Úgy alakult, hogy az Empoli elleni bajnoki meccs lett a derbi előszava, és ha már így történt, jól hangoltunk a keddi, jóval nehezebb küldetésre. Kár lett volna tagadni, hogy mindenkinek az a mérkőzés járt a fejében, a játékon is látszott, hogy inkább már ott lennénk. Minimalista stílusban, de összességében könnyedén vertük Martusciello csapatát Dzeko duplájával.
Kupa ide vagy oda, nem lehetett félvállról venni az Empolit, hiszen ebben a fordulóban játszik egymással a Napoli és a Juventus, amin a győzelemnek köszönhetően a Roma már csak nyerhet. Egyrészt ez az utolsó forduló, ahol még nyílttá válhat a bajnokság, egy esetleges Napoli győzelemmel. Persze, toronymagas esélyesek maradnának a gobbók torinóiak, de ott lehetnénk mögöttük öt ponttal, és még jönnek az Olimpicóba. Az sem mellékes, hogy ez összerántaná az első három csapatot, ami tovább növelné a nyomást. Ha a Juventus nyer, akkor pedig leráznánk egy kicsit a Napolit, ezzel közelebb kerülve a biztos BL induláshoz. Hát ezzel a téttel a nyakunkon vártuk az utolsó bentmaradóhelyen álló csapatot, mégpedig ezzel a kezdővel:
ROMA (3-4-2-1) | Szczesny, Manolas, Fazio, Rudiger, Bruno Peres, Paredes, Nainggolan, Mario Rui, Perotti, Salah, Dzeko.
Martusciello csapata pedig így nézett ki:
EMPOLI (4-3-1-2) | Skorupski, Laurini Veseli Barba Pasqual, Krunic Buchel Croce, El Kaddouri, Marilungo Thiam.
Igyekeztem hosszabb bevezetést írni, hogy legyen valami tartalma a postnak, ugyanis maga a mérkőzés nem sok érdekességet tartogatott. Nem is tudom, mi a megfelelő kifejezés, lagymatagon, kedvetlenül játszottak a csapatok. Izgalom nem volt, mert az már a 10. perc környékére egyértelmű volt, hogy a Roma jobb csapat, de abban is biztosak lehettünk, hogy gála nem lesz. Ami néha szaporább levegővételre adott okot, az a Thiam-Rüdiger párharc volt, amit nagyon szép százalékkal bukott a német, bár bajunk nem lett belőle, mert vagy ő, vagy Fazio tudott javítani. Ettől eltekintve még egy sémával dolgozott az Empoli, a védőink mögé betett labdákkal, és így egyszer-kétszer sikerült helyzetbe kerülni, de nem lett belőle probléma, hála Szczesnynek.
A Roma sokkal többet veszélyeztetett, leginkább szögletből és beadásból. Az első Dzeko gól is előbbiből született, nagyon egyedül hagyták a védők középen, és egy suta mozdulattal szerezte meg a vezetést. Idén ezek is összejönnek neki. Pasqual – akit már teljesen el is felejtettem, hogy még játszik – gyakran lépett fel az Empoli támadásaival, de legtöbbször ott is maradt. A mögötte üresen tátongó területen rendre el tudott futni Salah és Peres, egy ilyen akció végén Perotti fejjel ziccert hibázott. Az első félidőben még Paredes távoli lövését érdemes megemlíteni, amit Skorupski elég könnyen védett. Spalletti szerint ezt a játékrészt odaadtuk ajándékba az Empolinak, és van benne igazság, elég dekoncentrált volt a csapat. Nagy volt a csapatrészek közötti távolság, nem figyeltek kellőképpen oda a játékosok.
Nainggolant külön is szeretném kiemelni, mivel tegnap kicsit más szerepkört kapott, mint amit mostanában megszokhattunk. A középpályán, De Rossi helyén játszott, és nagyon jól összeálltak Paredes-szel. A belga egymaga tízszer szerelt, ami gyanúsan rekordközeli a szezonban, míg Paredes négy szerelése mellett még tízszer szerzett labdát. Rajtuk nem tudott átjönni az Empoli. A második félidő elején Szczesnynek nagy bravúrral kellett védenie Marilungo próbálkozását, hogy ne egyenlítsen ki a vendég csapat. Aztán még a félidő elején, az 55. percben megszerezte a második gólját Dzeko, miután Perotti ívelését Salah jól fejelte vissza, így zivverbe juttatva a bosnyákot. Ez volt a bajnokságban a 23. gólja, ami egyéni csúcs, összességében pedig a 33. a Roma mezében idén.
Ezután már csak annyi érdekesség történt, hogy beállt Grenier, aki kiosztott három kulcspasszt a neki jutó fél óra alatt, illetve még Tottinak is örülhettünk. Innentől kezdve mindenkinek a Lazio jár a fejében, akik szintén győzelemmel hangoltak a keddi meccsre. Reméljük, akkorra már felépül De Rossi, és vele a fedélzeten sikerül megfordítani a párharcot.