A brutális év közepi sorozatunkban legalább karácsony előtt volt egy kis pozitív meglepetés, hiszen a Napoli ellen sikerült begyűjteni végre a 3 pontot ezzel egy fontos lépést tettünk az európai helyekért folyó küzdelemben. Most folytathatjuk ezt a sorozatot, ráadásul egy különösen nehéz meccsen: a Juventus otthonába látogatunk szombat este.
A döntő pillanat: a Napoli mentálisan abszolút nincs rendben
Nagyon sokminden függ attól, hogy kivel mikor találkozik egy csapat a bajnokságban. A Bologna historikusan nem egy különösen nehéz ellenfél, de ismerve a formájukat nem olyan meglepő, hogy egészen lelépték a csapatunkat legutóbb, míg a Napoli elleni meccsek általában igen nehezek, ráadásul a címvédőről van szó, de 1-2 momentumon kívül nem igazán jelentettek veszélyt ránk nézve. Az első félidőben Bove nagyon lendületesen játszott, sok labdát szerzett és egyszer egy távoli lövést küldött a felsőlécre, egyszer pedig Belotti gyönyörű megindulása végén lőtt Meretbe egy óriási ziccert. Végül a döntő pillanat a második félidőben érkezett amikor az amúgy szerintem pont legveszélyesebb vendég játékos, Politano nagyon elragadtatta magát és egy taktikai szabálytalanság után belerúgott Zalewskibe. Repült is a sárga a lengyelnek és a piros a korábbi Roma nevelésnek. Ezután Mourinho fokozatot kapcsolt: becserélte Celiket, Azmount, El Shaarawyt és Pellegrinit és pont az ő érintéseiket követően meg is született a vezető gól. Ezután a kontrákra koncentráltunk és a további frusztráltságot mutatva még Osimhen is összeszedett egy teljesen jogos második sárgát amikor El Shaarawy megindulását megakasztotta. Ezután még a csereként beállt Natan is lesérült úgyhogy a végén már mindössze 8 emberrel játszott a Napoli, ők is szinte mind támadtak. Záporoztak is a római kontrák amik közül végül az utolsóból lett gól, Lukaku is betalált, ezzel megszerezve egy értékes 2-0-ás győzelmet és a 3 pontot egy olyan csapat ellen akikkel az elején még komolyan számoltunk a BL helyekért való versenyben.
Pellegrini gólja fontos volt, jó lenne ha végre formába lendülne az elsőszámú kapitányunk
Egy teljes hét pihenő és karácsonyozás után pedig egy olyan csapat jön szembe amelyiknek tavaly nem igazán ment, idén viszont a heti egy meccs erejével ők tűnnek az Inter egyetlen, legalább félig komolyan vehető üldözőjének. A Juventus a tavalyi év után megtartotta Allegrit aki most könnyebb körülmények között szállítja az eredményeket, bár nem olyan konzisztensen mint a milánói rivális. A Juventus vendégeként játszani sem a Roma sem Mourinho számára nem egy biztató helyzet, és mióta nálunk van a portugál csak egy meccset nyert a zebrák ellen, úgyhogy jó lenne ezen a szomorú mérlegen javítani. A két edző közötti versenyben viszont egy hajszállal Mourinho vezet (3 döntetlen mellett 5 győzelem van Mourinho neve mellett, míg Allegri esetében ez csak 4.) A torinói csapatra jellemzően több hiányzójuk van jogi okokból mint sérülés miatt, Pogba dopping, Fagioli pedig illegális fogadás miatt van eltiltva, mindamellett, hogy az egész csapatot kirakták idén az európai kupaszereplésből a költségvetési trükközések miatt (egyébként a tavalyi gyengébb évük és az ezt megfejelő büntetések miatt ez amúgy is csak egy EKL indulást jelentett volna, szóval valószínűleg örömmel töltik most a büntetésüket) Egyszóval Torinó zsiványabb oldalán minden a szokásos mederben folyik.
Ezek az ügyes fiúk hivatalosan már nincsenek is a klub kötelékében
Nálunk több a sérült, de biztató a helyzet: bár Smalling továbbra sem tűnik úgy mintha valaha még focizni fog, de Mancini már fordulók óta szentként viselkedik úgyhogy nem szedett össze eltiltást. Így össze tudunk most még kaparni 3 védőt amíg Ndicka el nem megy Afrika Kupázni (addigra meg remélhetőleg sikerül igazolni valakit + hátha Kumbullah valami csoda folytán kezdő-kész védőként tér vissza majd) A középpályán éppen elég jó a választék, a Bologna ellen 15 perc után lecserélt Renato Sanches utazhat a csapattal megint, de ami annál is fontosabb, hogy Dybala talán kezdeni is tud majd. Mindenesetre ott lesz, ahogy Lukaku is akinek az esetében láttuk, hogy milyen rengeteget számít már csak az egyik klasszis a támadó szekcióban. Ennek ellenére azért nem lehetnek illúzióink, nem számíthatunk szép játékra, támadó játékra de rosszabb esetben játékra sem: Torinóban Mourinho-nak valószínűleg a döntetlen is tökéletesen megfelelne úgyhogy pár kósza kontra, de leginkább pontrúgás lehet az igazi esély arra, hogy megpróbáljunk gólt is szerezni, miközben minden erőnk a védekezésre megy majd el. Nagy reményeim most nincsenek ezzel a találkozóval kapcsolatban, de azért bízok benne, hogy nem lesz igazam és sikerül végre meglepni a Juventust.