Atalanta-Roma, ahol sok minden eldőlhet

Szombat este a Roma Bergamóban az Atalantával fog játszani, a Serie A 24-ik fordulójában.

Ez egy olyan meccs, amit most nem nagyon kell felvezetni. A napokban valahol döntőként emlegették a meccset, amin eldőlhet a milliókat érő BL részvétel sorsa. Talán van ebben némi túlzás, elvégre még hosszú a bajnokság, de tény, hogy nagyon fontos meccs lesz, egy közvetlen rivális ellen.

De az Atalanta esetében ennél jóval többről van szó. Egy eufemizmussal élve, az Atalanta és a szurkolói nem tartoznak a Roma hagyományos barátai közé. A Rómának amúgy sincsenek barátai, csak riválisai vannak, de az Atalanta esetében, ez a rivalizálás különösen éles volt az elmúlt években. Nem véletlen, hogy a hatóságok a mostani meccsre is korlátozták a jegyek eladását, a Lazio tartományban élő szurkolók számára.

Pedig ez nem volt mindig így, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, a Roma szurkolók hagyományosan jó, baráti viszonyt ápoltak olyan csapatok szurkolóival, mint az Atalanta, a Verona, a Bologna, a Genoa, a Napoli, a Milan és a Juve (igen, még velük is). Itt a néhai Viola elnök urat szeretném idézni, aki egyszer úgy fogalmazott, hogy “amíg hetedikek voltunk, addig mindenki a barátunk volt… Megint mindenki a barátunk lehetne, csak annyit kéne tennünk, hogy visszatérünk a hetedik helyre.” Mára természetesen ezek a klubok mind riválisok lettek és különösen igaz ez az Atalantára.

Bergamo, 1984. szeptember 30. “Egy barátság vége”, avagy kevésbé költőien fogalmazva: szurkolók közötti összecsapások az Atalanta-Roma meccsen.

De akkor még, a két klub szurkolói, a klubok közti evidens különbségek ellenére, kölcsönös tisztelettel tekintettek egymásra. Volt egy politikai affinitás is egyes szurkolói csoportok között, márpedig akkoriban Olaszországban a politikai ideológiának sokkal nagyobb jelentősége volt a mindennapokban. Mindkét klub szurkolói élen jártak a szervezett szurkolói csoportok létrehozásában. Rómában természetesen ott volt, az azóta már feloszlott CUCS, a legendás és félelmetes Commando Ultrá Curva Sud, ami politikai hovatartozástól függetlenül, egyesítette az összes jelentősebb romanista szurkolói csoportot. Az Atalantának meg ott volt a BNA, a Brigate Nerazzurre (Fekete-kék Brigádok).

A hetvenes években nem sok babér termett egyik klubnak sem, az Atalanta ki is esett a másodosztályba, még a nyolcvanas évek eljövetele előtt. A Roma akkor viszont megmenekült, pont az Atalanta ellen harcolta ki a bennmaradást, egy drámai döntetlennel, ami a bergamóiak kiesését jelentette. De még ez sem rontotta meg a viszonyt a két klub között, a szurkolók továbbra is zavartalanul haverkodtak egymással.

A viszony 1984-ben romlott meg, amikor az Atalanta visszajutott a Serie A-ba. A Roma, miután azon a nyáron veszítette el a BEK döntőt, szeptember 30-án Bergamoba látogatott. A meccs előtt még nem történt semmi rendkívüli, a szurkolók baráti hangulatban várták a mérkőzést. A stadionban, a romanisták a déli kanyarban foglaltak helyet, zavartalanul keveredtek össze az Atalanta többi szurkolójával, nem az ultráikkal, ők hagyományosan az északi kanyart foglalták el. De abban az évben megjelent egy új szurkolói csoport is az Atalanta táborában: a Wild Kaos, röviden WKA nevű csoport. Ők pedig valamiért egyáltalán nem örültek a romanistákkal ápolt kivételes viszonynak.

Tankos népünnepély Bergamóban. Kéretik megfigyelni a bennszülött kézművesek keze-lába munkáját dicsérő feliratot.

A meccsen a WKA először elindította az első kórusokat, amik a Liverpoolt dicsőítették, nyíltan provokálva a romanistákat. Ezekre jöttek a válaszok és a hangulat elég feszült lett. Aztán a WKA megpróbálta ellopni a romanisták egyik transzparensét, ami az ultrák körében főben járó bűnnek számított. A transzparenst természetesen visszaszerezték, de minden barátságnak, ott és akkor, azonnal vége lett. Onnantól kezdve minden meccs a két klub között, magában hordozza a konfrontáció lehetőségét a szurkolók között.

Valójában azóta csak romlottak a viszonyok, a viszálykodás kvázi intézményes szintre lépett, amikor egyszer, az évente megrendezett “Festa della Dea” ünnepségen, egy tankkal összetörtek két autót, amiket a legjobban utált csapatok színeire festettek: a Brescia és a Roma. A “kedélyes” ünnepség szintjét csak emelték a klub volt játékosai a tankon és a “ROMA MERDA” felirat, a sárga-pirosra festett roncsautón. Csak hogy értsük kikkel is van dolgunk.

Az idén az Atalantának nagyon jól megy, 12 győzelem, 6 döntetlen és 5 vereség a mérlegük. Övék a Serie A legjobb támadó alakulata, 61 góllal 22 meccsen, ami az jelenti, hogy meccsenként 2,65 gólt szereznek. Gasperini mester csapata más mutatókban is az élen jár, például övék a legtöbb lövés is, konkrétan 348, amiből 208 a kapura tartott. Ők lőtték a legtöbb szögletet is (157-et), de csak a Roma után (171). Illetve a másodikak labdabirtoklásban az ellenfél térfelén (15, 22 perc meccsenként), a Napoli mögött(15,51).

Ilicic a gólzsák.

Az előző fordulóban is nyertek, idegenben a Fiorentina ellen. Chiesa a 32-ik percben vezetést szerzett a liláknak, de a második félidőben az Atalanta megfordította az eredményt, Zapata és Malinovskiy góljaival, a 49-ik és a 72-ik percben. Ezzel a győzelemmel leszakították 3 pontra a Rómát, a negyedik helyért folytatott küzdelemben. Érdekesség, hogy bár az otthoni statisztikáik is pozitívak (5 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség), idegenben még jobbak (7 győzelem, 4 döntetlen és 1 vereség).

A leggólveszélyesebb játékosuk Ilicic, 14 gól 19 meccsen, a szlovén alakította ki a legtöbb gólhelyzetet is (35), illetve ő próbálkozott a legtöbb lövéssel is (52). A második helyen Murielt találjuk, 12 góllal 20 meccsen. A legtöbb gólpasszt pedig a “Papu” Gómez adta, 8-at 22 meccsen. A kapusoknak, Gollininek és Sportiellonak, keveset kellett játékba avatkozniuk az idén, ők mutatták be a legkevesebb védést (58) és ketten együtt 6 “clean sheetet” produkáltak. Jellemző, hogy erre a meccsre náluk nincsenek sérült, vagy eltiltott játékosok, kivétel nélkül mindenki bevethető. Az elemzők az alábbi kezdőt jósolják:

Atalanta (3-4-2-1): Gollini; Toloi, Palomino, Djimsiti; Castagne, De Roon, Freuler, Gosens; Gómez, Ilicic; Zapata.

Egy látványosra sikeredett bemutató sajtótájékoztató emlékére.

A Rómánál meg szokás szerint nincs egy unalmas perc. A héten megtartották a három új téli igazolás bemutató sajtótájékoztatóját. Ott volt Carles Pérez, Gonzalo Villar és Roger Ibañez, de a főszereplő Petrachi sportigazgató úr volt. A Roma sportigazgatója úgy kezdte a majd egyórásra kerekedett sajtótájékoztatót, hogy betámadta a sajtó képviselőit. A monológjában többek között rágalmazással vádolta a sajtót és szó szerint “faszságokat” emlegetett. Több kiemelkedő pillanat is volt, de számomra az marad a sajtótájékoztató fénypontja, amikor Petrachi komoly arccal kijelentette, hogy “az elmúlt hónapokban a Roma játszotta a legjobb focit Olaszországban.” Ezek után gondolom mindenki megnyugodott és most más derűsen, bizalommal eltelve tekinthetünk a csapat idei szereplésére és a vezetőség munkájára.

Pastore megint lesérült, vagyis inkább még mindig sérült, a múltkor már a csapattal edzett, de azóta megint külön dolgozik. Valójában olyan hangok is voltak, hogy műteni kell a csípőjét, de állítólag ezt a lehetőséget végül elvetették. Apropó elkerült műtét, Diawara állítólag szépen gyógyul, hamarosan sokadszorra vizsgálják megint. Zappacosta is jól van, áprilisban akár focizhat is. Zaniolo pedig jó hangulatban végzi a gyógytornát és bízik benne, hogy az Európa-bajnokságra felépülhet. A változatosság kedvéért most Mirante is lesérült, március közepére várható a visszatérése. Cristante sem játszhat Bergamóban, a Bologna ellen múlt héten összeszedett piros lapja miatt, pedig gondolom szívesen játszott volna a volt csapata ellen.

Mancini a középpályán szerepelhet.

Fonseca mester pénteken megtartotta a meccs előtti sajtótájékoztatóját, amin ő is biztosított mindenkit, a Rómában munkálkodó szereplők összetartásáról és egységes akaratáról. Magyarázkodott az elmúlt meccseken mutatott gyengébb teljesítmény miatt, szerinte a Sassuolo elleni meccsen tört meg a csapat lendülete. Szó volt arról, hogy Mancini játszhat a középpályán, hogy Bruno Peresre jelenleg elsősorban védőként számít, hogy Ündernek több jó meccse is volt Zaniolo kiesése óta és hogy Kluivert nem olyan jó a sérülése óta. Illetve kiemelte, hogy jelenleg a csapatnak leginkább tapasztalatra van szüksége, ezért a fiatalok helyzete most nehezebb. Fentiek alapján itt egy tipp a Roma kezdőjére

Roma (4-2-3-1): Pau López; Bruno Peres, Fazio, Smalling, Kolarov; Mancini, Veretout; Mkhitaryan, Pellegrini, Perotti; Dzeko.

A mérkőzés toronymagas esélyese egyértelműen az Atalanta. A fogadóirodák oddszai kb. kétszer annyit fizetnek a Roma sikerére. Ezen sajnos nem kell meglepődni, az elmúlt meccsek eredményei és a keretek által mutatott pillanatnyi forma alapján. Valójában most nem sokan mernek fogadni a Roma sikerére. Ráadásul a meccset régi nagy barátunk, a derék Orsato bíró úr fogja vezetni, bár vele az idén csak sikereink voltak, a Milan és a Fiorentina ellen. Ki tudja, egyáltalán nem hiszek benne, de hátha szerencsét hoz? A VAR-t pedig a derék Maresca bíró úr fogja kezelni.

Pellegrini jóvá teheti a Sassuolo elleni meccset.

Mindennek ellenére azt mondom bízzunk a sikerben, nyertünk már nehezebb meccseket is és láttunk már egy esetleges romanista sikernél nagyságrendekkel furcsább dolgokat is. Szombat este 20:45-kor Atalanta-Roma (élő közvetítés 20:25 Digisport1), addig is forza Roma mindenkinek!