Hatalmas küzdelem, döntetlen Milánóban

A jövő heti nagy téttel bíró kupameccsekre való rápihenés érdekében péntek este látogatott a listavezető Inter otthonába a Roma. A milánóiaknak Conte gondoskodásával sikerült végre kirügyeztetni az elültetett kínai euroszázmilliókat és a forduló előtt egy ponttal az örökbajnok Juventus előtt tanyáztak. Ez reményeink szerint így is marad majd, hiszen mi pontot raboltunk a Meazza füttyös kedvű közönsége előtt, talán szombat este pedig szintén testvériesen megosztoznak majd pizsamakék és börtönruhás barátaink.

A keretünk legerősebb cserejátékosa.

A mérkőzés maga az a fajta volt amit én nagyon élveztem, végigizgultam, de valószínűleg külső szemlélő gyorsan elkapcsolt volna. Hatalmas küzdelem volt a pályán minden egyes méterért, labdáért. Kemény fizikai párharcokat is láthattunk (az Inter játékosok néha egészen hajmeresztő szereléseket kíséreltek meg, még szerencse, hogy például Perotti épen túlélte a meccset) igazi olasz derby volt, nagy taktikai csatával, amiben szerencsére méltó ellenfélre talált Conte Fonseca személyében.

A Roma kezdett jobban, nagyjából a 25. perc környékéig többnyire a vendégek birtokolták a labdát, sok lehetőség nem keletkezett belőle, egy ígéretes helyzetben viszonylag rosszul eltalált Zaniolo volt a Roma oldalán a meccs helyzete. Nagyon érződött, hogy a fiatal olasz nem center, sose volt jó helyen, a beadások hiába érkeztek, nem volt meg az összhang. Alapból egy visszafogottabb csapat lépett pályára, de Mkhitaryan és Pellegrini egészen eltűnt az első félidőben, így a jobb oldal, ahol Spinazzola sem támogatta túl sikeresen a támadásokat hiányzott az előre játékból. A fordulópont valahol ott volt amikor Smalling indult meg az ellenfél alapvonaláig, majd Perotti dekázva hátrafelé adta be a labdát. Elég szürreális volt mindez az Inter vendégeként, fel is ébresztette a hazai csapatot.

Florenzi mellőzése még mindig tart (pedig Mkhitaryan helyén nagyon jó lett volna most szerintem) de legalább így is római kapitányunk volt: gratulálunk Lorenzo, megérdemelted!

Az első félidőben az így is erőteljesen megfogyatkozott csapatoknál még voltak sérülések: a Rómában Santon helyére állt be az előbb említett Spinazzola, az Internél Candreva sérült meg. Egyébként hiába volt kemény meccs, sportszerűnek tűnt, a játékosok abszolút korrekt módon viselkedtek egymással, például Candrevatól először Perotti kérdezte, hogy mi történt vele, de minden belépő után barátságosan lepacsiztak, egyedül Lautaro hisztizte magát ronaldosra. Amellett amikor az első 45 percben a Roma többször hosszasan birtokolta a labdát, néha egészen értelmezhetetlen hibákat követtek el hátul a rómaiak. Először a később is bizonytalankodó Veretout adott Lukakunak egy potenciális gólpasszt, de aztán Mirante is hibázott egy hatalmasat. Ezeknek a vége egy hatalmas mentés az olasz kapustól és egy hatalmas (fölé)lövés lett Brozovictól, így a Roma megúszta a hibákat.

Érdekes esemény a meccsen: az egyik Inter játékos nekifutott és összefejelt Calvarese játékvezetővel. Szerencsétlen eset ami megakasztott egy induló Roma kontrát, de a vendégek itt is sportszerűen megálltak, bár nem örömmel és Calvarese is korrekten tudomásul vette, hogy véletlen lefejelték.

Főleg a második félidőre rálépett a gázpedálra az Inter, itt már tényleg alig volt lehetősége a Roma-nak és az Inter nyomott, ahogy éppen tudott, gyakran már a vendégek térfelén, kedvet kapva a korábbi ki nem kényszerített hibákból. Kiemelném, hogy bár Spinazzola gyenge volt támadásban, védekezésben jó eséllyel két góltól mentette meg a csapatot: először Lukakut érte be hatalmas sprint után és szerelte mesterien (Fonseca pont azt emelte ki, hogy a sebessége miatt küldte inkább őt be) aztán Lautaro ziccerében lépett az argentin lövésébe. Itt a karjára pattant a labda, ahol nagyszerűen alkalmazta a bíró a szabályokat, hiszen saját testrészről kézre felpattanó labda esetében nincsen kezezés, így hiába reklamáltak az Inter játékosok. Mirante is óriási meccset hozott le, egy hibája után Brozovic mentette meg (és lőtte a D7-es szektor 36. sorába a labdát) a Roma-t azonban sokszor Antonio mentette meg a góltól, hatalmas védéseivel és megnyugtató jelenlétével. Az utolsó 25 percre beállt Dzeko, hogy gólszerzéssel is próbálkozzon a Roma, de Pellegrini már nem bírt kiosztani igazán jó passzt, hiába pörgött fel Edin láttán, így Roma helyzet nélkül, inkább gólkerülésre játszva telt el a maradék idő.

Smalling továbbra is felülmúl minden elvárást. Míg Mancini erősen megszenvedett Lautaro fogásával, Chris úgy kivette Lukakut a játékból, mint a teljes Inter védősor Zaniolot a másik oldalon.

Összességében szép csapatteljesítmény és néhány nagyszerű egyéni játék volt az aminek köszönhetjük ezt a pontot. Smalling hibátlanul operált, Mirante bravúrokkal segítette a csapatot, de talán a legnagyobbat a középpályán sikerült alakítani, ahol besegítettek a védekezésben is képzettebb támadóink (ezért hiányzott Florenzi Miki helyére nekem) de a legkiemelkedőbb számomra Diawara volt, aki rengeteg labdát szerzett és aztán lehengerlő megbízhatósággal osztogatta el ezeket a társak között. Mellette az amúgy nagyon jól muzsikáló Veretout tűnt bizonytalanabbnak, ami nagyon biztató a jövőre nézve. Elől pedig látszik, hogy Dzeko-ra vagyunk utalva, most ott sújtanak minket a sérülések úgyhogy valamit ki kell találni, de bízok benne, hogy kevésbé bajnokesélyes ellenfelek ellen Perotti, Zaniolo, Mkhitaryan is megoldja a gólszerzést. Dzeko pedig tolja szépen magába a c-vitamint és karácsony előtt még mutasson egy jó formát ezeken a meccseken.

A meccs után megbeszélték a gyökér Corrieresek címlapját, összeálltak egy garantált média kedvenc fotóra. A digi kommentátora azzal kezdte a közvetítést, hogy „erről nem akar beszélni” majd 10 percenként felhozta a black friday-es címlapot.

Amit még kiemelnék, hogy milyen profi volt a bíráskodás a meccsen. Calvarese megmutatta megint az olasz bírók jó oldalát: ismerik a szabályokat és látják mi történik a pályán. Ezért is szomorú és paranoiára okot adó a nagyrészt kiszámítható irányba történő, VAR mellett is megmaradó meccseket eldöntő hibák. Meglátjuk szombat este mi lesz Rómában, de az volt az érzésem, hogy bő 10 évvel ezelőtt ezen a meccsen (vagy Torinóban) kikaptunk volna (vagy tizenegyes, vagy egy elengedett lesgól miatt) és még mindig nem áll készen arra a Lega, hogy ne a Juve legyen a bajnok, de legalábbis nagyon szoros párharcot akarnak. Persze ne legyen igazam és lássunk sok ilyen tévedésektől mentes tisztán levezetett találkozót, minden pályán.

A jövőt illetően nekünk most előre a Laziot érdemes figyelni, a Juventus elleni párosításban én leginkább mindig egy döntetlent látnék, de a Cagliari megint megelőzhet minket, ők a Sassuolo vendégei lesznek. Mögöttünk az Atalanta felzárkózott, a Napoli pedig egyre válságosabban lemarad a BL helyekért folyó küzdelemtől. Nekünk a jövő héten a SPAL ellen kell majd begyűjteni a kötelező 3 pontot, előtte pedig otthon a Wolfsberg ellen harcolható ki az EL továbbjutás. Téli szünet előtt pedig egy újabb pénteki (???) meccsen a Fiorentina ellen zárjuk majd az évet, úgyhogy jó lenne 3 győzelmet szerezni karácsony előtt.