A golyó repült a nyál szívébe, Mary pedig elgyalogolt

Engedjétek meg, hogy in medias res Di Francesco nyilatkozatával kezdjem a másnapi depressziót: “A legabszurdabb az volt, hogy ha nem tizenegyes, akkor miért adott szögletet? Sajnálatos, mert már nem a Sassuolo edzője vagyok, hanem a Romáé, ami egy nagy csapat, azt hittem, rájuk jobban odafigyelnek a bírók.” Hehh, nagy ügy. Spalletti meg az Interé.

Három különböző meccsről írok. Az egyik az 56. percig tartott, amíg a Roma fölényben játszott, a másik onnantól indult, amikor az Inter (Icardi) magára talált, a harmadik pedig egy absztrakt meccs, ami inkább az idegek harca. De térjünk vissza mindennek az elejéhez, a csapatok így léptek pályára:

Roma (4-3-3): Alisson, Jesus Manolas Fazio Kolarov, Nainggolan De Rossi Strootman, Defrel Dzeko Perotti.
Inter (4-2-3-1): Handanovic, D’Ambrosio Skriniar Miranda Nagatomo, Gagliardini Vecino, Candreva B.Valero Perisic, Icardi.

Még a meccs előtt Spalletti lepacsizott mindenkivel a játékoskijáróban, amit jó volt látni, én nem haragszom rá, szerintem nagyon nincs is miért, de egy Star Trekes alternatív idővonalon, ahol még mindig ő a Roma edzője, most épp az asztalba veri a fejét az események láttán, ebben biztos vagyok. Di Francesco legfontosabb dolga az volt, hogy találjon valakit, aki betölti a felnőtt férfi számára legveszélyesebb munkát a világon, és a Roma jobbhátvédje legyen a meccsen. A várakozásokkal ellentétben nem Manolas, hanem Juan Jesus lett az illető.

Az Atalanta elleni meccsből levonta a tanulságokat Spalletti, és az amúgy is döcögös labdakihozatalainkra még rákülte a letámadást, így nehezítve a Roma dolgát. Többször is az egyik védőnek kellett elindulnia fölfelé, viszont mind a négy kezdő ügyes a labdával, így ebből nem lett gond. Hamar látszott, hogy nem olyan sótlan játékot láthatunk a Romától, mint az első fordulóban, voltak helyzeteink, sőt, bár a labdát kevesebbet birtokolta a csapat, amikor náluk volt, kifejezetten szép dolgokat láthattunk. Kifejezetten jó meccse volt Perottinak, rengetegszer fűzte be az ellenfél védőit.

A meccs legelején nagyon nyomott az Inter a 12. percben Kolarov mentette meg a Romát a kapott góltól. Innentől kezdve Di Francesco csapata átvette az irányítást, előbb jött az első kapufa a háromból Kolarov részéről, majd Nainggolan védelem mögé ívelt labdáját Dzeko vette át mellel, és váltotta gólra. Az egyetlen kérdőjel számomra Defrel szerepe volt. Nem volt belőle hátránya a Romának, de nem tudtam rájönni, ő tulajdonképpen mit játszik, hiszen amikor a jobb szélen támadott a Roma, mindig Nainggolan volt a szélső, nem pedig a francia. Védekezésben 4-1-4-1-es hadrendet választott Di Francesco, Vecinót és Gagliardinit rendszeresen zavarta Nainggolan, Strootman, vagy ha arra járt, De Rossi, így az Inter középpályája nem volt igazán hasznos. A félidőig még egy Nainggolan kapufát és egy Alisson bravúrt is feljegyezhettünk, Icardi vészjósló lövését hárította szépen a brazil.

Összességében jól vizsgázott Di Francesco.

A félidőben Spalletti lekapta Gagliardinit, és Joao Mariót rakta a helyére, ám ekkor is még a Roma akarata érvényesült. Dzeko-Strootman kényszerítő után a holland került helyzetbe, Perotti folyamatosan verte az Inter egyébként megduplázott szélső védelmét, ha meg náluk volt a labda, visszaszerezte azt, így egymás után rúghatta a szögleteket a Roma. Az argentin is szétlőtte a kapufát, majd elérkezett a dicsőséges 56. perc, amikor a változatosság kedvéért Perotti becselezte magát az Inter 16-osába, majd ott Skriniar buktatta, a labda kiment, a játékvezető pedig várt a videóbíróra, ahogy azt a szabály ilyenkor előírja. Nem, nem ez történt.

Innentől kezdve minden elúszott, egy új meccs kezdődött. Szerintem mindannyian éreztük, hogy ezután ez lesz, ebből nem lehet másképp kijönni. Addig fölényben játszott a csapat, ám hiába a helyzetek, vagy az Inter védelme mentett nagyot, mint az egyenlítés után kétszer is, vagy a kapufa. Nem a Roma az a csapat, amelyik ezt megoldja mentálisan. Ezzel együtt, minek is van videóbíró? A büntető pont az egyik olyan helyzet, amit vissza kéne nézni, De Rossi oda is ment a játékvezetőhöz, a labda a pályán kívül volt, lett volna rá idő.

Persze, ezután az Inter játéka nagyon feljavult, Perisic is megforgatta kétszer Juan Jesus-t, Icardi klasszis teljesítményt nyújtott, de nem Spallettin múlt, hogy nem mondjuk három góllal vezet a Roma, egyedül a szerencsén. Sokminden tetszett Di Francescotól, jó ötlet volt Nainggolan szerepét megváltoztatni, sokkal szabadabban játszhatott, szélen és középen is gyakran tűnt fel. Vecinóék letámadása is jól működött, támadásépítésből nem nagyon volt labdavesztés, ami komoly fejlődés az első fordulóhóz képet. Nagyon dühítő meccs volt, de a két hét szünet feladata az lesz, hogy a játékosok elhiggyék, az eredmény és a körülmények nem teszik zárójelbe a teljesítményt. Hiába nyert az Inter 3-1-re, sokkal bizakodóbbak lehetünk a szezonra nézve, mint a bergamói győzelem után.