A tökéletes győzelem nem léte…

De, létezik. 3-0-ra vertük meg a Laziót a római derbyn, de nyugodt szívvel mondhatjuk, ennyi volt közte. A Lazio megfulladt, a Roma szárnyalt. A farkas utolérte a gyalogkakukkot és megette vacsorára.

Abraham stars as Roma sweep aside Lazio

A találkozó előtt egy ponttal előzte meg a Romát a Lazio. A BL helyekről – főleg a Juventus éledezése után nincs értelme beszélni, az Európa Ligáért viszont az Atalantával és a Fiorentinával kiegészülve ez a négy csapat vívja a harcot. Egymás elleni eredmény esetében egyelőre mindenkivel szemben mi jövünk ki jól itt, de ne szaladjunk ennyire előre. Mourinho már a meccs előtt nagyon magabiztos volt, nemcsak a sajtóval, de Zaniolót például a padon kezdette. Abraham párja Pellegrini volt elöl, és tegyük fel a kérdést, bejött-e?

Persze, ha egy meccsnek van lélektana, akkor az a derbi. A Lazio az első másodperctől fejetlen csirkeként szaladgált a pályán, a középkezdés utáni labdavesztésüket követő kontránál, majd a szöglet előtti szerencsétlenkedésnél is látszott, hogy itt bizony van keresni valónk. Nem telt el egy perc, miután Mkhitaryan kiharcolta a szögletet. Pellegrini, ahogy a vasút mögötti betonoson tanulta, egyből kapura tekerte, a kapufáról lepattanót pedig Abraham találta meg leggyorsabban, így 56 másodperc után vezettünk. Abraham szerezte így a leggyorsabb gólt a derbik történetében, és immáron ő szerezte a legtöbb gólt a kezdő szezonjában, megelőzve Montellát és Batistutát.

Sokat szidtam egy időben Abrahamet, de mea culpáznom kell. Abszolút vezéregyéniség, védekezésből is kiveszi a részét, szerintem erején felül dolgozik a helyzeteken, de ha a társak rendesen segítik őt, akkor abszolút halálos. Ezen a meccsen is ezt láthattuk, mert a gyors vezetés után is csak Roma helyzetek következtek. A 22. percben Mkhitaryan, Karsdorp és Abraham mattoltak újra, de nem volt nehéz dolguk, a vendégek mintha pályára sem léptek volna. Hagyott ki még ziccert is Abraham a meccsen, kár érte, meglehetett volna a mesterhármas, illetve Zalewski is feliratkozhatott volna könnyedén, de megremegett Strakoshával szemben. Ezt a helyzetet is Mkhitaryan készítette elő, az örmény abszolút a szebbik arcát mutatta, jól szerepelt kezdőként.

Aztán még az első félidő végén Pellegrini jó 25-fől begurította a bal felső sarokba. Ez volt idén a harmadik szabadrúgásgólja, de ez olyan volt, hogy Pirlo is megirigyelné. Strakosha csak háromtagú sorfalat kért, de nem lett igaza, mondjuk ide felhúzhatta volna a kínai nagyfalat is, ezt Pellegrini úgy kimérte, hogy nem volt, aki megállítsa.

A második félidőben lelassult a játék, de igazából itt is a Romának lett volna lehetősége növelni az előnyt, volt ziccere Abrahamnek, volt egy kapufája Mkhitaryannak, végül azonban maradt a 3-0. Sarri és Mourinho csatáját ezúttal fölényesen nyerte a portugál, xG-ben 2,48-0,36 az eredmény. A Lazio legértékesebb helyzete 0,1-et ért, gyakorlatilag helyzet nélkül tartottuk tehát őket.

Egy pár szóban kitérnék Zalewskire, mert ez a gyerek sztár lehet. Hét sikeres szerelése volt a wingback poszton, továbbá 2 megelőzőszerelése. Támadásokból kevésbé vette ki a részét a ziccerén kívül, azok sokkal inkább Karsdorp feladatai voltak a másik oldalon, de hogy ebből az alapvetően támadó skillekkel is rendelkező, alacsony srácból ilyen jó szélső legyen, aki védekezésben így megállja a helyét, le a kalappal. És tegyük hozzá, hogy a Lazio a támadásainak 50%-át azon az oldalon vezette, annyit, mint középen és a jobboldalunkon összesen. Leborult a pálya Zalewski oldalán, de ő végig állta a sarat.

Egy szó, mint száz, a Sarriballt megfojtotta Mourinho, tökéletes meccset hozott. Hátul nem hagyott helyet a Roma, már a középpályán jól szűrtünk, Zalewski magán kívül játszott, elöl pedig kíméletlenek voltunk. Ezért a Romáért lehetett lelkesedni, itt volt teljesítmény, volt izgalom, volt küzdés is. Sok ilyet lenne még jó látni.