Kategória: Uncategorized

Lassan itt a Húsvéti időszak, és vége a böjtölésnek is (már aki tartotta, bár úgy sejtem, a létezéséről mindenki tudott). Kis hiány mutatkozott a fórumunkon is, de ennek csak részben szervezésbeli problémák az oka (a Brighton meccse előtti Aleram poszt nem élesedett valamiért), ezt megtörve, most igyekszem egy kicsit összefoglalni (de még nem felvezetni) az elmúlt 2 hét fontosabb eseményeit. Mert, habár a csapatunk is rövid pihenőre tért, azért ez-az még összegzésre vár. Lássuk is a menüt, akkor…

Csütörtökön este kedvenc csapatunk (milyen jó ezt nem letartgikusan, némi iróniával a fogak között, enyhe gúnyos mosollyal kimotyogni) simán elintézte Európa Liga mérkőzésen az angol középcsapat (de játékosállományban magasabban értékelt, anyagilag magasabban kvalifikált) Brightont, meg a haverját Hove-t.

A sorsoláskor már jöttek a gúnyos hangok: itt a kiesés, „Ne legyen több Fejenóld, meg Blájton!” „De mi megmutattuk nekik! Azt mondták csak egy edző felpattanás a 3 kieső legyőzése (meg egy szerencsés EL továbbjutás). De aztán megvertük a Torinot, majd megvertük a Monzat, aztán a Brightont előbb lenulláztuk, megaláztuk és aztán vertük meg!” (ígérem befejeztem a Monty Python idézetek kiforgatását…). Szóval panaszra nincs ok, és mivel felvezetőkben kicsit elmaradtunk, egy kicsit érdemes visszalépnünk.

A Roma szurkolók közösségét úgy lehet most leírni mint amikor egy játékos szerez egy gólt, de még mielőtt igazán ünnepelni, néz ki a partjelzőre, hogy vajon tényleg nem volt-e les nagyjából mint Dybala a Brighton ellen szerzett gólja után. Merthogy a Roma azt a Brighton-t fogadta, amelyik a körbeujjongott Premier League körbeujjongott projektje az elmúlt évek talán leginkább körbeujjongott edzőjével De Zerbi-vel a padon (ez a cím már biztos Xabi Alonso-é idén, de az év elején és tavaly még az olasz volt az). És ha már fogadta akkor kérdés nélkül el is ütötte 4-0-ra ezzel egészen kényelmes helyzetbe hozva magunkat az angliai visszavágóra.

Daniele De Rossi kispadra kerülésével felültünk egy igazi hullámvasútra, mind taktikai, mind érzelmi szinten, mind a játék képét illetően. Csak egyben nem szerencsére: az eredményességben.

Az igazság az, hogy gondban is vagyok. Azt eddig is sejtettem, hogy nem teljesen értek én ehhez a futball nevű sportághoz, csak szeretek okosakat mondani róla, DDR regnálásával kapcsolatban viszont csak széttárni tudom a kezem.

Daniele De Rossi eddig bizonyította, hogy van mersze változtatni és bevállalni új dolgokat, ahogy bizonyította azt is, hogy remek motivátor, és van elképzelése arról, mit szeretne, és hogyan. Ezzel alaposan meglepte például a Veronat, vagy az Intert. Most azonban sikerült magát és minket is meglepnie, de ez a meglepi inkább arra hasonlított, amikor Dee Dee suli után beszabadult Dexter laborjába…

Szombaton lejátszotta első rangadóját a De Rossi vezette Roma, csütörtökön pedig már egy európai kupameccs vár rá, méghozzá az elmúlt évek slágere: Feyenoord – Roma. A rangadó mellett az első vereségét is elszenvedte csapatával „Capitano futuro” az az Inter ellen amelyik az idei naptári évre már teljesen egyértelműen egy „másik ligában játszik” az Olasz Bajnokság többi részéhez képest, mindenkit bedarálnak.

A következő hetekben izgalmas helyzetekben bizonyíthat De Rossi mint edző

Róma korai felemelkedés történetében elég sok homályosnak mondható pontot lehet kitapintani. A város alapításának mitikus meséje után az egyre nagyobb hódításokat bemutató városállam nem csak katonai erejének, hanem páratlan egyéniségeinek köszönhetően bizonyította be mindenki számára, hogy eleve uralkodásra rendeltetett.

Ezek, a többségében férfiak rendelkeztek olyan karizmával, elszántsággal, és persze hazaszerettel, melyek az ellenségben riadalmat, de minimum tiszteletet ébresztettek, akik belátva Róma erényeit kénytelenek voltak fejet hajtani előttük. Olyanok előtt, mint Mucius Scaevola, aki nyílt tűzön barbeque-zta el a jobb kezét, vagy a Horatius testvérek, akik a szomszéd latin királyság, Alba Longa rivális családjával – a Curiatius-okkal – játszottak hegylakósdit. Sok jellem, sok alázat Rómáért, sok áldozat.

Az elmúlt közel 3 hétben amióta De Rossi lett az edző csak két tétmeccsen lépett pályára a csapat és hétfőn jön majd a harmadik. Onnantól viszont duplázódik a tempo: a Cagliari után szombaton jön egy komoly teszt az Inter ellen majd a Feyenoord elleni párharc utána csütörtökön. Emellett az átigazolási szezon is lezárult úgyhogy új edzővel és két új játékossal indulunk meg neki a maradék tavaszi szezonnak ami reméljük csak olyan eredményeket hoz majd mint De Rossi eddigi edzősködése.

Don Corleone lassan lesántikál az emeletről. A földszinten, a félhomályában Tomot találja, aki rezignáltan bámulja a dolgozószoba sötét sarkát, kezében egy pohár szíverősítő. A Don fáradtan, nehézkesen leereszkedik a székre. Tom várakozó pillantással feléje fordul, de nem szólal meg.

– Adj egy kortyot. – Töri meg a pár másodperces csendet a Don. Tom készségesen átnyújtja poharát, de még most sem szólal meg. Az öreg egy hajtással kiissza. Összeszedi minden erejét.

– A Mama most sír a szobájában. Halottam, hogy autók érkeztek. Te vagy a Consigliere, mond el nekem is, amit mindenki tud már…