minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Jó pár éve már, hogy a nyári holt térben megpróbáljuk csapatunk játékát átfogóbban értékelni. Most sem lesz ez másképp, bár tombol az EB láz, megkezdődött a Copa Amerika és az Olimpiáról még nem is beszéltünk, de mi mégis az AS Roma ügyein rugózunk. Így is van ez jól, egy ilyen helyen.
Ha Neked szintén lenne kedved nyakatekert kérdéseink megválaszolására, ne fogd vissza magad, és írd meg nekünk kommentbe a válaszaid.
„Évet értékel a Csipet Csapat – 1. rész” bővebbenDe Rossi edzői karrierjének legnehezebb megmérettetései következnek. Európa Liga elődöntő a mérhetetlen ideje veretlen Leverkusen ellen, akik nem mellékesen német bajnokok lettek történetük során először. Tehát motivációban nincsen hiány a gyógyszergyáriaknál, a veretlenségi sorozat fenntartása, a bajnoki cím mellé az Európa Liga győzelem begyűjtése.
Persze ehhez DDR csapatának is lesz egy-két szava. A hétvégén Nápolyban sikerült egy kiemelkedően izgalmas bajnokin pontot szerezni. Mindkét csapat vezetett, háromszor volt döntetlen a találkozón, a végeredmény 2:2 lett. Azt gondolom, hogy ebben a mérkőzésdömpingben bőven elfogadható egy nápolyi pontszerzés, még ha ezzel némiképp veszélybe került az ötödik hely.
„Nápolyi pontszerzés után jöhet a Leverkusen” bővebbenNem éppen a legszebb pillanatait éli meg De Rossi irányította AS Roma. Persze pánikra nincs ok, tulajdonképpen semmi sincs veszve alapon foggal-körömmel küzdünk tovább, hogy ezt a hetet túlélve, majd a következőnek is nekivághassunk, ahol azt hiszem hasonló célok lebegnek mindenki szeme előtt. Az igényeket lejjebb adva most a legfontosabb a koncentráció, a higgadtság, na és persze az eredményesség lesz.
De, szokásom a kezdet kezdetén kezdeni, ami Lord Byron tollából kissé elegánsabban hangzott („My way is to begin with the beginning”); mint a Szerb Antal fordításban, viszont a lényegen nem változtat: követve a viszonylagos időrendet (hiszen az idő viszonylagos tényező) körbejárjuk a fontosabb témákat.
„A kínok hete” bővebbenAmikor a De Rossi fémjelezte Roma továbbjutott a Feyenoord ellen, igencsak féltettem a „jövő kapitányát” ezektől a nemzetközi megmérettetésektől. Aztán megnyugtatásomra; a Brighton elleni négy nullás első meccsel igazán meglepett. Nem tudtam, hogy fokozható a helyzet, de a Milan elleni oda-vissza talán már elegendő muníció ahhoz, hogy azt gondoljam, nem kell félteni a pályakezdő edzőnket az ilyen kihívásoktól. Persze az élet nagy rendező és a ’ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen jön az elődöntőben, de ezzel még várjunk egy kicsit.
Udineseben félbeszakadt a bajnoki 1:1-s állásnál, Ndicka furcsa, félelmetes performanssza után mindenki jobbnak látta abbahagyni a találkozót. És ez így helyes. Szerencsére a védő jobban van, a Milan legyőzését követően már a pályán volt civilben és együtt ünnepelt társaival. Szívmelengető látvány volt, remélem láthatjuk még játékosként is. Innen szorítunk neki!
„Milan után jöhet a ‘ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen, meg egy nagy SerieA hajrá” bővebbenGialla come er sole
Rossa come er core mio
Mostanában naposabb oldalát mutatta/ja kedvenc együttesünk. Két rangadó egymás után, amely bizonyította, hogy nem csak behúzott farokkal, a hátunkat törő hálóval tudunk nyerni (meg egyáltalán nyerni tudunk). Valamint a vetélytársak is képesek a bukdácsolásra a bajnokságban, mindezt úgy, hogy a nemzetközi porondon viszont elég jó helyzetbe hozzák magukat. Ennél tökéletesebb nem is lehetne.
Persze kósza felhők is átsiklanak a kellemes kora nyári égbolton, de eddig, amikor szükséges volt, akkor az akarattal és szívvel áthidaltuk a problémákat…
„Bordó és Narancssárga” bővebbenDe Rossi edzőként megnyert első derbije nekem nagyon tetszett. Megmondom miért, részben azért, mert az egész csapat azzal a tűzzel éget, amit az edzőtől is megszokhatunk játékos korából, másrészt pedig azért, mert egy hasonló erőket képviselő csapat ellen tudunk akaratban felülkerekedni, és megnyerni egy kiélezett mérkőzést. Ez lélektanilag kiemelkedően fontos véleményem szerint a bajnokság ezen szakaszában. Továbbra is versenyben vagyunk a Bajnokok Ligáját érő helyek megszerzéséért a bajnokságban, és az Európa Liga mezőnyében szintén vár még ránk mérkőzés. De próbáljunk meg szépen sorban haladni.
Mancini itt sportszerűtlen, nekem mondjuk tetszett
„A „korrekt” Lazio szurkolók, győzelem, Milan” bővebbenLassan itt a Húsvéti időszak, és vége a böjtölésnek is (már aki tartotta, bár úgy sejtem, a létezéséről mindenki tudott). Kis hiány mutatkozott a fórumunkon is, de ennek csak részben szervezésbeli problémák az oka (a Brighton meccse előtti Aleram poszt nem élesedett valamiért), ezt megtörve, most igyekszem egy kicsit összefoglalni (de még nem felvezetni) az elmúlt 2 hét fontosabb eseményeit. Mert, habár a csapatunk is rövid pihenőre tért, azért ez-az még összegzésre vár. Lássuk is a menüt, akkor…
„A böjt vége…” bővebbenCsütörtökön este kedvenc csapatunk (milyen jó ezt nem letartgikusan, némi iróniával a fogak között, enyhe gúnyos mosollyal kimotyogni) simán elintézte Európa Liga mérkőzésen az angol középcsapat (de játékosállományban magasabban értékelt, anyagilag magasabban kvalifikált) Brightont, meg a haverját Hove-t.
A sorsoláskor már jöttek a gúnyos hangok: itt a kiesés, „Ne legyen több Fejenóld, meg Blájton!” „De mi megmutattuk nekik! Azt mondták csak egy edző felpattanás a 3 kieső legyőzése (meg egy szerencsés EL továbbjutás). De aztán megvertük a Torinot, majd megvertük a Monzat, aztán a Brightont előbb lenulláztuk, megaláztuk és aztán vertük meg!” (ígérem befejeztem a Monty Python idézetek kiforgatását…). Szóval panaszra nincs ok, és mivel felvezetőkben kicsit elmaradtunk, egy kicsit érdemes visszalépnünk.
A Roma szurkolók közösségét úgy lehet most leírni mint amikor egy játékos szerez egy gólt, de még mielőtt igazán ünnepelni, néz ki a partjelzőre, hogy vajon tényleg nem volt-e les nagyjából mint Dybala a Brighton ellen szerzett gólja után. Merthogy a Roma azt a Brighton-t fogadta, amelyik a körbeujjongott Premier League körbeujjongott projektje az elmúlt évek talán leginkább körbeujjongott edzőjével De Zerbi-vel a padon (ez a cím már biztos Xabi Alonso-é idén, de az év elején és tavaly még az olasz volt az). És ha már fogadta akkor kérdés nélkül el is ütötte 4-0-ra ezzel egészen kényelmes helyzetbe hozva magunkat az angliai visszavágóra.
„Szabad már örülni?” bővebbenDaniele De Rossi kispadra kerülésével felültünk egy igazi hullámvasútra, mind taktikai, mind érzelmi szinten, mind a játék képét illetően. Csak egyben nem szerencsére: az eredményességben.
Az igazság az, hogy gondban is vagyok. Azt eddig is sejtettem, hogy nem teljesen értek én ehhez a futball nevű sportághoz, csak szeretek okosakat mondani róla, DDR regnálásával kapcsolatban viszont csak széttárni tudom a kezem.
