Leikszeltünk az Atalantával, ma pedig már másik, egykor szebb napokat megélt hipszter csapat, a Cagliari lesz az ellenfél. Nem volt kifogástalan a játék a bergamóiak ellen, ha finom, angolos understatementtel szeretnénk fogalmazni. Úgyhogy össze kell kapni magunkat ma délután, ha nem akarunk végképp lemaradni a hatodik helyért folyó küzdelemben.
Tényleg nem nagyon lehet szépíteni, egy jó csapat játszott egy rossz ellen. Még nagylelkű is volt az Atalanta, ha négy-öt gólt rámolnak, igazán nem lehetett volna egy szavunk sem, gyakorlatilag Malinovsky góljánál csak nagyobb helyzeteket rontottak el. A vendégek a második helyért harcolnak, de hátrafelé is figyelniük kell, mert a BL-ért folyó küzdelem szoros idén. Ennek megfelelő elánnal játszottak, míg a Román látszott, hogy ez a Serie A szezon inkább csak nyűg, itt nekünk már nem osztottak lapot, és inkább felállnánk az asztaltól.
Bizonyos szempontból meg is értem, nézni sem kellemes már, gondolom játszani sem az. Viszont nem közvetít jó üzenetet, ha folyton megalázóan rosszul mutatunk a bajnokságban. Fél szemmel már a Manchesterre figyelünk, elhiszem, de ilyen teljesítményből hogy váltunk át olyanra, ami ellenük jó lesz? A Torino is megalázó fölényben volt ellenünk, az angolok majd nem fognak felkoncolni?
Az utolsó 20-25 percig, az emberelőnyünkig igazából lövésünk sem volt, tanácstalanok voltunk, hogy mit kéne csinálni, eközben Zapata és Ilicic, majd pedig Muriel olyan ziccereket hagytak ki, hogy ezen akár helyezésük is múlhat, gyakorlatilag egy megnyert meccset engedtek el. Nem működik egyszerűen a Roma, folyamatosan lendületből vezették a védőinkre a labdát, és igaz, hogy ez pont az Atalanta erőssége, de akárki ellen megfigyelhetjük, hogy a középpályánk mintha ott se lenne. Három hátvéd meg nagyon kevés így, főleg, hogy abból egy Cristante, akit nem szeretnék nagyon lekarmolni, mert most ő mentette a helyzetet, de az, hogy egy ilyen helyzetben három hátvédből egy azért van hátul, mert jól tud passzolni, talán nem megfelelő.
Most pedig jön a Cagliari, amelyik szintén az életéért küzd, és éppen kezd magára találni. Semplici együttese négy vereség után győzte le a Parmát, majd nyert Udinében, elérhető távolságba került a bentmaradás, és hát láttuk a Torino ellen, hogy ez mit jelenthet.
Jó hír, hogy a sérültjeink közül egész sokan visszatérnek a keretbe, talán a United ellen nagyrészüket már láthatjuk is, viszont pár percet valószínűleg kap El Shaarawy vagy akár Spinazzola is. Ha már az Európa Liga jár a fejekben, nem lenne szabad elfelejteni, hogy egy rossz mentális állapotban lévő csapat kisebb eséllyel veszi fel a harcot akárki ellen. A Cagliari nem most futja élete szezonját, a legkomolyabb skalpjuk idén a Verona volt, ne kelljen már minden kiesőjelölt ellen izgulni, hogy ne süljünk fel.
Nem lennék most Fonseca helyében, a csapat nincs jó formában, amit játszatni szeretne, az nem működik. Nehéz megmondani, hol találhatna most motivációt az előttünk álló bajnoki meccsekre, de a Laziót talán még meg lehetne előzni, ez pedig elég kellene, hogy legyen.