Péntek este a Rómában, a Stadio Olimpico-ban kezdetét vette a nevében még 2020-as Európa Bajnokság. Ezzel most egy hónapra bőven elterelődik a figyelem a klubokról, közel sem lesz olyan nyomasztóan pletykadús az átigazolási uborkaszezon. Persze amint lesz valakinek egy jó meccse az EB-n, rögtön szóba hozzák majd 4-5 csapattal, mind a Roma-t mint érdeklődőt és mind a mi játékosainkat mint célpontokat. Ezektől függetlenül Friedkin-ék és leginkább Tiago Pinto készülhet és reméljük készül is majd gőzerővel a következő szezonra.
Csütörtök délután úgy készültem az esti EL meccsre, hogy potenciálisan ez lesz az utolsó Roma meccs a szezonban ami igazán érdekel. Nagy elvárásaim nem voltak hiszen a naptári évben már nemhogy a velünk egy súlycsoportban lévő ellenfelek ellen nem ment hanem a kötelezők sem jöttek. Azonban a csapat történelmében először mégiscsak ott van a második számú liga negyeddöntőjében, ráadásul a jónevű Ajax ellen lép pályára, ami az ellenfél edzőjét idézve, valóban egy plakátravaló párosítás: Amszterdam-Róma, Hollandia-Olaszország, egyenlő erőviszonyok, gazdag focitörténelem mind a két oldalon, kellemes európai párharc. Így tartva azért egy olyan csúfos lebőgéstől mint tavaly augusztusban a Sevilla ellen, de izgatottan ültem TV elé és szerencsére úgy néz ki az EL legalább továbbra is jól fekszik a csapatnak.
Egy nagyon kényelmes, hazai 3-0-s győzelem után utaztunk az EL nyolcaddöntő visszavágójára Ukrajnába és nem voltak nagy izgulnivalóink a meccs során sem. Most azonban a kevésbé sikeres terep következik: hatodik helyre visszacsúszva a bajnokságban fogadjuk a Napoli-t, amely szintén a négy BL hely egyikéért versenyez.
Folyamatosan pörögnek a meccsek, a kései szezonkezdés és a halasztott Európa-bajnokság közötti időnyomásban most nem EL hanem hétközi Serie A fordulónk volt. Ez a menetrend mindenkit megvisel, most éppen az Inter tört az élre, de mögötte hatalmas a könyöklés: a Milan-nal csak mi tudtunk meccset nyeretni az elmúlt 4 hétben, a Juventus bár egyre biztosabban tör előre, szintén sérülésekkel küzd és az elmúlt 10 évben nem látott ütemben hullajt pontokat. Az Atalanta-t megviselte az elején a BL csoportkör amiből hősiesen továbbment és most a Real Madrid ellen küzd a továbbjutásért, ha nem jönne össze akkor szerintem be is írhatjuk őket magunk elé. Akár reális kihívóként a Scudetto-ért ebben a furcsa kiírásban. Aztán jövünk mi a nem közvetlen riválisok ellen szerzett pontjainkkal és a Napoli-Lazio duó akik a torinói csapatok ellen elmaradt meccseik miatt kicsit hátrébb állnak, de van arra esély, hogy a harmadik és a hetedik hely között 3 pont legyen a különbség.
A Roma a borzasztóan kellemetlen Spezia elleni kupa kiesés után két győzelemmel megerősítette a negyedik (a Napoli – Juve meccsen bármi lenne mi hátrébb csúsznánk) helyét és még két januári erősítés is érkezett a csapathoz.
Pénteken a csapatunk játszott egy újabb rangadót és újra nem sikerült kilépnie a saját árnyékából. Sőt, ha lehet az eddigieknél is rosszabb élmény volt ez a meccs, már csak azért is, mert a Lazio játékosok úgy ünnepeltek mintha legalábbis fix BL indulást szereztek volna. Ma este viszont már robog tovább a szezon, pontosabban épphogy kezdődik az Olasz Kupa a Roma számára. Első ellenfelünk a Spezia lesz.
A Roma eddig két győzelemmel nyitotta az idei évet, így most már 33 ponttal áll a 3. helyen. Ha esetleg nem lenne elég a hármas akkor ez 3 vereség és 3 döntetlen mellett jött össze, a többi meccsen mind sikerült a három pont begyűjtése. Eddig egyetlen szám nem volt hármas, reméljük vasárnap délutánra az is azzá változik majd. Az Olimpico-ba látogat majd az Inter vasárnap délben ami mindig fontos mérkőzés, de a két csapat jelenleg a dobogón áll, 1 és 4 pontra (mennyi is a különbség? Véletlen lenne? Aligha!) az első helyezett Milantól, amely a Beffanatól, (aki ugye egy Öreg Hölgy) szezonja első vereségét kapta.
Miért kell a forduló meccsét a legkevésbé népszerű, vasárnap 12:30-as időpontra időzíteni? Különben is, ha háromkor lenne akkor legalább azt is ellőhettem volna a bevezetőben
A foci folyamatosan változik, maga a játék a pályán, az edzések és az azt kiszolgáló komplexumok a háttérben, a stadionok amiben játsszák a játékot, kezdve a gyep technológiájától a vizuális eligazító jeleken át a tájékoztató hangrendszerekig. Hatalmas üzletről és rengeteg pénzről van szó, hiszen változó mértékben, de globálisan akár négy milliárd embert is megmozgat ez a sportág, így ennek az irányításában és rendezésében résztvevő egyesületek és szervezetek is nagy fejlődésen, sok változáson mentek keresztül. Az, hogy a jövőben ez hova vezet, folyamatosan fel-felkapott téma, főleg az európai szuperbajnokság intézménye az, ami rendszerint felmerül. Ez egy igen izgalmas téma aminek rengeteg vesztese és talán kevesebb, de nagy nyertese lenne és az eddig ismert európai foci végét jelentené. A nagy kérdés, hogy a szurkolók számára milyen lenne a változás, összesített, globális szinten vajon pozitív lenne-e a mérleg? Ezt talán senki sem tudja, ezért csak toporgás és apró lépkedés történik ennek irányába és ekörül.
Ebbe a környezetbe csöppen bele az Európai Konferencia Liga ami mindenképp egy jelentős változást jelent a nemzetközi klubfoci világában.
Ebben a posztban megkísérelem ennek az új ligának a struktúráját és lehetséges hatásait, céljait bemutatni. Nem csak a Roma, de általánosságban (magyar) focikedvelő szemszögből is.
Az aktuális havi rangadón megkaptuk az aktuális “pokert”, most Bergámóban sikerült bemutatni, hogy továbbra is hozzuk az ellenfél-függő játékot és ha komolyabb meccs van akkor egyből eltűnik minden addigi jó forma és eredmény. A Cagliari ellen viszont reméljük folytatódni fog a mintázat, mivel azok alapján ellenük nyernünk kéne és legalább egy kellemes esti Roma győzelemmel fordulhatnánk rá a karácsonyozásra.
20:45-kor élőben a DigiSport3-on, vagy a “kedvenc” stream oldalaidon
A decemberi rohanás sűrűjében vagyunk benne és eddig nem olyan fényes a menetelés mint novemberben volt, de lehet ezen javítani, még négy Serie A mérkőzés maradt a bajnokságból. Ráadásul szerda-szombat menetrendben érdemes lenne kihasználni, hogy más csapatok ehhez talán kevésbé vannak hozzászokva. Múlt vasárnap azonban sajnos nem ez volt a helyzet, a Sassuolo érkezett Rómába, akik az idei év meglepetéscsapata, az Inter elleni 3-0-ig veretlenek voltak és dobogós helyen álltak sokáig.
