Dráma happy enddel a Cagliari ellen

A Roma 1-0-ra győzött a Cagliari ellen az Olimpicóban, Fazio 94. percben szerzett góljával, miután korábban Perotti gyengén rúgott tizenegyesét kivédte Cragno kapus.

Ez megint egy olyan meccs volt, amit papíron a “kötelező győzelem” kategóriába szeretnénk besorolni, ehhez képest hosszú szenvedés jutott a Rómának a szardíniai bunker ellen. Di Francesco mester először küldte a pályára a kezdőben Schicket és Dzekót egyszerre, a középpályán pedig megkockáztatta Nainggolan játékát, annak ellenére, hogy a belga már csak egy sárgalapra van az eltiltástól és most következik a Juventus elleni rangadó. Így álltak fel a csapatok:

ROMA (4-3-3): Alisson; Florenzi, Manolas, Fazio, Kolarov; Pellegrini (72’El Shaarawy), De Rossi, Nainggolan (80’Strootman); Schick (87’Cengiz), Dzeko, Perotti.

CAGLIARI (3-5-2): Cragno; Romagna, Andreolli, Pisacane; Van der Wiel, Barella (72’Deiola), Cigarini, Ionita, Padoin (93’Ceppitelli); Joao Pedro (59’Farias); Pavoletti

Az első félidő elkeserítő volt, a Roma támadó játéka óriási csalódást okozott. Papíron nem lett volna semmi gond, hiszen ott volt Dzeko, Schick és Perotti is a kezdőben, ehhez képest a Roma nagyon nehezen jutott csak el a szárd kapuig. A Roma lassan és gyakran pontatlanul járatta a labdát, volt egy pár távoli próbálkozás Nainggolantól, egy Florenzi lövés ami kipattant a védőkről, néhány “vérszegény” fejes Dzekótól és Schicktől, ezen kívül a nagy semmi. A Cagliari meg végig nagyon jól játszott, taktikailag jól álltak fel, jókor szabálytalankodtak, amikor kellett és néha még ki is merészkedtek egy kis pressing erejéig.

A második félidő elején aztán megjöttek az izgalmak és most szeretném leszögezni, hogy összességében nagyon jó dolognak tartom  a VAR-t, hosszú évekkel ezelőtt be kellett volna már vezetni. Lehet, hogy még nem tökéletes, még szokni kell, talán még finomítani kell rajta, mert például egyenlőre még nem működik egyformán mindenki ellen, de nekem már most is nagyon tetszik. Most például a 49. percben Dzekót elsodorta Cragno a tizenhatoson belül és Damato bíró úr egyből adott egy sárga lapot Dzekónak szimulálásért. Ezt a Roma szurkolók már megszokhatták, VAR nélkül ennyiben is maradt volna az egész és tehetetlenül bosszankodhattunk volna a sokadik szívatáson… Mondom, ahogy már megszokhattuk.

De most jött a VAR! Damato spori visszanézte a jelenetet és természetesen megadta a tizenegyesünket, miután a visszajátszásból egyértelműen látszott, hogy a bosnyák csatárunkat tényleg elsodorta a szárd hálóőr. Tehát éljen az éljen! Kaptunk egy tizenegyest! Hurrá! Igen, de ez ugyebár még csak a kaland fele, mert a tizit be is kéne még rúgni. Hol itt a gond? Itt van Perotti, a “sétálós büntetőkirályunk”, aki szinte sosem hibázik! Sajnos ezúttal a hangsúlyt a “szinte” szócskára kell helyezni, mert a derék argentinunk most is szépen nekisétált, ahogy szokott, csakhogy ezúttal a nem túl jól helyezett lövését Cragno viszonylag könnyedén megfogta, úgy, hogy még kipattanó sem volt.

Most mit lehet mondani? Sajnos egy ideje a kapusok már kiismerték Perotti stílusát, már régen nem vetődnek el olyan lelkesen mint, amikor elkezdte így rúgni a büntetőket. Már tudják, hogy nem kell megijedni, csak türelmesen ki kell várni amíg elrúgja, a lényeg, hogy nem szabad elvetődni, csak a legvégén. Márpedig ha a kapus nem mozdul el, akkor ez a lassú büntető nem tűnik túl hatékonynak. Ez volt Perotti második kimaradt büntetője az olasz első osztályban, az eddig elvállalt 14-ből.

Tehát maradt a 0-0, folytatódott a meccs és a Roma továbbra sem találta a megoldást, továbbra sem tudott igazi helyzeteket kialakítani. Volt egy meddő mezőnyfölény, de a Roma próbálkozásai rendre elhaltak a Cagliari tizenhatosa előtt. Emblematikus volt, amikor az egyik támadásnál, Perotti, Dzeko és Schick egymást szerelték le a Cagliari tizenhatosában.

Di Francesco a 72. percig bírta türelemmel, aztán elkezdődtek a cserék, El Shaarawy-Pellegrini, Strootman-Nainggolan, végül pedig Ünder-Schick, de egyik csere sem hozott igazi változást, a Roma továbbra sem tudta feltörni a Cagliari védelmét, pedig időközben Kolarov és Florenzi is feljebb léptek a széleken és a gyakorlatban már ők is egyre inkább csatárt játszottak.

Valójában a végére a Roma már nem ésszel játszott, csak a szív vitte előre a csapatot és még a Cagliarinak is volt egy helyzete a meccs megnyerésére, az időközben beállt Fariasszal. Már úgy tűnt, hogy minden eldőlt, hogy marad a 0-0 és a Roma megint pofára fog esni. De a 94. percben (Damato 6 percet hosszabbított, mert VAR) a Roma szabadrúgáshoz jutott, amit Kolarov ívelt be oldalról, Cragno ököllel az érkező Fazio mellére ütötte a labdát, az argentin pedig besodorta a hálóba a játékszert és megszerezte a Roma győztes gólját.

Ezek után megint várni kellett egy pár percet, mert Damato bíró úr visszanézte VAR-on a gólt és szerintem itt minden Roma szurkoló ereiben meghűlt a vér, de szerencsére feleslegesen izgultunk, megerősítették a gólt, a találat érvényes volt, megnyertük a meccset.

Tehát lehet ünnepelni a Roma győzelmét! De sajnos ezúttal a három ponton kívül nem sok mindennek lehet örülni. A Roma rosszul és csúnyán játszott! Kiszámítható, lassú támadójáték jellemezte a csapatot és szinte sosem volt veszélyes a Cagliari kapujára, a Schick-Dzeko-Perotti támadósor ellenére. Természetesen azért örülhetünk a jól működő védelemnek, most mondja valaki Di Francescóra, hogy “csak egy Zeman-tanítvány” és én nyíltan körbe fogom röhögni az illetőt. Na meg annak is örülhetünk, hogy ennek a csapatnak van karaktere és büszkesége, nem hagyták magukat, a végsőkig küzdöttek! Ma elég volt ennyi, de szerintem ha továbbra is az élmezőnyben szeretnénk maradni, akkor Di Francescónak a védelem után, össze kell raknia a támadó játékot is, mert amit ma láttunk, az tényleg nagyon kevés volt.

A legjobb szerintem Fazio volt! Aki akarja mondhatja, hogy lassú,hogy ügyetlen, vagy tudom is én, hogy mi minden, de szerintem az argentin már egy ideje folyamatosan kiváló teljesítményt nyújt, a gólja pedig aranyat ért! A másik akit én kiemelnék az Florenzi, azt mondtam, hogy a csapat szívvel nyerte meg a meccset és szerintem senkinek sincs akkora szíve mint Florenzinek! Hányszor futott végig ott a jobb szélen? Végig, folyamatosan, fáradhatatlanul zakatolt. Pedig ez nem az ő posztja, még mindig nem az és talán soha nem is lesz igazán az ő posztja. Néha olyan hajmeresztő megoldásai vannak a védekező fázisban, hogy kiráz tőle a hideg. Ma például megint bejátszotta a saját kapuja elé a labdát, egy igazi védő sosem tenne ilyet, csak a szerencsén múlott, hogy nem lett belőle baj. De mégis ő az, aki szerintem a legjobban megtestesíti ezt a csapatot. Le a kalappal!

De félretéve a kritikát, a lényeg mégis a három pont! A holnapi meccsekig utolértük a Juvét a táblázaton és lefaragtunk az Inter előnyéből, mert ők meg közben a kardjukba dőltek az Udinese ellen. Mellesleg nem tartozik szorosan a témához, de emlékeztek még, hogy amikor mi vertük el az Udinesét, akkor elmagyarázták nekünk, hogy az Udinese nem számít, mert az egy annyira gyenge csapat? Aha, hát persze hogy az, biztos is… Most következik egy szerdai kupameccs a Torino ellen, majd 23-án megyünk Torinóba, személyesen a Juventus otthonába. Ezt hozta nekünk a Jézuska karira és majd a meccs után fog eldőlni, hogy az idén jók voltunk, vagy rosszak, hogy ez a rangadó a karácsonyfa alá egy meseszép ajándék volt, vagy egy marék szén. Addig is forza Roma mindenkinek!