minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Felpörgött a fociszezon, 8 nap alatt 3 rangadót játszik a Roma, de ebből az elsőn, az Atalanta elleni sem úgy sikerült az eredmény ahogy az lehetett volna. Lukaku karácsony óta jóval gyengébb formában van mint előtte és ez nagyon meglátszik a csapat góljain is: az elmúlt 3 meccsen bár voltak helyzeteink bőséggel, 2 tizenegyes és egy akciógól született. Így most is rengeteg lehetőségünk volt a meccs megnyerésére, de az ellenfél kapuja előtt végül mindig döntetlen maradt.
Kedves Mindenki!
Elsősorban Boldog Új Évet kívánnék minden kedves, lelkes fórumozónak! Itt van 2024, és szünetmentesen zajlik csapatunk augusztusban megkezdett kalandsorozata, aminek elérkeztünk a következő állomásához, az Atalantahoz. A mostani összefoglaló/beharangozó inkább egy véleménycikk lesz, mint valós érvek és számok bűvöletében íródott munka, mert habár az utóbbi egy hétben nem tudtam követni igazán az eseményeket, de azért igazán elmehet mindenki a jó büdös p… (mármint nem Ti)
Részleteiben…
„Az elszaladt kismalac, a bátor házikedvenc, és a kormos ruhás szerencsehozó” bővebbenA brutális év közepi sorozatunkban legalább karácsony előtt volt egy kis pozitív meglepetés, hiszen a Napoli ellen sikerült begyűjteni végre a 3 pontot ezzel egy fontos lépést tettünk az európai helyekért folyó küzdelemben. Most folytathatjuk ezt a sorozatot, ráadásul egy különösen nehéz meccsen: a Juventus otthonába látogatunk szombat este.
A döntő pillanat: a Napoli mentálisan abszolút nincs rendben
„Van nálunk jobban szenvedő nagycsapat” bővebbenDacolva a fellépő nehézségekkel (úgy, mint a laptomon halála, az AS Roma gyalázatos szereplése, vagy a Karácsony közeledte) megírom a jól beígért poszt második részét, amely sokkal fogyaszthatóbban, a taktikáról fog szólni.
Persze felmerül a kérdés: van-e értelme taktikai okoskodásnak most, amikor ismét a már-már örök érvényű ünnepi sláger jelent meg (letaszítva a Lászt Krisztmeszt): Mourinho a kutyaütő, vagy a keret?
A válasz a kérdésre: szerintem egyértelműen: igen. Mármint érdemes a taktikával foglalkozni, egyszerűen azért, mert a jól szervezett stratégiával át lehet hidalni a hiányokat, és ami még nagyon fontos: erőt és önbizalmat ad. Mechanizmusokat gyárt, melyek, ha működnek, akkor egy gyengébb képességű együttes is felülkerekedhet egy nálánál sokkal magasabbra értékelt brigádnál (lásd Bologna, igaz, a felálló kezdők közt nincs akkora különbség, mint a keretek közt; Roma: 154, míg a Bologna 135,45 millióval futott ki, ami elhanyagolható különbségnek tűnik).
A stratégia azonban nem csodafegyver – ezzel tisztában vagyok – minden meccsen vannak kulcsszituációk, és kulcsjátékosok, akik a megfelelő döntéseket jól, vagy rosszul meghozzák, és nem tagadom rengeteg múlik a szerencsén, játékvezető stílusán, egy pillanatnyi koncentráció zavaron, stb. De, én alapvetően hiszek abban, hogy amit kétszer (vagy még többször) láttam a pályán, az egy tudatos játék, akkor is, ha az illető lesre fut, vagy, ha az ellenféltől kapja az átadást, ha kihagyja a ziccert, vagy el sem jut odáig. Ezek a tudatos részek pedig gördülékennyé tehetik és teszik a játékot, ami az eredményességet is előmozdítja (még, ha nem is mindig ez dönt, lásd a Bologna legújabb bravúrja az Inter ellen).
„Az eredményesség viszonylagossága, II. rész” bővebbenJogos felvetésként találkoztam a fórumon azzal, a jelenséggel, hogy az utóbbi időben inkább csak akkor élénkült meg a diskurzus, ha a csapat nem hozott valami elvárt eredményt. Én személy szerint magam is érzem, hogy a lelkesedésem nem túl magas, ha csak a 90. perc után tudunk valami csoda folytán (vagy annak tűnően) fordítani a Lecce ellen, esetleg két randa gólt betuszkolunk a Sassuolonak, hogy aztán egy rangadón úgy játszunk, mint egy friss feljutó, aki örül annak, ha nem tömik ki. De valljuk meg magunknak őszintén, érthetetlen, hogy minden versenysorozatban állva, miért ugrottunk elég negatív hangulattal ebbe a mostani kemény adventi-újévi rangadósdiba (tisztelet a kivételnek természetesen)?
A kérdést nyilván megközelíthetnénk a tömegpszichológia-szociológia, vagy egyéb áltudományok felől is, de sokkal inkább foglalkoznék a csapattal, és Mou-val. A vele szemben megfogalmazott elvárásokkal, és eredményesség – eredménytelenségével.
Annál is inkább, mert azon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy egymás után két közvetlen riválissal játszunk, ráadásul két olyan csapattal, mely idén nagyon más megítélés alá esnek. Elsőnek a Bologna lesz az ellenfél, aki az idei kiírás meglepetéscsapata kitüntető címért, és egy európai kupasorozatban való indulásért szállt harcba. A másik pedig az a Napoli, aki a tavalyi tényleg lenyűgöző idénye után, küszködik, immáron Walter Mazzarrival. Ezekhez képest hol állunk mi, most egy kicsit a számok nyelvén, majd legközelebb kicsit taktikailag.
„Az eredményesség viszonylagossága I. rész” bővebbenA múlt héten egy, a korábbi meccsekre hajazó forgatókönyvvel sikerült újra három pontot szerezni amivel felzárkóztunk a Napoli mellé. Most ők már kikaptak a Juventustól úgyhogy ha vasárnap este megvernénk a Fiorentina-t akkor tényleg negyedikek lehetnénk és két pontra fel is zárkózhatnánk a Milan mögé. Nagy szükség lenne erre, mert az következő sorozat nagyon nehéz lesz, már most is komoly kihívásnak ígérkezik a Fiorentina.
A Roma rendszeresen esik abba a csapdába, hogy kisebb-nagyobb figyelmetlenség miatt a saját helyzetét nehezíti meg. Ez a poszt most duplán erről szól: vasárnap az Udinese ellen bőven lezárhattuk volna a meccset az első félidőben, helyette egy jobban összeszedett Udinese egyenlített a második félidőben. Ugyanúgy még a válogatott szünet előtt Prágában lezárhattuk volna az EL csoportkört csoportelsőként, de egy viszonylag sima vereséget szenvedve most ehhez még az sem feltétlen elég ha megnyernénk a következő két meccsünket: ezt jelentősen nagyobb gólkülönbséggel kéne megtenni mint a Slavia-nak (legalábbis ha ők is nyernek.)
A válogatott szünet után újra biztató formában: ez a 3 pont elsősorban megint Dybala érdeme volt
„Mindig megnehezítjük a dolgunkat” bővebbenAz éghajlat változásával, és a hideg idő egyre későbbre tolódásával a november ma már nem feltétlenül jelenti a kerti munkák végét. A hajnali fagyok megjelenése azonban a szükséges elmaradások pótlását sürgetővé teszi. Most, ezen legfontosabb tennivalókat igyekszünk a kiskerttulajdonosok figyelmébe ajánlani.
Európai kupa forduló után rendezik meg ma kora este a római derbit. A két csapat idénye finoman fogalmazva is hagy teret a kritikára, meglepő pofonok, nehéz idénykezdés mindkét oldalon. Talán meglepő, hogy mi állunk jobban, de jelenleg ez a helyzet.
Vasárnap kora este Rómába látogatott a szezonrajt egyik nagy meglepetése, a Lecce, akik ahogy olvashattuk a meccs előtt is, szép lassan tendálnak a tabellán a „várt” helyükre. Ennek ellenére egy nagyon jól összerakott együttes, amelyik kifejezetten nehéz ellenfél volt a BL helyekért küzdő csapatok számára tavaly is. Mi is megszenvedtünk rendesen a vasárnapi meccsen, de végül egy emlékezetes hajrával sikerült behúzni a 3 pontot. Ezzel nekünk is sikerül egyre közelebb kúsznunk a „várt” helyünkhöz a tabellán: most éppen hetedikek vagyunk, 4 pontra a negyedik Napoli-tól.
Lukaku még nagyobb pluszt jelent a csapatnak mint arra a többség szerintem számított
„Mi vagyunk a jobb középcsapat” bővebben