Három „kötelező” győzelem és egy torinói pontszerzés után kijózanító pofonba szaladt bele kedvenc csapatunk Udineseben (!). Mi tagadás, amikor közvetlen riválisaink egymás ellen játszanak, és rendre pontokat hullajtottak valamivel másabb hozzáállásra, eredményre számítottam. Lehet ezzel nem csak én vagyok így. Amit mindenképpen megtanulhattunk vasárnap este, túlságosan nagy álmokat ne dédelgessünk, ez a csapat messze van még egy komoly, európai mércével is látható társaságtól.
Hogy mi történt pontosan, azt nehezen tudnám megfogalmazni, inkább az érzéseimet vetem most ide. Nyilván egy gyorsan benyalt gól, amiről egyértelműen a hetek óta maga alatt teljesítő Karsdorp tehet nem segít. De a második játékrészre megvariált, két csatáros felállás sem állt túlzottan jól ennek a Rómának, és az eredményét láthattuk villám gyorsan. Hogy ez Mourinho hiba volt-e, vagy a társaság kezdte azt hinni már a meccs előtt, hogy a bab is hús, esetleg a kapushibák jöttek most töményebben nem tudom, azt biztos, hogy több szurkolótársammal egyetemben én is kijózanodtam vasárnap.
Minimális rotálással, a sérülések kényszerében Mourinho az általa legerősebbnek aposztrofált kezdőt küldte pályára. Zaniolo kiesése miatt Pellegrini játszik magasabban, mögötte Cristante párja Matic volt, a védelem a szokásos Ibanez – Smalling – Mancini hármas, elöl pedig Abraham. A szélső védők és Dybala is a megszokott helyén jött. A hazaiak részéről jó pár új igazolás és a bevált Deulofeu – Pereyra jobbszél érkezett, és okozott számolatlan problémát.
Sorra vehetném, hogy a gyorsan bekapott gól, az ormótlan bakival fűszerezve vagy a második félidő edzői húzása okozott nagyobb kavart a csapatban, nem tudom. Véleményem szerint nagymértékben ide írható még a hozzáállás nem megfelelése, plusz kis mértékben a kapus bakik adták ki a vereség, súlyos vereség receptjét. Nem biztos, hogy értem, mi okozhatta ezt a komoly üzemzavart a pályán, de fontos lenne gyorsan elfelejteni mindezt, és előre koncentrálni. Engem egy kicsit emlékeztetett a tegnapi produkció a Bodo elleni hatosra, de ez most talán mindegy is.
Kár ezért az óriási böszmeségért, mert riválisaink egymással csatáztak és több esetben is pontokat vesztettek, a Juventus Fiorentina remi és a Lazio, Inter vereség mind a mi malmunkra hajtotta volna a vizet, de ezt most elszúrtuk. Mourinho a mérkőzés után kiemelte, jobb egyszer négy-nullra kikapni, mint négyszer egy-nullra, ami igaz is, de sokat nem segít. Nyilván menni kell tovább, csütörtök kora este már Ludogorec Razgardban. Ami ismerve a csapatot nem ígérkezik egy ajándék-meccsnek. Egy hét múlva, vasárnap este pedig az Empoli vendégei leszünk, szóval útra kell a csapat és két kellemetlen idegenbeli mérkőzésen kellene a csorbát kiküszöbölni.
Bízom benne, hogy a sérülések gyorsan gyógyulnak, illetve abban is, hogy a csütörtökre átrotált csapatban lehetőséget kapó játékosok valamivel nagyobb tűzzel ugranak majd neki a rájuk kirótt feladatnak. És azt javaslom minden szurkolótársnak, ezt az udinei meccset gyorsan felejtsük el!