minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Csodálatos fordulatot vett a szezon, amióta Ranieri az edző, újra süt a nap és csiripelnek a madarak. Régen volt utoljára nyolcadik helyezett romanistának ilyen jó kedve, mint mostanában, de akkorát fordult a világ 2025-ben, hogy várakozva ülünk le megnézni a csapatunkat, ami végre megint tele van jó sztorikkal, érdekes történetekkel. A csütörtöki, Bilbao elleni győzelem is ilyen volt, és reméljük, a mai, Empoli mérkőzés is ilyen lesz.
Általában ha a kilencedik helyezett játszik a listavezetővel, azt mondjuk, hogy nem ezt a meccset kell megnyerni, ám a dél derbijén más a helyzet, a két csapat közötti rivalizálásban nem lehet elengedni a reménykedést. A Roma egy sikeres hét végére tehetné fel a koronát, az első idegenbeli, és a Frankfurt elleni EL továbbjutást érő győzelem után, míg a Napoli az Interrel fut versenyt a bajnoki címért.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/12/23/3850338-78239688-2560-1440.jpg)
Az Alkmaar elleni EL fiaskó után folytatjuk hősies küzdelmünket a bajnokságban az Udinese ellen. Utoljára április 25-én nyertünk idegenben, úgyhogy nem lesz könnyű tartani magunkban a reményt, jóllehet, akkor éppen az Udinesét gyűrtük le az emlékezetes 20 perces meccsen, Cristante utolsó pillanatban szerzett fejesgóljával. A meccs tétje megtörni az átkot.
Vasárnap délben javíthatjuk a Como elleni rettenetet a bajnokságban is, a kupa után. Ellenfelünk az újonc Parma lesz, Balogh Botonddal soraiban. Jelenleg egy ponttal előzzük őket, így komoly lépés lenne a bentmaradás felé, ha sikerülne otthon tartani a három pontot.
A Lecce és a Braga elleni győzelmek után Comóban zárjuk a hetet, ahol az első idei idegenbeli győzelmünkért küzdünk. Idén először eredményes és izgalmas játékot láthattunk a Romától az elmúlt napokban, ezt folytathatjuk ma kora este.
Ha a saját edzőnk nyilatkozza azt, hogy nyakig vagyunk a szarban, és totális katasztrófa a Roma jelenlegi helyzete, akkor mi se szépítsük. Friedkinék hozzáértő, kompetens klubvezetőkből 2-3 nap leforgása alatt váltak dilettáns és nemkívánatos személyekké, egy hároméves projektet az első hónapban kidobva a kukába. Óriási a baj, gyenge a keret, a szurkolók frusztráltak, az eredmények katasztrofálisak. Ma a tragikus EL szezonkezdésen javíthatunk.
Olyan hétnek a végéhez érkeztünk, amit nem igazán lehet feldolgozni, ennyi idő alatt legalábbis lehetetlen. Miután hétfőn és kedden még olyan híreket olvastunk, hogy Friedkinék menetrendszerinti látogatást tesznek Rómában, de De Rossi állása biztos, szerdán úgy gondolták, hogy egy három éves projektet az első év első hónapjában kidobnak a kukába, az általuk vezetett egyesület szimbólumával együtt. Lelkük rajta.
Ma este elkezdődik a 24/25-ös szezon a Roma számára is, egy Cagliari elleni idegenbeli mérkőzéssel. A nyár sűrű volt, tele átigazolási pletykákkal, ezek cáfolatával, majd még ugyanazon a napon a cáfolat cáfolatával. Ennek ellenére a csapat tájáról jó hírek érkeztek, egészen a szezonnyitány előtti napokig, amikor is kissé nyugtalan lett a hangulat a Dybaláról szóló hírek miatt. Mindenesetre új évad kezdődik, új sportigazgatóval és játékosokkal, De Rossi első felkészítése utáni vizsgájával.
Európai kupa forduló után rendezik meg ma kora este a római derbit. A két csapat idénye finoman fogalmazva is hagy teret a kritikára, meglepő pofonok, nehéz idénykezdés mindkét oldalon. Talán meglepő, hogy mi állunk jobban, de jelenleg ez a helyzet.
Nem vagyunk rutinos európai kupa döntős szurkolók, bizonyára senkinek sem könnyű feldolgozni ezt a vereséget, nekem sem az. Egyrészt az előzetes várakozások miatt, másrészt amiatt, hogy ilyen kevésen múlt, de belejátszik a meccs utáni balhétömeg, illetve az is, hogy most a kétszer kettő józanságaként hull ránk az igazság. Ilyen hangulatban várjuk a szezon utolsó meccsét, ahol eldől, hogy jövőre indulhatunk-e az Európa Ligában.
Mourinho olyan kezdőt tett fel a pályára, ami azt mutatta, hogy amíg Dybalában van szusz, addig támadni akarunk, és gólt akarunk szerezni. Nem teljesen megszokott talán ez a fajta kockázatvállalás tőle, de nem lehet azt mondani, hogy ne jött volna be, mert az első fél órában magunkhoz képest igen aktívan támadtunk, ami előbb egy Spinazzola helyzetben, majd Dybala klasszis góljában mutatkozott meg. Ezt azonban csak addig tudtuk játszani, amíg Dybala bírta erővel, ő viszont annyira széthajtotta magát – meglepően védekezésben is-, hogy a félidő környékére már látszott, hogy a meccs támadóbb periódusának vége van.
