Vége a győzelmi sorozatnak

Megszakadt a Roma idegenbeli győzelmi sorozata egy végtelenül frusztráló genovai meccsen. Tartottam ettől, mert a nagy sorozat, eddig alul teljesítő, sok helyen előre leírt, de új edzővel felszerelt ellenfél otthonába látogatni az olasz fociban az egyik legnehezebb feladat. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy csapatunk szépen ezt is legyűri, hogy aztán végül egy egyéni hibán (hiba… baromság, eszetlenség) bukjon az egész.

Bocs mindenki ( ford. szerk.)

Az első félidő szörnyen unalmasan telt, a Genoa beállt a saját térfelére amilyen eszközzel csak tudta akadályozta a Roma játékosokat, rendszeresen szabálytalannak tűnő szerelések és eltűnő vendégek tarkították a találkozót. Pár veszélyes helyzet volt, de akkor már olyan szinten telezsúfolta a Genoa a kapu előtti teret, hogy nem lehetett mit kezdeni. Egy lövést például a boyband-arcú, rapperhajú Laxalt egy kacsatáncszerű mozdulatsort végrehajtva karral hárított. Ez már az élő képen is egyértelműen látszott, de az is, hogy Giacomelli nagyban integet, „tovább”. Ami ugye azt jelenti, hogy nem lesz VAR, mert ha a bíró biztos a hülyeség… döntésében akkor az úgy is van. Azt kell mondani tehát, hogy erőtlenek és ötlettelenek voltak a fővárosiak, a félidő végén úgy voltam vele, hogy jó, akkor most már kezdődjön a tényleges meccs, van rá 45 percünk, hogy kitaláljunk valamit.

A Genoa jól felkészült a bal oldalt túlzsúfolós taktikából.  

Rögtön az elején azonban Jesus-nak kellett hatalmasat menteni, több méteres hátrányból futotta be Taarabt-ot majd szerelte le egy szép mozdulattal. Ezután kicsit élénkebb lett a jobb oldal, Florenzi vezetésével, de érdemi változás nem történt, maradt az unalmas játé. Már Defrel-ért reklamáltam, hogy segítse Dzeko-t középen, legyen kit megtalálni a labdákkal. Elégedetten konstatáltam, hogy érkezik is, bár Perotti helyére, bő fél órával a vége előtt még nem akart túlsűgosan kockáztatni EDF. Mire átgondoltam, hogy akkor ezzel most El Shaarawy kerül át a bal oldalra, Florenzi egy nagyszerű labdát lőtt be a kapu előterébe amit Stephan fantasztikus mozdulattal juttatott a hosszú alsóba. Itt megkönnyebbültem, megvan a meccs, Taarabt akkor sem fog gólt szerezni, ha mi is szeretnénk, más veszély meg nem nagyon volt. Bejött azonban Lapadula, aki valahogy a Milan sztárigazolásából genoai cserepados lett, és felkavarta az állóvizet. Sajnos ez a víz mint kiderült De Rossi agyához tartozhatott és fel is forr, mert egy szögletnél, messze a labdától úgy látta legjobbnak, hogy a Serie B korábbi gólkirály, amúgy tényleg nem túl bizalomgerjesztő fejét helyrepofozza.

Sajnos nem alapozóval és szemöldökcsipesszel dolgozik a mi kapitányunk.

A fogadó fél persze teljes erőből tesztelte a Luigi Ferraris stadion gyepének puhaságát és úgy négyszer-ötször jól beledörgölőzött. Erre persze mindenki felfigyelt (lehet, hogy El Shaarawy-nak is ezt kellett volna Laxalt kezezésénél) majd a bíró a VAR alkalmazása mellett döntött. Korábban látva az ismétlést itt már kijelentettem, hogy De Rossinak ennyi volt, de aztán hirtelen még mutogatott is a játékvezető: 11-es. Annyira távol szállt el a veszélytelen szöglet, hogy el is felejtettem, hogy játékban van a labda, így egy kellemes, sokat vitatott piros+tizi kombót begyűjtve reménykedhettünk, hogy Alisson csodát tesz.

Nem tett.

A Roma a kezdeti meglepetés után felpörgött, rohant előre, visszatért az első félidei kép, talán kicsit magasabb veszélyességi fokkal. Lapadula végzett még egy látványos „földmérést”, Juan Jesus is megkapta a sárgáját egy kisebb tömegbalhé után, közepén a tanácstalan Giacomelli-vel ami pontosan mutatta, hogy mennyire elvesztette a kontrollt a meccs felett. Közben a másik oldalon is jöttek a szabadok, Kolarov veszélyeztetett is sokat, egy beadása után Strootman a sokadik kapufát is megrúgta. Florenzi is rohant előre, valamint amikor beállt Schick, rendszeresen magára vonta a fél védelem figyelmét, ezzel több helyet teremtve.

Biztató volt, kicsit mint egy jobboldali Perotti.

Emellett Lapadula két helyzetnél (ekkor a partjelző feltehetőleg már megindult haza) megmutatta, hogy segítség nélkül ő sem szerzett volna gólt, két ziccert rontott el nagyon csúnyán. Most az extrahosszú (vagy inkább reális) hosszabbítás elmaradt, lett belőle egy szűkös 5 perc. Ez még egy hatalmas helyzetet tartogatott amikor nagy nehezen Defrel hozzáfért egy Kolarov szabadrúgáshoz, de utána erőtlenül gurult csak a labda. Itt már lehetett érezni, hogy igazából vége és nem is változott az eredmény, maradt az 1 pont.

Strootman nagyot küzdött.

Sajnos ezzel az élmezőnyben csak mit buktunk most, és bár hozható meccsek mellett a riválisaink összecsapásai jönnek (Napoli-Juve és Juve-Inter) mégis bosszantó ez a vereség, hiszen De Rossi hülyesége nélkül nem nagyon kellett volna izgulni. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy Lapadula mit tett ezért az extra figyelemért, valamint, hogyha a Genoa védők ténykedése során meg lett volna az a +4-5 szabálytalanság és ugyanennyi sárga is, (és meg lett volna-e ugyanannyi hiszti és rájátszás hozzáadása mellett?) akkor vajon ugyanígy eldurvul-e a meccs, vagy ahogy kell, és tettük is, fociban megverjük őket.