minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
A cím egyaránt vonatkozik a Roma előző fordulós teljesítményére, és a sok tévedésre, melyet elkövettem az előző posztban, amikért utólagos elnézéseteket kérem. Egy más kiesett csapatot nem tudtunk megverni hazai pályán. Pedig most aztán tényleg mindent megtett a csapat. Ilyen meccset talán még soha nem láttunk. Órákon belül pedig zárjuk az olasz bajnoki szezont a Torino otthonában.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/70869932/1397247880.0.jpg)
Miután döntőbe jutottunk a Konferencia Ligában, idegenbe mentünk a Fiorentinához a hét elején bajnokit játszani. Ezúttal is érződött az európai átok, nincs mit tenni, ez a keret nem feltétlenül több frontra van tervezve. Nagyon sima meccsen intézett el minket a Viola, ma pedig a szezon utolsó hazai meccsét játsszuk a Venezia ellen.
Nagy nehezen vertük az utolsó helyezettet hazai pályán, de végül csak sikerült. Rossz volt azért nézni. Szerencsére most egy könnyebb meccs következik, a Bodo/Glimt igazán nem jelenthet problémát.
De, létezik. 3-0-ra vertük meg a Laziót a római derbyn, de nyugodt szívvel mondhatjuk, ennyi volt közte. A Lazio megfulladt, a Roma szárnyalt. A farkas utolérte a gyalogkakukkot és megette vacsorára.
Persze nem az, hogy nyertünk, mert nem nyertünk. Egyébként a Hellas Verona egy olyan csapat, amelyik négy ponttal van mögöttünk, nagyjából egy szinten vagyunk, csak ott több a sikerélmény, ezért nem is volt könnyű dolgunk. Sajnos ez van. Ma kora este a Spezia ellen folytathatjuk veretlenségi sorozatunkat a bajnokságban, reményeink szerint ezúttal győzelemmel.
Nagyjából így lehetne összefoglalni a dolgokat a Sassuolo elleni meccs előtt. Február közepére már csak annyi izgulni valónk maradt, hogy betehetjük-e a bonsai fa árnyékába a Konferencia Liga trófeáját – ami annyira jelentős, hogy még külön twitter csatornát se indítottak neki, és semmi nem is adja – illetve, hogy jövőre sikerül-e egy nagyot ugorva az Európa Ligában megmérettetni magunkat. Vagy legalább lemaradni a Konferenciáról.
Túlzás nélkül állíthatjuk, nem mindennapi győzelmet arattunk Bergamóban. Semmi jóra nem számíthattunk az Atalanta ellen, ennek ellenére a forduló legnagyobb meglepetésével 4-1-re győztünk, ezzel még látótávolságon belül maradtunk az éllovas négyeshez képest. Holnap pedig a Sampdoriát fogadjuk.
Vasárnap késő délután a Torinót fogadtuk az Olimpicóban azzal a tudattal, hogy ha továbbra is kapaszkodni akarunk a negyedik helyért, muszáj otthon tartani a három pontot. Abraham góljával végül ez sikerült egy igazán konszolidált, 70 éves európai humanista úriember izgágaságát idézve. Csak ritkán volt nálunk a labda, de aki nem dolgozik, nem hibázik elven nem is akartunk vele sokmindent kezdeni. Holnap pedig már Mihajlovic Bolognájához látogatunk vizitre.
Túl vagyunk a világ legfélelmetesebb csapatán, a Bodo/Glimten. Vége, ennyi volt, legközelebb a Konferencia Liga döntőben találkozunk, ahol javuló eredményeink már tendenciát mutatnak majd, és 7-1-re verjük meg őket, a vitrinünkben pedig erdővé cseperedik a bonsai fa. Ma a Venezia ellen gyűjthetünk pontokat a bajnokságban, lezárva egy rosszul sikerült sorozatot a válogatottszünet előtt.
Legalábbis szerintem, és nem is kicsi. A hétvégén kikaptunk a Milantól, egy a játékvezető által rosszul vezetett meccsen, de azért mégiscsak vereséget szenvedtünk, így az októbert 2-1-3-as eredménnyel zártuk, közte egy olyan vereséggel, ami önmagában megérne egy elmélyült elmélkedést a jövőt illetően. Viszont semmi pánik, holnap bosszút állhatunk skandináv álomgyilkosainkon.
:focal(1245x598:1247x596)/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/10/30/3245685-66430968-2560-1440.png)