Nehéz fába vágja a fejszéjét mostanság az, aki Rómához köthető oldalakon próbál meg posztokat, ne adj isten a mutatott játékhoz kapcsolódó elemzéseket publikálni. Bevallom férfiasan az utóbbi hetekben, én szinte már csak a kollégáim iránti tiszteletből, és megbecsülésből olvasom el egy adott meccs értékelőjét, hiszen tudom, hogy mennyi munkaóra áll némely jól összeszedett posztban. Talán jobb is,hogyha néha egy számunkra kedvezőtlenebb (szar) eredménnyel záruló találkozó értékelőjét nem frissen tálalunk, mert ha csak magamból indulok ki, akkor a forgatókönyv a következő: Van a meccsre 4 söröm (5, ha esetleg túl sokat állna a játék), aminek az utolsó kortyát is lenyelvén egy jóízű magyaros káromkodással basszátok meg ezt a szart konstatálom az eredményt, és ennyi.
Tegye fel a kezét az, aki van akkora mazochista, hogy másnap, biztos ami biztos alapon azzal kezdi a napot, hogy elolvassa, hogy mennyire bődületesen szarok voltunk,előző nap, és hogy a mutatott játék(?) milyen katasztrofálisan ötlettelen volt. Ugye hogy nem sokan vannak? Az emberi természet már csak ilyen. Minket viszont kötelez az eskünk így a tegnapi találkozóról is megpróbálok valami, az olvasók (remélhetőleg lesznek, és nem hiába maradtam fent az éjjel) számára is fogyasztható tartalmat összefércelni. „A bentmaradás már a zsákban!” bővebben