romanista.hu

Az elmúlt két hétben az AS Roma csapata lejátszotta az a két mérkőzést, ami a legfontosabbnak ígérkezett az Athletic Bilbao elleni kiesés után (mellesleg a derék baszk csapattal eljátszották majdnem ugyanazt a forgatókönyvet: a 10. percben kiszórták az ellenfelet, bár ez jogosnak látszott, akik azonban nem éltek a lehetőséggel; így a visszavágón egy 11-est is kaptak, persze ez is korrektnek érződött, mindegy, csak kis érdekesség).

Nem készült összefoglaló a Juventus elleni rangadóból, szóval most összecsapva a városi derbivel egyben ömlesztve kínálom mindezt, tehetem meg könnyedén, mert sajnos mindkét meccs nagyon hasonló forgatókönyvvel bírt, és nagyon hasonló eredményességgel (úgy majdnem semmilyennel).

Az idei szezonban ritkán látott sorozatot produkált a Juventus együttese: 21 fordulón keresztül maradt veretlen! Némileg árnyalja azonban a tényleg megsüvegelendő teljesítményt, hogy ebből az elképesztően nagy számból csupán 8 volt a győztes meccs, így a megszerzett 37 pont akkor még az első négyhez sem volt elegendő. Mégis úgy tűnhetett Thiago Motta jó munkát végez, csak még szükség van némi finomhangolásra: érkezett is télen erősítés gyanánt a Serie A-ba berobbanó Kolo Muani (aki azóta üstökösként le is bukott a horizonton), és jöttek is a győzelmek. Ehhez képest a sajtó folyamatosan billegő kispadról cikkezett, ami egy nem Juventus szurkoló számára csak egy szokásos, felfújt szárnyas benyomását keltette. Egészen az Atalanta elleni meccsig, majd rá a látványosan megismételt összeomlással a Fiorentina ellen. Ekkor Motta ment, és érkezett helyette Tűzoltó Tudor, aki eldobva mindent szaladt segíteni volt csapatának, vállalva egy rövid kontraktust is (év vége + BL esetében plusz 1 év). Velük játszunk most.

Csütörtökön felfokozott várakozásokkal készült minden Roma szurkoló egy izgalmas meccsre, biztató helyzetből. Az elmúlt években el voltunk kényeztetve az európai szerepléssel kapcsolatban: az UEFA másod és harmadvonalában kiemelt szereplőként, mindig a végső győzelemre esélyesen és annak közelébe el is jutva szerepelt a csapatunk. Most sajnos ehhez képest viszonylag korai a búcsú, a legjobb 16 között már márciusban csak a bajnokság marad, miközben 4 hónappal ezelőtt pont arról beszéltünk, hogy idén csak a kupák lehetnek értelmezhető célok a Roma számára.

Csütörtökön Bilbao-ba látogatunk Európa Liga visszavágóra, nem titkoltan azzal a céllal, hogy megőrizzük a Rómában megszerzett szűkös előnyünket. Nem lesz könnyű, a házigazdák erősek és valóban kijár nekik minden tisztelet, ráadásul extra motivációjuk is lehet. De, ha szeretnénk érdemben gondolkodni arról, hogy mire is számíthatunk a piros-fehér ellenfelünktől, és mi várható a mérkőzésről, viszonylag nagy távlatból kell neki indulnunk. Az origó legyen Baszkföld története…

A Roma most a bajnokságban egy hosszú sorozatban van amikor a tabella alsóbb felén tartózkodó ellenfelekkel játszik. Azonban ezek az ellenfelek között is van nagy különbség: a hétfői tökutolsó Monzához képest vasárnap késő délután a 13. helyen tartózkodó Como egészen más kihívás volt, nem véletlen az idei Serie A egyik leginkább felkapott témája a csapat Fabregas-szal a kispadon. Az üdülőváros gárdája komoly kihívást jelentett az Olimpico-ban és sokszor meglepték a hazai védelmet, de végül sikerült bedarálni őket is, még ha nem is ment könnyen. Ezzel 2025-ben a bajnokságban a Roma szerezte a legtöbb pontot!

Nem csak az eredmények, a szurkolókkal való viszony is újra pozitív: már nem sértegető molinókat alkotnak a római művészek

Igaz a Valentin nap már odébb van, de a tavasz még csak most indítja be igazán a hormonokat, kedvenc csapatunk pedig – talán ennek megfelelően – „unico grande amore” fokozatba kapcsolt, így mostanában nem kifejezetten nehéz Roma szurkolónak lenni. (Feltételezve, hogy a Roma mindenkori teljesítményét el lehet helyezni egy Venditti-skálán, akkor a „Sola mai”, egy kissé keserédes produkciót takarna, ezért az összetartozás és kitartás kerül előtérbe; a „Grazie Roma”, amikor megköszönjük a jó eredményeket; de amikor a játék is pazar, akkor az már a „Roma, Roma, Roma” Nagy Szerelme).

Lezajlottak az új UEFA sorozat lebonyolításoknak a play-off körei ami kapcsán a saját pozitív és a többi olasz csapat negatív eredményei miatt egyértelművé vált mindenki számára a korábban nagy dilemmát okozó EL vagy Serie A kérdéskor: az idei évben csak Európában van esélyünk bármi említésre méltó eredményt elérni. Egyrészt alapból kis esélyeink voltak a borzalmas őszünk miatt, de Ranieri alatti eredmények sokak számára megcsillantották a reményt, hogy a botladozó csapatok között talán egy nagy hajrával elérhető lehet a BL még a bajnokságon keresztül is. Viszont a csütörtöki meccsünk előtt már 4 olasz csapat zúgott ki a BL-ből aminek két hatása is van: valószínűleg az ötödik helyezett nem lesz BL induló és több csapatnak jut több ereje a bajnokságra fókuszálni.

Végleges az ágrajz, a nem könnyű Porto után az otthoni döntőre készülő Athletic Club lesz az ellenfél ami véleményem szerint az egész sorozatból a legnehezebb kihívás!