A leggyakrabban olvasható mondat az, hogy erre senki sem számított, de ez is az igazság. Nem volt olyan objektív megfontolás, ami alapján a Romának tovább kellett jutnia a BL idei halálcsoportjából, de végül sikerült. Nem is éppenhogy, hanem csoportgyőztesként.
A kedd rendkívül fontos napnak igérkezett a Roma jövőjét illetően, hiszen a Bajnokok Ligájában a továbbjutásért, a bürokrácia mezején pedig az új stadionért izgultunk. A meccs kezdetéig a stadion építési terveit elfogadták, így a dolgok felét – hosszútávon talán a fontosabb felét – kipipálhattuk. A stadionnal szemben viszont estére már a saját kezünkben volt a sorsunk: ha nyerünk, továbbjutunk a csoportból, a hab a tortán pedig egy Atletico pontszerzés esetén a csoportgyőzelem.
A sorsolás pillanatában biztosan senki nem gondolta, hogy így lesz. Bevallom, én arra számítottam, hogy ez egy ki-ki meccs lesz a Qarabaggal az Európa Ligáért. Ehhez képest nagyon kedvező helyzetben várhattuk az utolsó fordulót, hazai pályán verni az azerieket a továbbjutásért egy olyan szcenárió, amit mindannyian elfogadtunk volna már augusztusban. Minden előzetes várakozás alapján kötelezőnek tűnt a meccs, ha valami miatt aggódhattunk, akkor az a Roma szokásos szenvedése Európában, és ezen kívül a kötelező meccseken. Ez viszont egy másik Roma, a találkozó pedig úgy kezdődött, ahogy vártuk. Di Francesco felküldte a legerősebb csapatot, egy igazán támadó felállásban. Ebből a szempontból nagyon magabiztosan kezdett a Roma, úgy tűnt, hogy a vezetés megszerzéséig nem is számít semmi. Az első félidőben sok kisebb lehetőséget kidolgozott a Roma, de igazán nagy helyzetbe nem kerültünk. A Qarabag nagyon mélyen védekezett, amit nem tudtak megtörni a hazaiak.
A második félidőre Di Francesco több labdanélküli mozgást kért a csapattól, és a játékunk is feljavult. Az 52. percben Dzeko került helyzetbe, a lövését még védte Sehic, ám a kipattanót Perotti befejelte az üres kapuba. Pont időben, mert két perccel később az Atletico is megszerezte a vezetést a Chelsea ellen. Két percen múlt, hogy az nem életünkért kellet menni, hanem az élre álltunk. Ez persze csak egy kósza gondolat, mert végül jól jöttünk ki abból, hogy az Atletico nem kapott ki.
Maga a meccs egyébként nem volt emlékezetes, ez az egész este viszont annál inkább. Amikor megkaptuk ezt a csoportot, egy kicsit féltem, hogy megint beégünk, nem azért, mert pesszimista vagyok a Romával kapcsolatban, de ez az utóbbi években jellemző dolog volt, és azt gondolom, hogy nagyon romboló hatású. Garcia első évében ugyan nem álltunk messze a továbbjutástól az akkori halálcsoportban, de a Bayern elleni 7-1 mérgező eredmény volt. A következő évben a továbbjutás már meglett, de rekord kevés, hat ponttal, és megint benyeltünk egy hatost a csoportkörben. Tavaly már az első akadály, a Porto is megugorhatatlannak bizonyult. Ha megnézzük, hogy idén hogy szerepeltünk a csoportkörben, akkor biztató a helyzet,ez már egy másik Roma, amelyik képes nyerni és kiállni magáért a legfontosabb pillanatban, a legnehezebb ellenfelekkel szemben. Ráadásul amellett, hogy a Roma végig szervezetten játszott, sok jó egyéni teljesítményt is láttunk a csoportkörben. Perotti, El Shaarawy, Kolarov, Nainggolan, Alisson és Dzeko is klasszisteljesítményt nyújtottak kulcsfontosságú meccseken.
Az Atletico elleni 0-0-ban az volt a pozitívum, hogy Di Francesco lépett, amikor a kitalált taktikája nem működött, és becserélte Faziót harmadik védőnek. A valódi fordulópont viszont a Chelsea elleni idegenbeli meccs közepén jött el. A Roma jól játszott, helyzeteket alakított ki, aztán hirtelen 1-0 egy távoli lövés után, majd nemsokkal később 2-0. Az egész szezonra nézve kulcsfontosságú lehet, hogy nem összeomlott a csapat, hanem innen sikerült fordítani, és azt hiszem, ez a legnagyobb különbség az idei és a múltbéli Roma között. Di Francescóval egyrészt eltűnt az a naivság, ami Spallettivel és Garciával megvolt, valamint az a szerencsétlen vesztes szerep is, ami évekig jellemezte a Romát. Ez talán a csoportelsőségnél is fontosabb, és ebben óriási szerepe van az új edzőnek. A nyolcaddöntő sorsolása hétfőn lesz, és a körülményektől függően 40-50% az esély, hogy egy papíron gyengébb ellenfelet kap a Roma.