Az Inter ellen folytatjuk…

Véget ért a válogatott szünet, lezajlott a Nemzetek Ligájának küzdelmei. Az olaszokról elég közeli képet kaphattunk, sajnos a csoda elmaradt. Megfordítom; az esélyekhez megfelelően alakultak a dolgok, és az olasz válogatott aránylag könnyen elintézte, ők utaznak majd a négyes döntőbe, mi pedig maradtunk az A csoportban. Véleményem szerint senki nem lehet szomorú… 

Cristante mindkét olasz meccset végig tolta, sőt ellenünk még gólpasszt is jegyzet. Angol oldalon Abraham nem jutott szóhoz, talán majd a B csoportban több esélye lesz. Patricio szintén a kispadot koptatta mindkét portugál meccsen. Celik szintén mindkét török találkozón játszott, szintén gólpasszt adott. Ibaneznek 13 perc jutott két meccsen, plusz a dél-amerikai utazás. Vina szintén utazott, és mindkét mérkőzésen játszott uruguay színeiben. Zalewski szintén mindkét lengyel meccsen játszott, szépen fejlődik a srác! Illetve Shomurodov szintén mindkét válogatott meccsen játszott Kamerun és Costa Rica ellen lépett pályára, második meccsén gólt is szerzett. Röviden a válogatott körképről ennyit.  

„Az Inter ellen folytatjuk…” bővebben

Udinei égés

Három „kötelező” győzelem és egy torinói pontszerzés után kijózanító pofonba szaladt bele kedvenc csapatunk Udineseben (!). Mi tagadás, amikor közvetlen riválisaink egymás ellen játszanak, és rendre pontokat hullajtottak valamivel másabb hozzáállásra, eredményre számítottam. Lehet ezzel nem csak én vagyok így. Amit mindenképpen megtanulhattunk vasárnap este, túlságosan nagy álmokat ne dédelgessünk, ez a csapat messze van még egy komoly, európai mércével is látható társaságtól.

Hogy mi történt pontosan, azt nehezen tudnám megfogalmazni, inkább az érzéseimet vetem most ide. Nyilván egy gyorsan benyalt gól, amiről egyértelműen a hetek óta maga alatt teljesítő Karsdorp tehet nem segít. De a második játékrészre megvariált, két csatáros felállás sem állt túlzottan jól ennek a Rómának, és az eredményét láthattuk villám gyorsan. Hogy ez Mourinho hiba volt-e, vagy a társaság kezdte azt hinni már a meccs előtt, hogy a bab is hús, esetleg a kapushibák jöttek most töményebben nem tudom, azt biztos, hogy több szurkolótársammal egyetemben én is kijózanodtam vasárnap.

„Udinei égés” bővebben

Megkezdődött!

Lejátszotta első bajnoki mérkőzését az AS Roma. A találkozóra a napfényes Salerno városában került sor, ellenfél a Salernitana volt. Sok régi ismerőssel a csatasorban akár félelmetes ellenfélnek is tűnhetne a kisvárosi csapata, de ebből vasárnap este nem tudtak megvillantani semmit, így egy nagyon Mourinho-s győzelemmel kezdtük az idei kiírást.

Győztes gól

Két különböző mentalitású félidőt, egy szimpatikus hazai csapatot és számos új igazolást is megcsodálhattunk, ha másra nem is volt jó ez a nyitány. Bár sokat erősített a Salernitana, egyértelműen a bent maradást tűzték ki célul, versenyképességükből még nem mutattak meg mindent, bár egy top négybe várt AS Roma ellen az egygólos vereség talán belefér.

„Megkezdődött!” bővebben

Tomboló nyári szünet, vad uborkaszezon

Mint észrevettétek a blog pihent pár hetet. Erős volt a hajrá, ránk fért pár hét kikapcsolódás azt hiszem. De mostanra mindenki erőt vett magán, és újra a klaviatúra közé csapunk és egy szép terjedelmes posztban megvizsgáljuk, mi történt a kupagyőzelem óta. Minden írónk leírja gondolatait a generál kérdésekre, gyakorlatilag a szokásos módon.

Ha van kedvetek, Ti is ragadjátok ki a kérdéseket és nyomjatok mindegyikre válaszokat. De ha csak tovább csevegünk csapatunk sorsáról, mi már azzal is beérjük. Komolyabbra fordítva a szót, jöjjön egy olyan áttekintés a nyári időszak felett, amire már éppen szükség volt. És persze előre is tekintünk, amennyire a jósgömbjeink engedik.

„Tomboló nyári szünet, vad uborkaszezon” bővebben

Döntőben az AS Roma!

Csütörtök este Jose Mourinho történelmet írt, saját és csapat szinten is. Első olyan edző, aki a negyedik nemzetközi kupa döntőben irányíthatja majd aktuális csapatát, még csapat szinten 30 év után játszhat újra nemzetközi kupa döntőt az AS Roma. Milyen jó ezt leírni, milyen büszke most a romanista társadalom! 

Nem is igazán tudom, hogy ragadjam meg a dolgot, milyen irányból írjam ide azt, amit már mindenki tud, és mindenki a saját bőrén élhette meg. Megpróbálom a saját utamat bemutatni, ahogy elértünk a végső sípszóig. Már csütörtök reggel fel-fel sejlett bennem, hogy ma nagyon bukhat a csapat, öt év alatt a harmadik elveszített elődöntő, stb. Aztán eltereltem a gondolataimat, dolgoztam, másra figyeltem. Viszont délután, kora este már nem tudtam mással foglalkozni, a gyomor szorult, a kedv feszült lett. Majd megkezdődött a találkozó.

„Döntőben az AS Roma!” bővebben

Komoly dilemma

A Konferencia Liga továbbjutást követően egyből Nápolyban volt az AS Romának jelenése. Nem a legkönnyebb ellenfél a déli csapat, pláne egy „kiélezett” párharcot követően. A sorminta folytatódik, szombaton Milánóban kell pályára lépni az Inter ellen. Utána jön a Leicester elleni elődöntő. Szóval van program, most lehet kijavítani az egész szezonban mutatott hullámzó teljesítmény rosszabb emlékeit.

Ezen is van csapatunk, nekem személy szerint nagyon tetszett a nápolyi meccs második félideje. A csapat tudta mit akar, határozottan léptek fel a srácok, és az egalizálás is összejött. Talán nagy elvárás lett volna a győzelem megszerzése, de rövidke esély még erre is nyílt. Lehet Spaletti elcserélte magát, ez engem különösebben nem izgat, fontos pontot sikerült szerezni.

„Komoly dilemma” bővebben

A norvég rémálom újabb fejezete

Harmadik mérkőzősén is túl van az AS Roma idén a norvég Bodo/Glimt ellen. És akármilyen furcsa is ezt leírni ide, egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni a kisváros csapatát. Oké kétszer voltunk idegenben, 8-2-s összesítéssel szépen haza is jöhetett a csapat. Ehhez jön még egy római 2-2. Gratulálok a teljes társaságnak, ez igen!

A győztes norvég gól után

Engem nem érdekel, hogy a legészakiabb pálya a kiírás tekintetében, különösebben a műfű dumák sem hatnak meg. Sőt, az sem érdekel, hogy kétszer egymás után megnyerték a norvég bajnokságot ezek a derék hazaiak. Odamész a csoportkörben, nagy az arcod, mert olasz vagy, genetikailag nem bírsz szerény lenni, oké. Ki is kapsz szépen, nem kicsit, nagyon… 6-1. Lenyeled a békát, megnyered a csoportot, bár Rómában sem tudod megverni őket, de ott az akkor pont elég. Erre jön a rájátszás, és mit ad a sors, eléd pendíti újra a favágókat. Mit csinálsz normál esetben ilyenkor, veszel egy mély levegőt, és tiszta erőből lenyomod a szemét-senkiházi-hatotrúgó norvég fejüket a víz alá és minimum 3-4 góllal lerendezed a továbbjutást.

„A norvég rémálom újabb fejezete” bővebben

Megvan a továbbjutás, vasárnap Lazio

A csütörtöki Konferencia Liga tovább jutást követően vasárnap városi derbi vár a csapatra. Sajnos a program elég sűrű, de ezzel különösen nem is érdemes foglalkozni. Bár Mourinho sem bírta szó nélkül hagyni, hogy míg a Roma csütörtök este nagy nehézségek árán vívja ki a legjobb nyolcat a “vitézes” Vitesse ellen, addig a Lazio játékosok otthon dohányoztak Sarrival. Van benne valami.

Két mester az előző találkozón

Ezen kívül kisorsolták a negyeddöntő párosításait, ahol ismét a Bodo/Glimt ellen bizonyíthat a társaság, hogy a csoportkörben lejátszott két mérkőzés (6:1, 2:2) után képesek legyőzni az idei év egyik legnagyobb meglepetés csapatát. Később még foglalkozunk majd a norvégokkal.

„Megvan a továbbjutás, vasárnap Lazio” bővebben

Az Atalanta is megvan…

Jól sikerült a Mourinho eltiltása alatt lejátszott két találkozó. Egyrészt jött a Specia elleni végjátékban megszerzett győzelem, majd az Atalanta elleni talán még fontosabb diadal. Ezzel az újabb három ponttal az AS Roma megelőzte az Atalanta csapatát, és ötödik jelenleg a tabellán.

A gólöröm

A mérkőzést bár nem az oldalvonal mellől nézhette végig Mourinho, a kezdőben máris jól látható volt a portugál kéznyoma. Két támadó felfogású középpályás kapott lehetőséget, Pellegrini és Miki egyszerre léphetett pályára. Szűrőben pedig Cristante érkezett. Így kimaradt Oliveira, vagy épp Veretout. És azt kell mondjam, bejött Jose húzása. Másik érdekesség, hogy a fiatal lengyel Zalewski a kezdőben ragadt. 

„Az Atalanta is megvan…” bővebben

Ez megint szörnyű volt, kár lenne tagadni…

Tegnap sokáig ültem a tévé előtt a lefújást követően és csak bámultam a reklámokat bambán. Azon gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg ezt az összefoglaló posztot. Játszott a Roma, idegenben egy 2-2-s döntetlent a Sassuoloval. Ami így első ránézésre még talán elfogadható eredmény is lehetne, de aki látta a mérkőzést az biztos hasonlóan érez, mint én, és azt gondolja hogy ez egy katasztrófa. Nem válságról kell itt beszélni, arról kell, hogy ez a csapat jelenleg erre jó, gólképtelenség a Genoa ellen, tükörsima kiesés az Interrel szemben az olasz kupából, majd egy újabb, foggal-körömmel összekapart döntetlenre a Sassuolo vendégeként. Ennyi.

Abraham gól, 0-1

Középszer, elszomorító, kijózanító, fene tudja milyen jelzőket lehetne még itt felsorolni. Valamikor az idény elején, amikor még összekopóban volt a társaság és Jose, azt gondoltam jó lesz ez. Aztán volt egy rövid felfutás, amikor némi szerencsével jöttek az eredmények, majd sorra követték a kijózanítóbbnál kijózanítóbb pofonok. Nem sorolom, aki követi a csapatot nagyon jól tudja miről beszéltek.

„Ez megint szörnyű volt, kár lenne tagadni…” bővebben