Vasárnap este két gyengélkedő csapat készült a soros roncsderbijére, hogy véget vessenek elég kellemetlen időtartamúra húzódó veretlenségi sorozatuknak. Egyik sem járt sikerrel, így a Roma öt, az Inter hat meccse nem gyűjtött három pontot. Igazságos pontosztozkodás lett a vége.
Nem is tudom, mennyire érdemes a meccset önmagában tekinteni, mindenesetre a csapatok kezdői a következők voltak:
INTER (4-2-3-1): Handanovic; Cancelo, Skriniar, Miranda, Santon; Gagliardini, Vecino; Candreva, Borja Valero, Perisic; Icardi.
ROMA (4-3-3): Alisson; Florenzi, Manolas, Fazio, Kolarov; Pellegrini, Strootman, Gerson; Nainggolan, Dzeko, El Shaarawy.
Szóval, hogy hogyan tekintsünk dolgokra. Egyre inkább úgy tűnik, hogy itt már nyáron nem történtek meg bizonyos dolgok. Már tavaly is nagyon egysíkú volt a támadójáték azzal, hogy Pjanic lelépett, amit Spalletti még meg tudott oldani Salahra támaszkodva, idén viszont zárójelbe tehetjük az egészet. Di Francesco rendszerébe nem igazán illeszkedik Dzeko. Annak ellenére, hogy általában jobb, ha játszik, nem tűnik ideálisnak a helyzet.
Én a magam részéről ezt a meccset is elég borús hangulatban vártam, mert kicsit tartok tőle, hogy milyen változások lesznek most a Románál. Hosszú évek alatt sikerült felépíteni egy elég korrekt keretet (az, hogy hat év alatt soha senki nem tudta megszorongatni a Juventus-t, az mondjuk nevetséges), és ez a szezon is elég jól indult. Gyakorlatilag november közepéig négy csapat is többé-kevésbé hibátlanul szerepelt, ami sejthető volt, hogy nem egy sokáig fenntartható állapot, hát mi szívunk vele. A tabellával most nem is foglalkoznék különösebben, engem sokkal jobban izgat, hogy mi lesz a csapattal.
Az már megszokott, hogy amikor nyitva az átigazolási ablak, akkor mindenféle vad sztori szárnyra kap – mondjuk a Nainggolan – Kína történet komolyan váratlanul ért -, és tényleg nem is azon idegeskedem, hogy nyáron állítólag elmegy Strootman és Nainggolan is, mert minden nyáron elmegy mindenki, ráérünk ezen akkor gondolkodni. Dzeko és Emerson várható Chelsea-be igazolása viszont sokkal égetőbb kérdés. A tavalyi szezon két kulcsemberéről van szó, akik viszont idén nem töltik be ugyanezt a szerepet. Emerson helyén Kolarov az egész szezon legjobb teljesítményét nyújtja, így ha sok pénzt kapunk a brazilért, érthető a búcsú. Dzekónak nem való ez a rendszer, Di Francesco pedig ha változtat is a felálláson, kifordulni önmagából biztos nem fog, egy ilyen típusú játékosnak ennyire a komfortzónán kívül játszani semmi értelme. Ha sok pénzt kapnánk értük, és el is költenénk egy jobbszélsőre, vagy egy olyan játékosra, aki színt tudna vinni a Roma játékába, azzal jól jöhetnénk ki az üzletből, viszont épülő stadionok előtt a keretek alaposan meg szoktak gyengülni, és a Roma egyébként sem az Arsenal vagy a Juventus. Hosszútávon garanciának is vehetjük a stadiont, rövid távon viszont szívhatunk is vele.
Hogy a meccsről is essen néhány szó, semmi meglepőt nem láttunk, leszámítva, hogy egy kapus gólpasszt ad. Sok sérülttel érkeztünk Milánóba, így a támadók között Nainggolan kezdett, aki javarészt baloldara húzódott ki, de a többiekhez képest azért elég kötetlenül mozgott. Gyakran megfordult középen is, talán ezzel próbál lendíteni Di Francesco a támadójátékon, a belga tavaly ebben a pozícióban sokat hozzátett ehhez. A Roma magasan letámadott, ezt nagyon szépen megtanította Di Francesco, ami azért roppant fontos, mert kreativitás hiányában leginkább csak ilyen labdaszerzések útján tudunk helyzetbe kerülni. A három támadó mellett Gerson is fent maradt ilyenkor, és ebből meg is voltak a lehetőségeink. El Shaarawy jobboldalra húzásán gondolkodtunk többen is, valószínűleg ezzel kompenzáltuk az egyébként nagyon balra húzott támadójátékot. Tegnap leginkább ő tudott szélről veszélyt kialakítani, Santon a gólt leszámítva sem nagyon bírt vele, és akadtak érdekes bírói ítéletek is azon az oldalon.
Tiszta játékból viszont az Inter volt veszélyesebb, vagy egy beadás, vagy Perisic játéka révén, ezeket nagyon nehezen tudta a védelmünk lekövetni. Többször is beszorultunk, és sokszor egyedül Alissonnak köszönhettük, hogy megúsztuk. Róla nem lehet semmi újat mondani, az biztos, hogy a legjobb kapus, akit én láttam ebben a csapatban. Az egyik nagy bravúrja után Di Francesco megunta, hogy Perisic révén folyamatosan veszélyeztet az Inter, és átállt három védőre Juan Jesus behozatalával. Ez szerintem hiba volt, a középpálya így teljesen megsemmisült, Strootman egyébként sem tűnt teljesen fittnek, így meg aztán az Inter közvetlenül a védelemre vezethette a labdát. A 86. percig bírtuk, amikor egy beadás után a három védő dacára teljesen egyedül maradt Vecino, és kiegyenlített. Végig benne volt, hogy egyenlít az Inter, de ez a gól önmagában levédekezhető lett volna, méghozzá nem is nehezen. Tudjuk be a folyamatos védekezésnek.
Még van egy bő hét az átigazolási szezonból, és most ez a legfontosabb. Valamit húznia kell Monchiéknak, mert házon belül nem látszik a megoldás a Roma problémáira. A BL-ben verhető ellenfelet kaptunk, a tabellán még kúszhatunk valamennyit felfelé, lehet még ez egy szép szezon is akár, de azért a piacon is tenni kell.