Vasárnap késő délután a Torinót fogadtuk az Olimpicóban azzal a tudattal, hogy ha továbbra is kapaszkodni akarunk a negyedik helyért, muszáj otthon tartani a három pontot. Abraham góljával végül ez sikerült egy igazán konszolidált, 70 éves európai humanista úriember izgágaságát idézve. Csak ritkán volt nálunk a labda, de aki nem dolgozik, nem hibázik elven nem is akartunk vele sokmindent kezdeni. Holnap pedig már Mihajlovic Bolognájához látogatunk vizitre.
Az előjelek nem voltak kedvezőek, Veretout egy felesleges sárga miatt eltiltását töltötte, Cristante és Villar még mindig pozitív covid tesztet produkáltak, így a középpályánk és a védelmünk is foghíjas volt. Ismét három védővel kezdtünk, ami egy darabig marad is, kérdés, hogy ez állandó les-e, marad-e a három védő, marad-e El Shaarawy a balszélen vagy esetleg valamelyik balhátvéd kezd wingbackként, meglátjuk.
A Torino végig fölényben volt, ami a labdabirtoklást illeti, de igazán komoly helyzetet nem tudtak kidolgozni. Rendkívüli unalomban folytak a percek, aminek azért volt pozitív oldala is, a védekezés ezúttal rendben volt.Leginkább Praet próbálkozott a bal oldalunkról, de Ibanez tűrhetően állta a sarat, Smalling pedig gyakran besegített ebben, mióta ő visszatért a védelembe, nem kapott gólt a Roma.
A legszomorúbb pillanat a 15. percben jött el, Pellegrinit sérülés miatt le kellett cserélni. A combizma húzódott meg, és valószínűleg idén már nem látjuk őt játszani. Eleve sérült volt az utóbbi hetekben, a válogatottól is elküldték őt, ráadásul a Roma kezdője gyakorlatilag minden meccsen ugyanaz, a legfontosabb játékosaink szó szerint végig játsszák a szezont az elejétől a végéig. Reméljük a legjobbakat, és hogy a januári Juventus elleni meccsen – ha akkor még A ligások lesznek – láthatjuk őt játszani.
Az első félidő utolsó 15 perce volt az egyetlen olyan periódusa a mérkőzésnek, amikor a Roma átvette az irányítást, és meg is lett az eredménye. Zaniolo 3-4 torinói gyűrűjében játszotta meg a labdát a tizenhatosunknál, majd Ibanez indította nagyszerűen Mkhitaryant, aki középen vezette a labdát, majd ajtó-ablak ziccerbe hozta Abrahamet, aki nem hibázott. Abraham így a hétközi góljait is beleszámítva négyet lőtt novemberben, ami nem sok, de talán van egy kis sikerélménye a továbbiakhoz. Lőhetett volna még egy tizenegyest is, ám utólag azt a VAR elvette les miatt, legyen így, szerencsére nem számított.
A második félidő még nagyobb Torino labdabirtoklást hozott, a végére nálunk csak 32%-ban volt a labda. Ennek ellenére azonban nem jelentett igazán nagy veszélyt a Torino, komolyabb lehetőségig egyáltalán nem jutottak. Mourinho összerakott egy stabilnak látszó háromvédős rendszert, feltéve, hogy mélyen védekezünk, és a labdával nem foglalkozunk, ezen kívül jó ötletnek tűnik Mkhitaryan irányító szerepköre, ami annyira jól megy az örménynek, amennyire rosszul szokott menni a hamis kilences. Zaniolo afféle seconda punta lett Abraham mögött, amiben látok fantáziát, de szerintem vasárnap még túlságosan görcsösen akart, és így sokszor önző volt. Ha lesz egy kis sikerélménye és megnyugszik, akkor jobb lehet a teljesítménye.
Szerdán a Bolognához látogatunk, ami egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. A tabellán kilencedikek holtversenyben többek között a Lazióval és a Juventus-szal, csak négy pontra vannak lemaradva tőlünk, és az utolsó négy meccsükből hármat megnyertek, a Veneziától pedig nem szégyen kikapni. Igen jó formában vannak tehát, és vérszemet is kaptak, Mihajlovic lelkesítő sajtótájékoztatójából kiindulva.
Leginkább Arnautovic-ra kell odafigyelni, aki hatgólos idén a bajnokságban, aligha vártunk az osztráktól ilyen teljesítményt, habár a tehetsége elvitathatatlan. Nagyon nehéz meccsre számítok, ahol megint bunkerből fogunk kontrázni. Egyszerűen kevés ember van a keretben, akire Mourinho számít a rotációnál, így elég hamar befásulnak a játékosok. Mindenesetre a vetélytársak szintén hullámzó formáját ki kellene használni és tapadni rájuk, amennyire csak lehet. Általánosságban a Bologna egy kedves ellenfél szokott lenni, legutóbb Fonsecával 5-1-re nyertünk náluk, de most elég lenne Mourinho kedvenc eredménye is.