez szabálytalan volt. A 2018-as VB óta sokszor mondogatom ugyanazt: a probléma az, hogy a focinak vagy nincsenek vagy szarok a szabályai. Olyan esetleges és szubjektív volt 100 évig a játékvezetés, hogy amikor van lehetőségünk kikockázni momentumokat akkor rájövünk, hogy valójában gyakorlatilag bárhol lehet szabálytalanságot találni és végül megint csak marad a szubjektivitás. (utána a Milan esetében az egyenlítő góljuk előtt Giroud ütközött Alexis Sanchez-zel, többen összehasonlították az esetet, mert ott végül nem ítéltek szabálytalanságot és egyébként szintén senki nem jelezte a pályán, hogy az kifogásolható mozdulat lett volna). Nekem az orosz vb arról maradt meg, hogy meccsek tömkelegét valami vétlen kezezés miatt kiosztott tizenegyes döntötte el, amit aztán újra is szabályoztak (viszonylag jól). Ez a mostani eset megint másik problémát hoz fel: teljesen máshogy ítélik meg a szabálytalanságokat attól függően, hogy védekező vagy támadó csapat követi el és hogy a pálya mely részén történik. Ezt szerintem százból ha egy bíró fújja le videó nélkül, hiszen még az ellenfelet sem zavarta, és abban már nem vagyok biztos, hogy a VAR-nak az a célja, hogy olyan ítéleteket hozzon meg amit egyébként soha máskor nem szoktak.

El Shaarawy nagyon akart bizonyítani, de ettől inkább csak a többiektől vette most el a lehetőségeket

Ezek után persze a maradék játékidő (tehát a hosszabbítás) gyakorlatilag kuka volt. Zaniolo próbálkozott még egy távoli lövéssel, megadva magának az esélyt a valódi hőssé válásra, aztán úgy döntött, hogy neki ennyi elég volt és piroslaposan fogalmazva érdeklődte meg a bírótól, hogy mi is volt az érvénytelenített gólja mögötti döntési mechanizmus. Ezután már végképp káoszba fulladt a meccs, utólag csak azon csodálkozok, hogy nem kaptunk be egy gólt, mert mindenki olyan szinten szétesett mentálisan a pályán, hogy elemi szinten sem ment már a foci. Miután írtam egy hosszú bekezdést a nagy vihart kavaró bírói döntésről, azért azt mindenképp le szeretném szögezni, hogy nem azon múlt a meccs, hanem a 23 lövésen amiből nem lett gól, Mourinho cseréin, Cristante “irányító” játékán és az elkávézgatott első fél órán. Különösen zavar a csapnivaló befejezés, mert az már legalább két hónapja a csapat legnagyobb gyengesége ami miatt hiába játszunk jól, képtelenek vagyunk nyerni.

2008-ban ebben a párosításban 2-1-re nyert a Roma a döntőben. Egy évvel utána már Mourinho vitte a kupát az Inter-rel. Remélem most is Mourinho viszi majd a kupát pár körrel később

Megyünk azonban tovább és kedden az Olasz Kupában lépünk pályára. Gyors szintlépés történt, mivel a másodosztályú Lecce fogadása után a negyeddöntőben Milánóba látogatunk a listavezető Interhez. Ők a fentebb említett Milan elleni meccsen vezetés után kikaptak így egyik csapatnak sem indult jól a február. Egy meccsen fog eldőlni a továbbjutás, tehát akár hosszabbítás is lehet majd a kedden kilenckor kezdődő találkozón. Az Inter természetesen jelenleg jóval erősebb csapat, ezt sajnos láthattuk december elején amikor nagyon kényelmesen nyertek 0-3-ra az Olimpico-ban. Nem mi vagyunk tehát az esélyesek, azonban az a mi malmunkra hajthatja a vizet, hogy az ő gondolataik talán inkább a mögéjük egy pontra felzárkózó Milan és (a hétvégi ellenfelük), Napoli körül forognak majd, hiszen a Scudetto esélye mellett az Olasz Kupa meccsein igencsak a különösebb fáradtság és sérülések elkerülése szokott lenni a cél. Bízzunk benne tehát, hogy sikerül elérni egy olyan eredményt északon ami jót tenne a csapat mentális állapotának és egy szükséges lökést jelentene az elkövetkező jó pár “kötelező” meccs behúzásához.