Egyértelmű Atalanta győzelem

Szombat este egy már-már sorsdöntő meccsre látogattunk Bergamoba, ahol az Atalantával meccselhettük le közvetlenül, hogy kinek is kéne BL-ben indulnia szeptemberben. Az eredmény római szempontból egészen kellemetlen lett: teljesen egyértelmű fölényt mutatott az északi csapat, egy Dzeko gólon kívül sok keresnivalója nem volt a Farkasoknak a meccsen.

Itt még nagyon jó is lehetett volna a meccs.

Valahogy a Roma tájékán minden kicsit káoszos mostanában, tisztázatlan az is, hogy a blog fenntartására (és a bloggerek évi 5 luxusnyaralására) szükséges évi 18 millió eurót éppen Pallotta, Friedkin, Soros vagy az MVM fogja jövő hónapban utalni, így mostanában a posztok sem kelnek el olyan gyorsan a szokásos havi köremailben. Így lett az, hogy egyfajta Bruno Peresként a sérülések és egyéb elfoglaltságok miatt nekem kell erről a meccsről írni, pedig csak egy buli előtti iszogatás hátterének erőltettem rá barátaimra csapatunk újabb csodálatos produkcióját.

Straight outta brazil kiesőzóna

A mérkőzés első félidejében nagyjából 5 percenként megszakította az egyébként zavartalan beszélgetést az a kérdés, hogy “A Roma mikor fog támadni?” És valóban, 45 percen keresztül az Atalanta dolgozott ki nagyobbnál nagyobb helyzeteket, míg mi képtelenek voltunk az ő térfelükön megragadni huzamosabb időre. Ez kapott gól hiányában nem volt olyan rossz, de fenntarthatatlannak érződött hosszú távon. Aztán Palomino egy hibáját Dzeko kihasználta, elcsente a labdát és tőle szokatlan leleményességgel és precíz helyzetfelismeréssel nagyjából 20 méterről pont mielőtt beérték volna a nyilvánvalóan gyorsabb védők, szépen elrúgta a labdát a kapus mellet. Azt gondoltam magamban, hogy ez hátha megváltoztatja a játék képét majd, erőre kap a Roma, megtöri az Atalantát és sikerül kimászni az idei hullámvölgyből.

Rengeteg veszélyes Atalanta helyzetet láthattunk

Aztán jött a második félidő és még kevesebb köszönet volt benne mint az elsőben. Egyetlen Roma helyzetet nem tudok felidézni a második játékrészből, pedig egy összefoglaló megnézésével indítottam a poszt írását. Ellenben az Atalanta sorra mutatta be a szebbnél szebb megoldásokat. Itt már elmondható volt, hogy a focit kedvelő barátaim jobban figyeltek a meccsre mint én, mert a bergamoiak szép megmozdulásai, például Toloi majdnem gólt érő ollózása felkeltette a figyelmüket. Ezeknek a helyzeteknek meg is lett az eredménye. Először a korábban hibázó Palomino javított mikor egy pontrúgást követő csúsztatást kanalazott a kapuba. Ezután 9 perccel teljes értetlenség támadt a Románál egy bedobást követően, (amit egyébként vissza is fújhattak volna, igen mókás lett volna ha 5 perc VAR-ozás után gól helyett egy bedobást kap az Atalanta) mivel Bruno Peres úgy dobta be a labdát mint aki még nem nézett focimeccset. Ebből labdát szerzett az Atalanta és egy kis flipperezés után a 20 másodperccel azelőtt beállt Pasalic nagyszerű helyzetfelismeréssel és technikai megoldással emelt a hosszúba, gyorsan megvolt a fordítás.

Nagyot hibázott a gólnál Pellegrini is

Ezután maradtak a reménytelen Roma próbálkozások és rosszul kihasznált lehetőségek (pl. egy ígéretes szabadrúgás) és igazából túl sok érdemi izgalom nélkül le is zajlott a mérkőzés. Szerencsére Fonseca nem látta azt amit én félszemmel egy sör mögül – az Atalanta egyértelműen jobb csapat volt és egyetlen sikeresen kihasznált hibájukon kívül esélyünk sem volt a győzelemre. Ráadásul amit ajándékoztak, azzal sem kezdtünk semmit, nem is tudom, hogy mi volt, vagy egyáltalán volt-e koncepció a második játékrészre, amikor vezetést kellett volna megőrizni/megerősíteni. A portugál szerint mindössze részletek, 3 döntő mozzanat döntöttek a meccsen. Izgalmas megközelítés. Az elmúlt 6 meccs alapján a 17. a Roma és az elmúlt 6 meccsen mutatott játék alapján valóban nem is az Atalantával hanem a Bologna, Sassuolo szintű csapatokkal küzdünk játékerőben (tapasztalatok szerint sikertelenül) csúszunk is feléjük rendesen. Jelenlegi teljesítmény alapján gyors EL búcsú, bajnokságban jobb(?) esetben EL indulást érő hely a realitás és teljes garnitúra csere a program a nyárra, tulajdonostól edzőn, játékosokon át a vezetőségig. Az elmúlt pár év ismeretében ez nem nagy baj, de a folyamatos káosz és újrakezdés egyre későbbre tolja a reális időpontot, hogy komoly tényező legyen a Roma bármilyen szinten.