minden, ami az AS Roma csapatával kapcsolatos
Vasárnap este (szeptember 17-én természetesen) az AS Roma csapata – továbbiakban csapatunk – egy tisztességes győzelmet aratott az Empoli gárdája ellen. Vagy inkább nevezzük nevén: tönkreverte ellenfelét!
A hurrá hangulat azonban, ahogy olvasom elmaradt. A győzelem kötelező volt, és nagyon kellett is, hogy a csapat ne ássa el magát így a szezon legelején, de még a nagyarányú győzelemben is érzek – én magam is – szkeptikus rezgéseket. Most cél egy tisztességes összefoglalása a mérkőzésnek:
2023. szeptember 27-én 20:45-kor az AS Roma hazai pályán fogadja az Empoli együttesét, visszatérve egy rövid válogatott szünetet követően. A csapat a gyalázatos 18. helyről várja a mérkőzést – nyeretlenül – egy olyan toszkán kis csapattal szemben, aki év végén nagy eséllyel akár búcsúzhat is az első osztálytól.
Ez kínosan emlékeztet egy szituációra, melyben jó pár évvel ezelőtt álltunk: érdemes is visszamenni 2009. szeptember 13-ára, hogy megváltoztassuk a jelent, vagy jövőt (vagy valamit)!
Egy személyes vallomással illene kezdenem; Verona az egyik nagy kedvencem. Viszonylag elérhető távolságban, egy egyszerre mozgalmas és még sem túlzottan nagy város, mely tele van harsány műemlékekkel és rejtett látnivalókkal egyaránt. Verona az a város, amit igazából meg lehet ismerni (ellentétben Rómával, ahol hónapok, vagy évek is kevesek lennének). Most ide érkezünk meg, lepukkant, enyhén büdöske buszunkkal, erősen elmacskásodva, hogy reméljük egy felejthetetlen másfél órát éljünk át (- Ebben még én sem bízom, de hátha.).
„Hárompontos városnézés” bővebbenA római és az olasz utánpótlásról szerintem mindenkinek általános klisék jutnak eszébe. (Pl. A mi utánpótlásunk az egyik legjobb a ligában! Az olasz tehetségeket nehezen építik be, főleg a nagyobb csapatok! stb.). Most ezek között a már közmondásos mondatok között próbálok valami fajta rendet és átláthatóságot teremteni ezzel az írással. (Akik esetleg nem szeretnének ennyit olvasni, annak röviden összefoglaltam a végén).
Az AS Roma csapata lejátszotta utolsó tétmérkőzését a 2022/23-as szezonban. Ráadásul egy régen látott – főleg a bajnokikon – győzelemmel, a kiesést valahogy elkerülni vágyó Spezia-val szemben.
Rendhagyó héthez érkezett csapatunk, ezért gyorsan le is zárom az előző eseményeket, hogy remélhetőleg egy külön poszttal kedveskedjünk a szerdai valóban döntő mérkőzésnek!
A poszt a szédülés címet kapta (csak külföldiül, mert az sokkal sikkesebb), na, nem azért, mintha szédületes tempót láthatott volna az Artemio Franchi és az AMC Micro közönsége (mellesleg a Sport 1-en kézilabda Európa Liga Final Four mérkőzés volt, míg a Sport 2-n jégkorong világbajnokság elődöntő, szóval még indokoltnak is mondhatjuk ezt a cserét). Inkább némi szédelgést a meleg miatt, amibe még két ivószünetet is beiktattak.
Csapatunk mostanában van olyan formában, hogy fizikai fájdalmakat és egyéb tudatmódosítók alkalmazását teszi kötelezővé (ha nem az európai ember legális bódítóját, az alkoholt, akkor akár egyéb szintén legális kemikáliákhoz nyúlhatunk, a bátrabbak esetleg elmehetnek a valóban nem engedélyezett dolgokig, de ezt személy szerint nem bátorítanám, így sem vagyunk sokan a fórumon).
Csapatunk épp a feszített tempójú lombard túrájának felénél tart (ebből a merítésből csak a Cremonese maradt ki egyedül), habár eddig kevésbé sikeresen, mindenesetre az összeomlás is elmaradt (nem úgy, mint a fórumé, ezért szíves elnézésüket kérjük).
A bergamoi kitérő után, szombat este a Milant fogadtuk, egy olyan meccsen, ahol látszott a tét, a fáradság, és a kispadon ülő szakvezetők dörzsöltsége is. A mérkőzés – természetesen – 90%-ban nézhetetlen volt, ami könnyű matematikai művelettel lefordítható 90 percre is. De lássuk sorban.
„Egy hét Berlusconival” bővebbenTudom, vasárnap van. Elmúlt a csütörtök este mámora, de talán szívmelengető még egy kicsit felemlegetni az emlékeket. Annál is inkább, mert abba a szakaszába lépett a szezonunk, amikor érdemes előre tekinteni, hiszen már nincs sok hátra, a csapat pedig még 2 fronton is áll. Joséről sok rosszat lehetett és lehet is elmondani, de az utóbbi két évben ezt a reményt a végére valahogy visszatolta az együttesbe és a szurkolókba egyaránt.
„Hosszúra nyúlt európai „kötelezettség”” bővebbenVasárnap kora este – véleményem szerint – jó játékkal behúztuk a kötelezőt a Sampdoria ellen. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy én írtam a felvezetőt is, szóval nyugodtan kiértékelhetem munkámat, ami az előzetes elvárások és azok beigazolódását illeti: legyen kettes.
