Magasról lehet csak igazán pofára esni

2017 03. 01.: “Fantasztikus februáron van túl a csapat, a bajnokságban bár messze van a Juve, de ilyen játékkal semmi sem biztos, és még a motivált játékosok a triplázásról beszélnek, mindenki úgy van vele: ez az az év! Most legalább egy trófea meglehet.” Azóta már mind a három kiírásban játszottunk 1-1 meccset, és a Lazio-Napoli-Lyon trió, álmainkra adott kollektív válaszát nagyjából ennyiben lehetne összefoglalni:

64-01

Na persze nyilván leginkább magunkat hibáztathatjuk. Csak pontosan kit is? Én már a Lazio elleni meccs utáni posztomban nagyon hajlottam arra, hogy ez Spalletti-n ment el, de most már nagyon erősen hibáztatom az elmúlt három meccsen nyújtott teljesítményért. Mégis mit tehet az ember, ha egy csapat hirtelen szárnyalásból mélyrepülésbe csap át? Ugyanazok a játékosok, ugyanaz a taktika, hasonló kaliberű ellenfelek. Mindenki egyszerre fáradt el? Egyáltalán nem fogadom el kifogásnak ezt a fáradtság bullshitet, más csapatokon miért nem jön ki a “tavaszi fáradtság”? Pontosabban de, látványosan rosszabb volt a mozgása Salah-nak, Dzeko-nak, Nainggolan-nak Emerson-nak míg a védőink mind siralmasan pontatlanok. Akkor kérdem én, miért játszanak folyton ők? Már amikor láttam a felállást vegyes érzelmeim lettek a támadó hármast látva: jó-jó, de megint ők? Miért nem lehet Perotti-t játszatni? Az egyik legjobb játékosunk, és egy nagyjából 2 meccses sérülése előtt szintén kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Most, hiába alázta 10 percig egyedül a Napoli jobb oldalát annak a meccsnek a végén, úgy tűnik bekerülni nem tud. Számomra ő a bizonyíték arra, hogy Luciano teljesen rosszul használja ki a keretet. Ki tudja, hogy Gerson, Grenier, Mario Rui és Totti mire lennének képesek, hogyha rendesen játékban lettek volna tartva a rengeteg meccs alatt.

59-03

Itt le kellett cserélni és azóta “Iturbe” lett belőle. Legalábbis Spalletti szerint.

A meccsről magáról eddig nem nagyon szóltam, őszintén szólva nem is akarok, mert minél többet gondolok rá, annál idegesebb leszek. Egyrészt az este jelentős hányadát amúgy is a stream-ek világában töltöttem, de még a pixelek és reklámok mögül kivettekből is lejött, hogy egy megnyert meccset (vagy legalábbis erősen jó helyzetbe hozott párharcot) dobtunk oda a második félidőben. Nagyon reméltem, hogy Spalletti cserélni fog a szünetben, leginkább El Shaarawy-t vártam a meccsek óta haszontalan Dzeko helyére, hogy egy kis sebességet vigyen a játékunkba, és még veszélyesebbek legyenek a kontráink. Ehelyett minden taktika és koncepció nélkül mentünk ki, hogy az előző félidőben top csapat szintű játékosok suliudvaron focizgató gyerekeknek tűnjenek. A játék képe, és az eredmény alakulása ellenére Spalletti nem gondolta úgy, hogy változtatnia kéne, egészen a 82. percig kellett várni míg szóltak neki, hogy lehet cserélni is. No comment.

64-03

Pedig amennyit hibázott hátul a Lyon, ez a meccs nagyon sima is lehetett volna. Persze ez a másik irányba is igaz, semleges szemlélőnek jó kis esti program lehetett.

Szintén két gólos hátrányt szedtünk tehát össze ebben a kupában is, bár a helyzet annyival jobb, mint a Lazio ellen, hogy legalább idegenben szerzett gólunk van azért. Talán ezért is, meg mert kétségbeesetten kapaszkodok az EL-be, mint a legjobb esélyünkbe, hogy csökkentsük, legalább a gazdasági szakadékot a Juventus-szal szemben, azt gondolom, hogy meg lehet ezt fordítani, de ahhoz végre több mint 90 percig kéne a pályán lennünk.