Úgy készültünk a Manchester Unitedra, hogy kikaptunk a Cagliaritól

A címben minden benne van. Fonseca mester Rómája gyakorlatilag feladta a bajnokságot és látszólag csak az EL-re koncentrál, ami egy szörnyen veszélyes, azt ne mondjam ostoba játéknak tűnik, de az elmúlt hetek eredményei még is ezt mutatják (tízedik vereség az idén, a második az elmúlt három meccsen).

Beszéljünk a meccsről. Kezdjük ott, hogy a Cagliari idén a kiesés ellen küzd és hála a Roma ellen elért sikernek (ez volt zsinórban a harmadik győzelmük), nem is olyan kilátástalan a helyzetük. A meccs úgy kezdődött, hogy felkészülni, vigyázz, kész, rajt és vezetést szerzett a Cagliari. Fazio elrontott egy passzt, Nandez a jobb szélen megkerülte a félénk Diawarát és betette a labdát Lykogiannisnak, aki nem hibázott.

A Cagliari vezetése teljesen megzavarta a törékenynek tűnő Rómát. Középen Villar és elől Pellegrini nem találták magukat, az egész Roma tehetetlenséget sugárzott, a biztonságosan visszahúzódó Cagliari ellen. Az egyetlen életjel, itt-ott,  Carles Pérez játéka volt. A Roma lassan csak magához tért valamennyire és a 27-ik percben Carles Pérez kiegyenlített, a „kis katalán” Pellegrinitől kapott egy szép, pontos labdát, először eltalálta a kapufát, de megszerezte a kipattanót és belőtte a Roma egyenlítő gólját. Az 1-1-től picit megjött a Roma játékkedve és miután Joao Pedro ráijesztett a vendégekre (Pau López szépen védett), a fővárosiak átvették a játék irányítását, Fazio és Pérez is próbálkoztak, de Vicario kapus is szépen védett.

Aztán a második félidőben, ahogy már többször is láttuk az idén, jött a Roma összeomlása. Eleinte egy adok-kapok alakult ki a két csapat között, Simeone nagy helyzetére Borja Mayoral válaszolt. De az 57-ik percben újra előnybe került a Cagliari. Marin szabadon lőhetett kapura a Roma tizenhatosa előtt, senki által sem zavartatva és nagyon szép gólt szerzett, aminél már Pau López is tehetetlen volt.

Fonseca ekkor megpróbált belenyúlni a meccsbe, bezavarta Cristantét, Mkhitaryant és Karsdorpot, de a Roma teljesen szét volt esve, a Cagliari uralta a játékot. A 65-ik percben, a megzavarodott romanista védelem bekapta a harmadik gólt is, Marin szögletéből, Joao  Pedro fejelte a Roma kapujába a labdát.

Ebből a tagból is sikerült megint „Maradonát” csinálnunk.

Ekkor, 3-1-nél, úgy tűnt, hogy minden eldőlt és elnézve a játék képét, még egy nagyobb zakó se tűnt lehetetlennek. De Fazio fejjel megszerezte a második római találatot, Carles Pérez szögletéből. A szépítő gól visszaadott némi reményt a romanistáknak, akik megpróbáltak legalább kiegyenlíteni. De Vicario megint nagyot védett Mancini fejesénél és Carles Pérez nem találta el a kaput egy kecsegtető helyzetből. Végül nem született több gól és maradt a 3-2-es végeredmény, a Roma megint kikapott, ezúttal a kiesés elől menekülő Cagliari otthonában, hozzátenném, hogy teljesen megérdemelten.

Az elemzők egybehangzó véleménye szerint, a Roma gyakorlatilag ki sem állt a Cagliari ellen, a játékosok csak testben voltak ott, lélekben egészen máshol jártak, talán az Old Traffordon, vagy ki tudja hol a csodában. A Cagliari nagyságrendekkel motiváltabb és koncentráltabb volt, mintha a szigetlakók az életükért küzdöttek volna, a Roma meg teljesen feladott volna már minden célt a bajnokságban. Ez a hozzáállás akkor sem lenne elfogadható, ha tényleg a bajnokság utolsó, tét nélküli fordulója lett volna, hát még így, amikor még hátravolt 6 forduló és 18 megszerezhető pont.

Mindez miért? Mert mindenki a romanista szezon eddigi legfontosabb meccsére készül: csütörtök este kilenckor játszunk a Manchester United ellen, az Európa Liga elődöntőjének az első mérkőzésén.

 Apropó koncentráció, valahol olvastam, hogy hasonlóan a Rómához, a MU se tette oda magát igazán a hétvégén a Premier League-ben, mert „csak” egy döntetlent játszottak a Leeds ellen. Hát szerintem meg a MU teljesítménye a bajnokságban köszönő viszonyban sincs a Roma gyalázatos szereplésével a Serie A-ban. A manchesteriek eleve másodikak a tabellájukon, egy magabiztos, 8 pontos előnnyel a Leicester előtt és alaposan leszakadva a listavezető városi szomszédjuktól. Nekik már tényleg nincs miért erőlködni, a bajnoki cím már nem igazán reális, ugyanakkor a BL indulást érő helyezésük borítékolható. Ráadásul ők nem kaptak ki egy kieső jelölttől, hanem játszottak egy döntetlent a Leeds ellen. Nem ugyanaz a kettő!

A Manchester Unitednak se könnyű a naptára, miután a hétvégén döntetlent játszottak a Leeds ellen, a Roma elleni első meccs után következik egy rangadó a Liverpool ellen, majd a visszavágó a Rómával és azután egy izgalmasnak ígérkező meccs az Aston Villa otthonában. Büszkén kijelenthetik, hogy veretlenek az EL-ben, amin csak kicsit ront, hogy eleve úgy keveredtek az EL-be, hogy először kiestek harmadik helyen a BL csoportjukból (3 győzelemmel és 3 vereséggel), a PSG és a Lipcse mögött, megelőzve egy másik ismerősünket, a Basaksehirt. Majd tavasszal, immár az EL-ben, sorban kiverték a Real Sociedadot (4-0, 0-0), a Milant (1-1, 1-0), és végül a Granadát (2-0, 2-0). Az EL-ben szereztek 10 gólt és kaptak összesen egyet, ami nem hangzik túl bíztatóan a Rómára nézve.

Igen is, meg nem is. Igen, a Manchester United, de már nem, ez már az EL.

Nem nagyon kell őket bemutatni, a legsikeresebb klub Angliában, a Manchester United hagyományosan a világ legnépszerűbb klubjai között van. A „Spice boy” Beckham ideje óta, nekik van a legtöbb szurkolójuk Ázsiában. Idén Solskjaer mester többnyire 4-2-3-1-ben játszatja a fiait, a Premier League-ben és az EL-ben egyaránt. A Roma ellen hiányozni fognak Jones (térdsérülés) és Martial (részleges szalagszakadás). Itt egy tipp a kezdőjükre, egy olasz oldalról gondosan átmásolva:

Manchester United (4-2-3-1): Henderson; Wan-Bissaka, Lindelof, Maguire, Telles; Pogba, McTominay; James, Fernandes, Rashford; Greenwood.

És a Roma? Hát, mi ugyebár szereztünk 1 kemény pontot az utolsó 3 bajnoki meccsünkön, ami sok mindent elárul a csapat pillanatnyi formájáról és a motiváltságáról a bajnokságban. Jó hír viszont, hogy kiürülni látszik a Roma kórterme! Már a Cagliari ellen újra bevethetők voltak, El Shaarawy, Kumbulla, Spinazzola és Smalling. Lehetséges, hogy az utóbbi kettő még kezdeni is fog Angliában. Apropó Smalling, félretéve a manchesteri múltját, amúgy is a legjobbkor került elő a sérülései után, mivel Mancini kisárgult és szokás szerint égető szükség van a középső védőkre. Minden elemző a szokásosnak mondható összeállításra számít:

Roma (3-4-2-1): Pau López; Ibanez, Cristante, Smalling; Karsdorp, Diawara, Veretout, Spinazzola; Mkhitaryan, Pellegrini; Dzeko.

Sikerült összedrótozni valahogy a volt klubja ellen.

Enyhén szólva se mi vagyunk a párharc esélyesei. Kínosan az angolok felé billen a mérleg nyelve, ami a továbbjutás esélyeit illeti és ez fokozottan igaz a csütörtöki meccsre is. Nem is olyan nagy túlzással, mondhatnánk, hogy az esélytelenek nyugalmával érkezünk. Persze láttunk már ennél nagyobb csodát is a Rómától. Mi bármikor ki tudunk kapni az ügyeletes kieső jelölttől, de ugyanúgy bármikor meg tudjuk keseríteni még a legnagyobbak életét is.

Márpedig bőven van előéletünk a Manchester Uniteddal, eddig hatszor játszottunk velük, mindig a BL-ben és eddig szinte mindig a manchesteriek örülhettek. A mérlegünk ellenük 1 győzelem, 1 döntetlen és 4 vereség. A vereségek között ott van ugyebár az a felejthetetlen, ipari méretű, 7-1-es zakó, amit 2007-ben kaptunk. Egyszer valamikor azt is jó lenne méltó módon „megköszönni” nekik.

Meg nem is olyan régen, konkrétan tavaly, ott volt a Smalling átigazolása körüli szappanopera, amikor az egyik epizódban, az angol barátaink eljátszották azt, hogy Smalling nem játszhat az EL-ben. Mert igaz, hogy jó pénzért kölcsönadták a szezonra, de mivel a COVID járvány miatt az EL elhúzódott, ők természetesen nem engedték meg, hogy Smalling pályára lépjen a torna végén. Ennyit az együttérzésről, a szolidaritásról és a sportszerűségről a nehéz helyzetekben. Érdekes módon, amikor a COVID miatt elmaradtak a meccsek és Smalling sem tudott játszani, akkor persze eszükbe se jutott, hogy esetleg kevesebbet kéne fizetni a kölcsönéért. Szóval igen, ezt se kéne elfelejteni.

Amellett ott volt az edzőjük, Solskjaer mester egyik nyilatkozata. Amikor kiderült, hogy a Roma lesz az ellenfelük, azt mondta, hogy nem igazán ismeri a Rómát, nem látta a meccseit. Természetesen a mostani Rómáról beszélt, gondolom a MU edzője eléggé el lehet foglalva és nyilván van jobb dolga is, mint random külföldi csapatok meccseit nézegetni. De a játék kedvéért legyünk „gonoszak és elfogultak” és „sértődjünk meg” ezen is! Hasonlóan a római szurkolókhoz, akik a kontextusból kiragadott idézetről motivációs plakátokat készítettek és kirakták őket Trigoria környékére:

„Nem ismerem őket és nem láttam őket játszani.” Tegyetek róla, hogy emlékezzen ránk!

Még a végére szeretnék idebiggyeszteni valamit, evvel a „szuperligás” baromsággal kapcsolatban. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a „szuperliga” megbukott, vagy legalábbis nagyon komolyan elakadt. Visszalépett a kezdeményező klubok túlnyomó többsége, még a „bálanya”, aki pénzelné az egész baromságot, a JPMorgan is behúzta a vészféket, még elnézést is kértek a szerepükért az egész ügyben. Nos, ez elsősorban az angliai szurkolók miatt alakult így, akik nemhogy nem fogadták el ezt a baromságot, hanem konkrétan kimentek az utcára balhézni. Az én szerény és cseppet sem mérvadó véleményem szerint, az angliai szurkolók, köztük a Manchester United szurkolói is, csillagos ötösre vizsgáztak ebben az ügyben!

Nem is nyújtom tovább ezt a posztot, a lényeg, hogy csütörtök este kilenckor Manchester United-Roma (élő közvetítés a Sport1-en, 20:45-től), a tét bejutni az Európa-liga döntőjébe! Addig is forza Roma mindenkinek!