Daniele De Rossi kispadra kerülésével felültünk egy igazi hullámvasútra, mind taktikai, mind érzelmi szinten, mind a játék képét illetően. Csak egyben nem szerencsére: az eredményességben.
Az igazság az, hogy gondban is vagyok. Azt eddig is sejtettem, hogy nem teljesen értek én ehhez a futball nevű sportághoz, csak szeretek okosakat mondani róla, DDR regnálásával kapcsolatban viszont csak széttárni tudom a kezem.
Sorban haladva: a Feyenoord elleni mérkőzésen az alaptaktikát nem értettem. Felvesszük a kesztyűt egy sokat futó csapat ellen és megpróbáljuk dominálni a meccset, úgy, hogy híján vagyunk a középpályán (Bove eltiltott, Sanches-nek nincs kondija, az egyetlen csere, aki be is jött az Aouar volt) a frissítési lehetőségnek. Borítékolható volt, hogy elfáradunk, és látszott is, hogy második félidő közepétől nagyon kevés érdemi akciót nem is tudtunk adni (azért a szélsők frissítésében volt potenciál), de egyre nagyobbak voltak a távolságok a védelem – középpálya és a csatársor között.
A meccs előtt nekem ezért logikus lett volna a 3 védős felállás visszahozása. Több ember a középpályán, eredményesebb labdatartás, ők meg hadd fáradjanak el, csak a futkosásba. Na, ehhez képest mikor dobja be DDR a 3/5 védős rendszert? A Torino ellen.
A Torino évek óta ebben a felállásban játszik, mindenkinek megvan a feladata és megvannak a mechanizmusok is, ergo, ha ugyanúgy játszunk, mint ők, akkor logikusan el fognak verni. Hát, nem ez történt.
Juric-ék nagyon masszívan letámadtak és próbálták a labdakihozatalokat megakadályozni, tulajdonképpen teljes sikerrel (aztán a második félidőre azért jelentősen elfáradtak, amellett mi is feljavultunk).
Nálunk Azmoun játéka talán várható volt, aki ezúttal elég közepesen/gyengén futballozott, viszont megtette azt, ami a kötelessége volt: mozgatta a Torino védelmét, hogy a később beálló Lukaku még nagyobb erőfölénybe legyen (ezáltal önbizalmat is szerezzen, mert azért érezhető volt, hogy a belga most mennyire kivirágzott és lubickolt, mintha én álltam volna be a nagycsoportosokhoz a Micimackó Óvóda családi napján). Sőt, Azmoun nem csak fárasztott, de kiharcolt egy tizit is a semmiből, valami azt súgja, hogy Sazonov nem sokat fog pályára lépni ebben a Szezon(ov)ba. (Olcsó poén).
A gólra még góllal válaszolt a Torino. Úgy vettem észre Zapata ellenünk extra motivált, legalábbis toro játékosként (mondjuk azt nem tudom miért nekünk akar bizonyítani, mi le akartuk igazolni). Igazából azonban a védekezést lehoztuk patikán, az egész meccsen 0,68-as XG-jük volt, abból szereztek 2 gólt, ami még így is bőven felette van.
Igaz, mi sem parádéztunk, de a Torino ellen ez nem szégyen. 1,31 XG-s értékkel szereztünk 3 gólt (ebből a 11-es közel 1-es), ami Paulo Dybala show-t jelentett. Az argentin nélkül valóban bajosan nyerhettük volna meg a találkozót, de inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy eleve ő került lövőhelyzetbe. Mert kérdem én, hány játékosunk van, aki eltalálja a kaput 30-35 méterről? Mondjuk Paredes, Pellegrini, Cristante, Dybala és El Shaarawy. Ebből hányan lőnének rá egy ilyen szituációban? Talán az utóbbi kettő. Ezt pedig tudhatta az ellenfél is, mégsem kapott szoros őrizetet., köszönhetően a nagy létszámú Roma kontingensnek a 16-os környékén (Smalling a szélen mozgott, Cristante-ra jutott 2 ember, de Kristensen – Pellegrini és Angelino a vonalon kérte a labdát, Azmoun a 16-os belül).
Ez akár még tervezés eredménye is lehetett, ahogy a már korábban említett Lukaku pihentetés is. A Feyenoord ellen éppen azt hiányoltam, hogy nem volt igazán megkomponálva a párharc menete, erre a meccsre viszont ez nem egyáltalán vonatkozik.
Dybala első mesterhármasát szerezte a Roma színeiben, amikor DDr-t kinevezték és az argentin játéka finoman szólva sem volt kimagasló, akkor szárnyra kaptak a távozással kapcsolatos pletykák, de a mostani meccs szerintem mindenkit meggyőzött arról, hogy Paulo igenis akar és tud segítenie ennek a csapatnak José ide, vagy oda. Egyébként ez volt a 12. gólja idén (1 kupa a többi bajnoki), ami majdnem ugyanannyi, mint a tavalyi teljesítménye (18 gól, ebből 12 a bajnokságban, 1 a kupában, és 5 Európa Liga, ebben van elmaradva még, a Brighton ellen majd törleszthet).
A szezon következő meccse a Monza elleni lesz. A Torinohoz hasonló csapat, Palladinoék masszív, jó kerettel rendelkeznek (igaz, csak a 14. helyre teszik őket, amit minimálisan túlteljesítenek). Nincsenek kiesési gondjaik jó formában vannak, és most már van egy igen komoly skalpjuk is (a Milant verték két hete 4-2-re egy izgalmas meccsen, amikor a 10 emberrel játszó piros-feketék a 88. percben kiegyenlítettek, de a hazaiaknak még volt erejük gyakorlatilag egyből rárúgni 2 gólt).
Ami elmondható róluk, hogy a Torinohoz hasonlóan kevés gólt kapnak (30-at, amivel a 7. a mezőnyben, minket is megelőzve), viszont nagyon keveset is rúgnak (27, aminél a még az alsóházban is van 3 jobb van csapat). Két kiugró eredménnyel: az említett Milan elleni hazai és az Inter elleni szintén hazai, amikor 5-1-re nyomta le a legnagyobb bajnokaspiráns a szomszédváriakat. Erre azt hiszem most nem érdemes számítani.
A legutóbbi emlékezetes találkozónk óta – amit végül El Shaarawy döntött el – a legnagyobb változás Djuric érkezése (aki kissé megkeserítette az életünket a Verona elleni DDR bemutatkozáskor), kiszorítva Colombot, amivel fizikailag nem lettek kellemesebb ellenfelek.
Hiányzójuk van pár: Caprari már hosszú ideje lábadozik szalagszakadásból (április közepére teszik visszatértét), Vignato, aki nem számít alapembernek, de behozva elég veszélyes tud lenni. Papu Gomez, aki megbukott a doppingteszten, és 2025 októberéig nem is léphet pályára (valószínűleg utána meg nem fog). Illetve Izzo, aki sárga lapos eltiltását tölti. Azt azért lehet érzékelni, hogy elsősorban elöl és a kreativitásban vannak sérültek és ezáltal problémák a Monzanál (nyilván ezért is rúgnak kevés gólt), ezt próbálja meg Daniele Maldini érkezése enyhíteni, a Salernitana ellen ez sikerült is.
Szóval nehéz meccs vár ránk, egy olyan ellenfél ellen, aki ellen le tudunk hozni egy kapott gól nélküli meccset, de a tavaly októberi meccshez hasonlóan igencsak nehéz lesz feltörni őket.
A kezdőnk elég kiszámíthatatlan, tekintve, hogy De Rossi szeret variálni, mind felállást, mind játékosokat. Karsdorp és Abraham biztosan nem lesznek (Llorente lehet, hogy nem), a többiek meg elég képlékenyek. A 4 védős felállás a valószínűbb (a Monza eddig a 3 védőset alkalmazta, de a Salernitana ellen ők is változtattak egy kicsit, ahogy azt DDR is megemlítette a sajtótájékoztatón). Smallingról is beszélt a Miszter, azt mondta lehet már képes lenne eggyel kevesebb védős stratégiában, hogy pont ma, abban azért még nem hiszek (legalábbis nem kezdőként).
Kérdéses persze, hogy mennyire próbál pihentetni De Rossi, hiszen csütörtökön a Brighton kell fogadnunk hazai környezetben, ugyanakkor ez a meccs fontosabb, hiszen az Atalanta kicsit lejjebb adta a vagánykodást (elképesztően kemény hónapja lesz a bergamoiaknak) azzal, hogy az Intertől kikaptak csütörtökön, előtte a Milan ellen X-eltek most pedig a Bologna jön nekik. Reálisan lehet közeledni ahhoz a fránya 4. helyhez…
Ma este 18:00-kor a Sport 2-n Monza-Roma!