Nápolyi pontszerzés után jöhet a Leverkusen

De Rossi edzői karrierjének legnehezebb megmérettetései következnek. Európa Liga elődöntő a mérhetetlen ideje veretlen Leverkusen ellen, akik nem mellékesen német bajnokok lettek történetük során először. Tehát motivációban nincsen hiány a gyógyszergyáriaknál, a veretlenségi sorozat fenntartása, a bajnoki cím mellé az Európa Liga győzelem begyűjtése.

Persze ehhez DDR csapatának is lesz egy-két szava. A hétvégén Nápolyban sikerült egy kiemelkedően izgalmas bajnokin pontot szerezni. Mindkét csapat vezetett, háromszor volt döntetlen a találkozón, a végeredmény 2:2 lett. Azt gondolom, hogy ebben a mérkőzésdömpingben bőven elfogadható egy nápolyi pontszerzés, még ha ezzel némiképp veszélybe került az ötödik hely.

„Nápolyi pontszerzés után jöhet a Leverkusen” bővebben

A kínok hete

Nem éppen a legszebb pillanatait éli meg De Rossi irányította AS Roma. Persze pánikra nincs ok, tulajdonképpen semmi sincs veszve alapon foggal-körömmel küzdünk tovább, hogy ezt a hetet túlélve, majd a következőnek is nekivághassunk, ahol azt hiszem hasonló célok lebegnek mindenki szeme előtt. Az igényeket lejjebb adva most a legfontosabb a koncentráció, a higgadtság, na és persze az eredményesség lesz.

De, szokásom a kezdet kezdetén kezdeni, ami Lord Byron tollából kissé elegánsabban hangzott („My way is to begin with the beginning”); mint a Szerb Antal fordításban, viszont a lényegen nem változtat: követve a viszonylagos időrendet (hiszen az idő viszonylagos tényező) körbejárjuk a fontosabb témákat.

„A kínok hete” bővebben

Milan után jöhet a ‘ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen, meg egy nagy SerieA hajrá

Amikor a De Rossi fémjelezte Roma továbbjutott a Feyenoord ellen, igencsak féltettem a „jövő kapitányát” ezektől a nemzetközi megmérettetésektől. Aztán megnyugtatásomra; a Brighton elleni négy nullás első meccsel igazán meglepett. Nem tudtam, hogy fokozható a helyzet, de a Milan elleni oda-vissza talán már elegendő muníció ahhoz, hogy azt gondoljam, nem kell félteni a pályakezdő edzőnket az ilyen kihívásoktól. Persze az élet nagy rendező és a ’ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen jön az elődöntőben, de ezzel még várjunk egy kicsit.

Udineseben félbeszakadt a bajnoki 1:1-s állásnál, Ndicka furcsa, félelmetes performanssza után mindenki jobbnak látta abbahagyni a találkozót. És ez így helyes. Szerencsére a védő jobban van, a Milan legyőzését követően már a pályán volt civilben és együtt ünnepelt társaival. Szívmelengető látvány volt, remélem láthatjuk még játékosként is. Innen szorítunk neki!

„Milan után jöhet a ‘ki tudja mióta veretlen’ Leverkusen, meg egy nagy SerieA hajrá” bővebben

Bordó és Narancssárga

Gialla come er sole

Rossa come er core mio

Mostanában naposabb oldalát mutatta/ja kedvenc együttesünk. Két rangadó egymás után, amely bizonyította, hogy nem csak behúzott farokkal, a hátunkat törő hálóval tudunk nyerni (meg egyáltalán nyerni tudunk). Valamint a vetélytársak is képesek a bukdácsolásra a bajnokságban, mindezt úgy, hogy a nemzetközi porondon viszont elég jó helyzetbe hozzák magukat. Ennél tökéletesebb nem is lehetne.

Persze kósza felhők is átsiklanak a kellemes kora nyári égbolton, de eddig, amikor szükséges volt, akkor az akarattal és szívvel áthidaltuk a problémákat…

„Bordó és Narancssárga” bővebben

A „korrekt” Lazio szurkolók, győzelem, Milan

De Rossi edzőként megnyert első derbije nekem nagyon tetszett. Megmondom miért, részben azért, mert az egész csapat azzal a tűzzel éget, amit az edzőtől is megszokhatunk játékos korából, másrészt pedig azért, mert egy hasonló erőket képviselő csapat ellen tudunk akaratban felülkerekedni, és megnyerni egy kiélezett mérkőzést. Ez lélektanilag kiemelkedően fontos véleményem szerint a bajnokság ezen szakaszában. Továbbra is versenyben vagyunk a Bajnokok Ligáját érő helyek megszerzéséért a bajnokságban, és az Európa Liga mezőnyében szintén vár még ránk mérkőzés. De próbáljunk meg szépen sorban haladni.

Mancini itt sportszerűtlen, nekem mondjuk tetszett

„A „korrekt” Lazio szurkolók, győzelem, Milan” bővebben

A böjt vége…

Lassan itt a Húsvéti időszak, és vége a böjtölésnek is (már aki tartotta, bár úgy sejtem, a létezéséről mindenki tudott). Kis hiány mutatkozott a fórumunkon is, de ennek csak részben szervezésbeli problémák az oka (a Brighton meccse előtti Aleram poszt nem élesedett valamiért), ezt megtörve, most igyekszem egy kicsit összefoglalni (de még nem felvezetni) az elmúlt 2 hét fontosabb eseményeit. Mert, habár a csapatunk is rövid pihenőre tért, azért ez-az még összegzésre vár. Lássuk is a menüt, akkor…

„A böjt vége…” bővebben

Always look on the Bright(on) side of life

Csütörtökön este kedvenc csapatunk (milyen jó ezt nem letartgikusan, némi iróniával a fogak között, enyhe gúnyos mosollyal kimotyogni) simán elintézte Európa Liga mérkőzésen az angol középcsapat (de játékosállományban magasabban értékelt, anyagilag magasabban kvalifikált) Brightont, meg a haverját Hove-t.

A sorsoláskor már jöttek a gúnyos hangok: itt a kiesés, „Ne legyen több Fejenóld, meg Blájton!” „De mi megmutattuk nekik! Azt mondták csak egy edző felpattanás a 3 kieső legyőzése (meg egy szerencsés EL továbbjutás). De aztán megvertük a Torinot, majd megvertük a Monzat, aztán a Brightont előbb lenulláztuk, megaláztuk és aztán vertük meg!” (ígérem befejeztem a Monty Python idézetek kiforgatását…). Szóval panaszra nincs ok, és mivel felvezetőkben kicsit elmaradtunk, egy kicsit érdemes visszalépnünk.

– A Romanes nevűek a házba mennek? – Azt jelenti, „a rómaiak itthon vannak!” – Nem, nem azt…
„Always look on the Bright(on) side of life” bővebben

Szabad már örülni?

A Roma szurkolók közösségét úgy lehet most leírni mint amikor egy játékos szerez egy gólt, de még mielőtt igazán ünnepelni, néz ki a partjelzőre, hogy vajon tényleg nem volt-e les nagyjából mint Dybala a Brighton ellen szerzett gólja után. Merthogy a Roma azt a Brighton-t fogadta, amelyik a körbeujjongott Premier League körbeujjongott projektje az elmúlt évek talán leginkább körbeujjongott edzőjével De Zerbi-vel a padon (ez a cím már biztos Xabi Alonso-é idén, de az év elején és tavaly még az olasz volt az). És ha már fogadta akkor kérdés nélkül el is ütötte 4-0-ra ezzel egészen kényelmes helyzetbe hozva magunkat az angliai visszavágóra.

„Szabad már örülni?” bővebben

Konstans ambivalencia

Daniele De Rossi kispadra kerülésével felültünk egy igazi hullámvasútra, mind taktikai, mind érzelmi szinten, mind a játék képét illetően. Csak egyben nem szerencsére: az eredményességben.

Az igazság az, hogy gondban is vagyok. Azt eddig is sejtettem, hogy nem teljesen értek én ehhez a futball nevű sportághoz, csak szeretek okosakat mondani róla, DDR regnálásával kapcsolatban viszont csak széttárni tudom a kezem.

D-Day
„Konstans ambivalencia” bővebben

Feyenoord ment, Torino jön

Csütörtökön az elmúlt évek sokadik Roma – Feyenoord összecsapásával zárult De Rossi első nemzetközi kupapárharca. Szerencsére sikerrel vette a csapat hazai környezetben a visszavágót, bár a rendes játékidő újra 1:1 lett, a büntetőpárbajban felülkerekedett a fővárosi klub. Nem kis szerepet vállalt mindebben Svillar kapus. Ahogy DDR nyilatkozott a mérkőzést követően, „így a legjobb nyerni!”

Bizonyára vannak sokan, akik nem teljes mértékben értenek egyet a fiatal olasz tréner szavaival, és egy nyugodtabb végkifejlettben kiharcolt továbbjutást is el tudtak volna képzelni, de ezt a gondolatot írjuk most a pillanat hevében adott nyilatkozatnak. Mindenesetre a csapat következő ellenfele a Brighton lesz, De Zerbi legénysége véleményem szerint messze nem a legrosszabb, ami jöhetett a tizenhatban, de attól még egy kutya nehéz párharcra számítok.

„Feyenoord ment, Torino jön” bővebben