Az erő vége

Egy újabb válogatott szünet előtt a végleg kimerült, sérülésekkel ritkított Roma, pontosan az a csapat amely emberhátrányban verte az Udinese-t, legyűrte a Napolit, a héten már kikapott az EL-ben és most a Parma viszonylag simán verte hazai pályán. Így EL helyeken, az Atalanta mellett az 5.-6.-on megyünk szünetre ahol legalább pár játékos pihenhet majd az újabb rohamra.

Zaniolo ma Ronaldot idézte nekem: amikor nem megy akkor a portugál is folyamatosan mindenen csak hisztizik és nem a labdával foglalkozik.

Már a meccs elején látszódott, hogy szenved a Roma, a játékosok nagyon fáradtak voltak és ebből rengeteg pontatlanság jött elő, főleg a passzoknál, labdakezeléseknél, ami a vége fele fokozódott. Azonban ami nagyon ment az a reklamálás. Minden kis, gyakran egészen jelentéktelen döntésnél úgy viselkedtek a játékosok mint a fáradt gyerekek, kiakadtak, hisztiztek, problémáztak, már ebből látszott, hogy mentálisan nagyon nincsen jó passzban ez a csapat. Az első félidőben mind a két együttesnek voltak helyzetei, Sepe is védett nagyokat, rengetegszer lőtt a Roma kapura, de a Parma-nak is nagy lehetőségei voltak, ezen a meccsen Pau Lopeznek hatalmasakat kellett védeni. A félidő végére lesérült a régi ismerős Gervinho, aki előtte még körbelőtte a kapunkat és hozta a tőle megszokott játékstílust.

Kluivert játéka, bár szépen otthagyja mostanában az ellenfelet, kifejezetten idegesít, a kapu előtt körülményes, vagy éppen biztos hogy nem fog passzolni, sajnos ez a rendszeres játéklehetőséggel sem javult sokat.

A második félidőben aztán a 68. percben beérett a figyelmetlenség és Sprocati, aki Gervinho helyére állt be, olyan rosszul találta el a labdát, hogy védhetetlen lövés lett belőle, így vezetést szereztek a hazaiak. Ezután hiába próbált a Roma alkotni bármit is, a Parma 30 méterre megállt a kapuja előtt, a tizenhatoson belül pedig lehetetlen volt úgy gurítani a labdát, hogy az ott álló 5-8 játékosuk valamelyik lábában ne akadna el. Ilyen körülmények között persze sose öröm focizni, de most sokszor akár percekre el is veszítette a Roma a labdát, amit könnyen fel tudott vinni a Parma, gyakran helyzetig. A végén is ez történt, a hosszabbításban egy utolsó roham helyett pármai labdaszerzés és kontra, amiből jött a második gól, így lényegében egy kifárasztós-legyűrős meccsen lett áldozat a Roma.

Korábban már tanult hibájából, reméljük most is levonja a megfelelő konzekvenciákat.

Szerintem a hét vereségei egyértelműen a sok sérülés és az ebből következő fáradtság eredményei, azonban Fonseca-t is hibásnak látom. Az, hogy Florenzi-t ennyire nem játszatta az számomra érthetetlen, óriási szükség lett volna rá, szinte bárhol. Most például Spinazzola sérülése (oh persze, mert még ilyen is volt nekünk, legalább nem megy válogatottazni…) után Santon beállítása nagy hiba volt, gyakorlatilag a bal oldalon megszűntünk veszélyesnek lenni, úgy láttam többször hagyták is, hadd menjen oda ki a labda. De ott van a támadósor is, Pastore teljesen használhatatlan volt már, miért nem lehetett a ‘Gladbach ellen mondjuk Florenzi-Zaniolo-Perotti támadósor? A most játszó játékosok nagy része alig bírt mozdulni, ebből jött a pontatlanság, ötlettelenség, amit a sajtótájékoztatón el is ismert az edző, ennek ellenére a meccs előttin még azt hangoztatta, hogy nem kell változtatni…

Most pedig a válogatott szünetre nézzük kik azok akik továbbra sem pihenhetnek. Az olaszoknál Mancini és Zaniolo került be, Spinazzola esetében majd a sérülése dönt a szereplésről, reméljük pont egy hét pihenésre lesz szüksége. Florenzinek nem fáradni hanem formába lendülni lesz lehetősége majd. Pau Lopez a Parma ellen hatalmasakat védett, ő is megy a spanyol válogatotthoz, de sok szerephez valószínűleg nem jut majd. Smalling-ot szerencsére nem hívják az angolok, de szerencsétlen Kolarov csapatkapitányként cipelheti majd a hátán a szerbeket (is). Diawara épphogy felépült, már megy is játszani a játszani a guineai válogatotthoz, ahol reméljük nem sérül majd, inkább szerez kellemes játékperceket a lábába. Kluivert az U21-es hollandoknál vitézkedik míg Ünder és Dzeko is természetesen tagja saját válogatottjainak. Sok jót tehát most sem remélhetünk a szünettől, de hátha szerencsénk lesz ezúttal, mert az év végéig tartó időszak fontos és sűrű lesz megint. A harc a BL helyekért pedig látványosan kiélezett, nem szabad lemaradni, mert persze pénzügyileg is létfontosságú, de játék alapján abszolút illene megszereznünk lehetőleg a harmadik helyet.