A Roma első trófeája, a Coppa Coni

Kerek 90 éve, 1928 július 29-én nyerte meg a Roma az első trófeáját, a Coppa Conit. Itt az alkalom, hogy felidézzük a szinte még újszülött, alig egyéves Roma bemutatkozását az olasz labdarúgás színpadán.

A Roma az 1927-28-as szezonban

Akik látogatják a blogunkat talán már olvasták a Roma alapításáról készült posztot is, de azok kedvéért, akik talán nem járatosak a Roma történelmében, el kell mondani, hogy a római labdarúgás csak viszonylag szerény eredményekkel büszkélkedhetett az AS Roma megszületése előtt. Az észak-olasz csapatok ellen elveszített meccsek végeláthatatlan sorozata jellemezte a fővárosi focit. Ennek a helyzetnek az orvoslására született az AS Roma és az, hogy a frissen alapított klub, rögtön az első évében, megnyerte az első trófeáját, nagyon is komoly eredménynek számított a klub és főleg a szurkolók számára.

De pontosan mi is volt a Coppa Coni? Egyes helyeken még azt is olvastam, hogy az olasz kupa elődje volt, de nem, erről szó nincs. Az olasz olimpiai bizottságról elnevezett trófeának nagyon rövid története van, mindössze két kiírást élt meg, mert szervesen kötődött a bajnokság lebonyolítási formájához, valójában a bajnokság vigaszágának is nevezhetnénk.

William Thomas Garbutt, a Roma első edzője, természetesen Angliából.

Amikor 1926-ban kiadták a Carta di Viareggiót, az olasz bajnokságot is átalakították. Vége lett az északi és déli bajnokságoknak, illetve a finalissimának csúfolt döntőnek is, amiben az ügyeletes észak-olasz bajnok rendszeresen lemészárolta a soros déli ellenfelét. A viareggiói karta egyesítette az északi és déli bajnokságokat, a Divisione Nazionalénak nevezett formulában. Létrehoztak két, egyenként tízcsapatos csoportot (később 11 csapat lett), amikbe bevettek három déli klubot is, két rómait és egy nápolyit: az Alba Audacét, a Fortitudo Pro Romát és a Napolit. Jellemző a déli csapatok színvonalára, hogy az első szezon végén mindhárman kieső helyen végeztek, a Roma két későbbi alapítója és a Napoli elosztották egymás között az utolsó helyeket.

De az 1927-es kiírásban egy komoly változás történt, megjelent a színen az AS Roma! Amíg a Napoli és az abban az idényben frissen feljutott Lazio kieső helyeken végeztek, addig a Roma, ha nem is sokkal, de elkerülte a kiesést. Viszont nem jutott be a “rájátszásba”. Igen, mert akkoriban a két csoport első négy helyezettje egy újabb bajnokságban vettek részt és itt döntötték el a bajnoki cím sorsát. A mi szempontunkból mellékes, de az 1927/28-as kiírást végül a Torino nyerte, megismételve az előző év sikerét (csak ezúttal nem vonták vissza a címüket, de az egy másik történet).

Attilio Ferraris IV, a Roma első kapitánya

De mit csináltak közben azok a csapatok, akik nem jutottak be ebbe a “rájátszásba”? Nos, ezek a csapatok a Coppa Coni elnyeréséért játszottak! Két, egyenként hétcsapatos csoportba sorolták őket és a két csoport győztese játszott egymással egy döntőt a kupáért.

A Coppa Coni egy elég komoly próbatétel volt, a Rómának először meg kellett nyernie a csoportját, 12 meccs oda-vissza, olyan ellenfelekkel mint a Brescia, a Novara, vagy a Pro Patria, hogy bejusson a döntőbe, ahol a másik csoport győztese, a kanárisárga Modena várta őket.

Arturo Chini Ludueña, a Roma első “idegenlégiósa”, Argentínából

De hála Fasanelli és Chini góljainak, meg Ferraris IV kapitány szokásos remek teljesítményének, a Roma némi meglepetésre megnyerte a csoportját és július 22-én, Rómában, lejátszották a döntő első meccsét a Modena ellen. Ekkor a Campo Testaccio még nem létezett és a Roma az otthoni meccseit a Motovelodromo Appioban játszotta. Sajnos az első mérkőzés elég rosszul sikerült, a Roma kimondottan gyengén játszott, a meccs egy kiábrándító 0-0-ás döntetlennel végződött,  Garbutt mester fiainak még szerencséjük se volt, 3 kapufát is szereztek azon a meccsen.

A visszavágót július 26-án rendezték Modenában és ez a meccs sem volt egyszerűbb. Pittaluga szerzett vezetést a hazaiaknak, de a Roma egyenlített Fasanelli fejesgóljával, aki így tette jóvá az első meccsen mutatott gyengébb teljesítményt. A második félidőben Mazzoni, aki később a Rómában is játszott, egy látványos ollózással megint előnyhöz juttatta a Modenát. A Rómának a legvégsőkig kellett küzdenie, hogy megmentse az eredményt, végül Ferraris IV-nek csak a 90. percben sikerült egyenlítenie, egy szép lövéssel.

Cesare Augusto Fasanelli, a Coppa Coni romanista gólzsákja

A két döntetlen után, az akkori szabályoknak megfelelően, egy harmadik meccsen döntötték el a Coppa Coni sorsát. Semleges pályán, Firenzében, 1928 július 29-én játszották le a végső döntőt. A Modena felajánlotta, hogy ex aequo osszák meg a kupát, de ezt a Roma udvariasan elutasította, a Rómát nem azért alapították, hogy osztozzon a trófeákon és a címeken. Ez a meccs sem alakult egyszerűen, a 22. percben Corbjons tizenegyesből juttatta előnybe a Rómát, de a szokásos Mazzoni megint gólt szerzett és kiegyenlítette az állást az első félidő legvégén. Végül hosszabbításra került sor és a 111. percben, Fasanelli megmozdulása után, Bussich beállította a 2-1-es végeredményt és a Roma megnyerte a történelme első trófeáját.

A győztes Roma a kupával

Aznap a lelkesen ünneplő romanista szurkolók elárasztották a főváros utcáit és több helyen megállították a forgalmat.