Nehéz három pontért utazott a Roma Torinóba a hétközi londoni BL meccs után, de sikeresen vették az akadályt a farkasok. Di Francescónak variálni kellett a kezdővel, így először láthattuk 90 percen át Morenót, valamint négy középpályást a Roma kezdőjében. A Serie A rekordot jelentő, sorozatban 11. idegenbeli győzelem végül egy sistergős Kolarov szabadrúgásnak köszönhetően lett meg.
A Chelsea elleni kezdőhöz képest sokat változtatott a csapaton Di Francesco, jóllehet, inkább a BL tizenegyet nevehetjük felforgatottnak. A négy középpályás miatt azt gondoltam, kipróbál egy 4-3-1-2-es felállást, amilyet talán majd Schick felépülése után láthatunk, ám ez végül egy vegytiszta 4-3-3 maradt, Naingolannal a jobbszélen. A csapatok így álltak fel:
TORINO (4-2-3-1): Sirigu; De Silvestri, N’Koulou, Moretti, Molinaro; Rincon, Baselli; Iago Falque, Ljajic, Niang; Sadiq.
ROMA (4-3-3): Alisson; Florenzi, Juan Jesus, Moreno, Kolarov; Strootman, De Rossi, Pellegrini; Nainggolan; Dzeko, El Shaarawy.
A meccs nagy iramban kezdődött, ami együtt járt a pontatlansággal. Nevezhetnénk fejvesztett rohanásnak is. A Torino fixa ideája volt Sadiq leshatárról történő kiugratása, amiből azonban komoly veszélyig nem nagyon jutottak el. Sokan féltünk a szezon előtt Di Francesco magasra feltolt védelmi vonalától, ám a lescsapdát nagyszerűen megtanította a védelemnek, az egész szezonban jól működik, vasárnap egyedül Sadiq hatszor futott lesre. A védelem közepén Hector Moreno és Juan Jesus kezdtek, először a történelem során. Ehhez képest meglepő stabilitást mutattak, olyannyira, hogy mindketten a Roma legjobbjai közé tartoztak.
Do the Moreno Slide pic.twitter.com/1vkn3c5Iqj
— Wayne Girard (@WayneinRome) October 23, 2017
A védekezést tehát illethetjük dicsérettel, bár való igaz, a Sadiq elfutásokon kívül nem érte őket komolyabb kihívás. Idegenben – értelemszerűen – száz százalékos a Roma, és idén még gólt sem tudott szerezni az ellenfél. A rekordbeállítás viszont nem a támadóinkon múlt, ebből a szempontból egy elég gyenge meccset láthattunk. Nagyjából az összes fegyverünket a beadások jelentették, amikből volt pár veszélyes, és lecsorgó labdákból is lehetett volna gólhelyzet, de valami mindig közbeszólt. Hol a pontatlanság Dzeko részéről, hol a meglepetés, mint például az első félidő végén, amikor egy szöglet mindenki előtt elsiklott, Strootmant annyira meglepve, hogy már nem is tudta az üres kapuba juttatni a labdát.
Az első félidő mindenféle emlékezetes játék nélkül zajlott. Nem mondhatnánk, hogy Nainggolan a jobbszélen nagyon bevált volna, igaz, láttuk már idén szélebbre húzódni őt is és Strootmant is. Elképzelhető, hogy ez a Torino veszélyes szélsőinek szólt, és akkor mondhatjuk, hogy be is jött, mert Sadiqon kívül valóban nem lehetett senkit észrevenni a vörösök támadói közül. A második félidő elejét jobban kezdte a Roma, habár ekkor is csak beadásokból tudott veszélyes lenni a csapat. A 63. percben beállt Cengiz Ünder Pellegrini helyére, így jóval támadóbb lett a felállás. Próbálkozott is a török, és egyénileg tőle láthattuk a legtöbb ötletet, de a lövései mind gyengék voltak. Nem úgy Kolarové, aki akárcsak Bergamóban, itt is szabadrúgásgóllal döntötte el a meccset.
Ő egy hiányzó kirakósdarab volt a Roma keretében, a mentalitása, a tapasztalata és a játékstílusa is dob a csapaton. Ezzel a három ponttal a Roma folytatja az élmezőnyre tapadást, ami azért különleges, mert nem is tehetnek ettől többet Di Francescóék. A Sampdoria elleni elmaradt meccset decemberben vagy januárban pótolják, így gyakorlatilag egy fél szezont meccshátrányban játszik le ez a két csapat. Innentől kezdve minden pontvesztésnél kiírja magát a Roma, minden megnyert meccsnél visszahozza magát a Scudettóért folyó harcba, ami egyfelől idegtépő, másfelől hamis kép. Összességében a szezon eddig pozitív képet mutat, a bajnokságban jönnek a kötelező meccsek, a BL-ben pedig féltávnál továbbjutó helyen, és igen jó esélyekkel is állunk, mindezt úgy, hogy például Schick még csak ezután lesz elérhető, Karsdorp pedig egy percet sem tudott vállalni. Ez még mindig egy alakuló csapat, talán még sokat is kell várni, hogy teljesen kész legyen, de úgy tűnik, hogy nem vagyunk lemaradva semmivel.