Szombat délután derbit játszik a Napoli és a Roma, amin talán választ kapunk, melyik csapat lesz a Juventus első számú kihívója. Na azért arra nem fogadnék, hogy nagyon remegnek Torinóban, egyelőre inkább csak arra következtethetünk, melyik csapat esélyesebb a második helyre, és melyiknek kell jobban odafigyelnie Inter által vezetett üldözőbolyra.
Derby del Sole, azaz a Nap derbije. Nemcsak azért nevezik így a két déli csapat összecsapását, mert napfényes városokban rendezik őket, hanem mert egykor két egymással testvéri viszonyt ápoló klubról és szurkolótáborokról van szó. A manapság hidegvérű, és aljas gyilkosságokkal tarkított párharcról ezt nehéz elképzelni. Ki ne emlékezne a szégyenletes 2014-es kupadöntőre, ahol a Fiorentina játszott a déliekkel az Olimpicóban, és ahol a Roma egyik ultrája, Daniele De Santis – akinek épp semmi keresnivalója nem volt a Napoli szurkolók körül – megölte a nápolyiak egyik szurkolóját, Ciro Espositót. Hiába szólította fel békességre az eset után az ultrákat Esposito édesanyja is, a Napoli szurkolói bosszút esküdtek, és nyíltan üzentek: hiába minden szép szó, ha lesz alkalom, nem kegyelmeznek. Egymás között adtak körbe képeket romanista tetoválásokról, és meg is lett az eredménye, egy Nápolyban élő Roma drukkert még azon a nyáron megöltek, csak mert a fővárosiaknak szurkol.
A két csapat első párharca 1929 novemberében volt, és a végeredmény 2-2 lett. Ez rögtön emlékezetesre is sikerült, ugyanis a Napoli szélsője, Camillo Fenili akkora erővel lőtt a Roma kapujába 1-0-ás hátránynál, hogy kiszakadt a háló. Mivel a kapu mögötti tábláról pattant vissza a labda, a játékvezető kirúgást ítélt. A barátság a 70-es években alakult ki, és milyen romantikus, a közös ellenség volt a fő ok. A két déli csapat méltó vetélytárs szeretett volna lenni az északi trió számára, és mondhatjuk, hogy az is lett, hiszen a Roma egy, a Napoli két bajnoki címet nyert a 80-as években. Ekkortájt minden Napoli-Roma meccs előtt két szurkoló zászlót cserélt, és az összecsapások közben a Roma szurkolók ‘Napoli, Napoli’ rigmust énekeltek, mire jött a válasz az ellenfél oldaláról, ‘Roma, Roma’.
A 80-as években a Napoli szurkolói „kölcsönvették” a Roma ultrák dalait, és még az egyik szurkolói csoport nevét is. Liedholm csapata kétszer egymás után is nagyarányú győzelmet tudott aratni a kékek ellen, 1982-ben 3-1-re, egy évvel később, a Scudettóval a római mezen 5-1-re. A Napoli ultrák csalódottsága ellenére még énekelték a ‘Roma, Romát’, és a fővárosi szurkolók beálltak barátaik mellé egy Napoli-Lazio meccsen szurkolni. A barátság akkor kezdett megromlani, amikor a Napoli leigazolta Maradonát. Az argentin zseni hatására sokkal több szurkoló ment a San Paolóba meccset nézni, és az addig nagy számmal résztvevő Roma szurkolók egyre kevesebb jegyet kaptak a hazaiak miatt. Ráadásul nem a régi barátaik mellett, hanem folyamatosan egyre rosszabb helyeken kellett buzdítaniuk csapatukat.
Az első nézeteltérés 1986-ban történt, amikor a Napoli leigazolta a Lazio egyik emblematikus játékosát, Bruno Giordanót. Az Olimpicóban a romanisták froclizták a korábbi városi riválist, mire válaszul a vendégek ugyanezt tették Bruno Contival. Az igazi fordulópont azonban egy évvel később jött el, amikor a szokásos zászlócsere elmaradt. A Napoli szurkolók még énekelték a ‘Roma, Romát’, de mikor a romanista szurkoló nem akartak zászlót cserélni – sőt, a hazaiak megdobálták a Napoli zászlóvivőjét, és elkezdték szidni a csapatát -, már ‘Roma merda, Roma merda’ lett a dalból. Maga a mérkőzés is emelkedett hangulatú volt, a Napoli kilenc emberrel fejezte be a találkozót, aminek a végén a vendégek levették a mezüket, és odadobták a Napoli ultráknak. Salvatore Bagni azonban nem állt meg itt, odafutott a Curva Sudhoz, és bemutatta a híres gesto dell’ombrellót, a középső ujj felmutatását helyettesítő egyezményes jelet. Ezen a meccsen énekelték a romanisták először a hírhedt vezúvos, kolerás dalt. 1991-ben Gennaro Montuori, egy vezető Napoli ultra még megpróbált javítani a helyzeten, és kihelyezett egy ‘Tiszteletet Antonio de Falchinak‘ feliratú molinót, de a Napoli ultrák erre elkezdtek fütyülni, a romanisták pedig a Vezúvot kérlelni. Így alakult egy barátság véres gyűlöletté.
Térjünk át napjainkra, elvégre holnap újabb fejezettel bővül a két csapat közös történelme. Biztos sokan emlékeztek, mikor nyert a Roma utoljára Nápolyban, merthogy az egy igazán emlékezetes korszak talán egyetlen jó meccse volt. Az azóta triplázó Luis Enrique csapata tréfálta meg a Napolit 1-3-ra nyerve, Osvaldo, Simplicio, és De Sanctis öngóljával. A kezdőben akkor ott volt Heinze, Juan, Rosi, Taddei, Simplicio, Greco, Stekelenburg, Lamela és Osvaldo is, mára csak Totti és De Rossi tudnak erről mesélni az öltözőben. Az utolsó tíz derbit egy kivétellel a hazai csapat nyerte, az egyetlen kivétel a tavalyi, Nápolyban lejátszott 0-0, amikor az akkor már szétesés jeleit mutató Garcia-féle Roma pont a legjobban támadó csapatot tudta nullán tartani – csodával határos módon. Most sem tűnik gyengébbnek a Napoli, annak ellenére, hogy eladták a gólrekorder Higuaint.
A legnagyobb kérdés a hét közben válogatott haknin lesérülő, kilenc Napoli meccsén hét gólig jutó Milik pótlása. Az egyik megoldás, hogy egy az egyben, Gabbiadinival helyettesíti őt Sarri, aki tavaly Higuain hárommeccses eltiltása alatt viszonylag jól tudta pótolni az argentint, hiszen három gólt lőtt – bár az is igaz, hogy a Veronának és a Bolognának. Egy másik lehetséges megoldás a false nine. Erre két vállalkozó van, mind a kettő jobb formában, mint Gabbiadini. Az egyik lenne Callejon, a másik Mertens. Mind a ketten szélen játszottak eddig, a belga jobbára csereként, de a mozgékonyságuk adott a feladathoz, és Mertensnél a sokoldalúság is. Hosszútávon nagyobb probléma lehet a lengyek kidőlése, de a Roma ellen ebből még nem nagyon fogunk látni semmit. Én egy Reina; Hysaj, Koulibaly, Maksimovic, Ghoulam; Allan, Jorginho, Hamsik; Mertens, Callejon, Insigne kezdőt várok, és hogy megrohadnak, amiért összerakták a liga legjobb középpályáját a Hellas Veronából, meg az Udineséből.
A Románál a szokásos Rüdiger, Vermaelen, Mario Rui sor sérült, és Nainggolan is kihagyta a válogatott meccseket egy kisebb izomprobléma miatt. Spalletti maradhat az Inter ellen bevált 4-2-3-1-nél, de azért kell finomítani a játékon, már csak ha abból indulunk ki, hogy Banega egymaga szétvágta a Roma védekezését. Alighanem ugyanúgy a Szczesny; Bruno Peres, Manolas, Fazio, Juan Jesus; Strootman, De Rossi; Salah, Florenzi, Perotti; Dzeko kezdővel áll ki, mint az előző fordulóban. Csodálatos módon mindenki megúszta a válogatott fordulót, Strootman csapatkapitány volt, Dzeko pedig duplázott, úgyhogy mindenki boldog. Spalletti egyik legfontosabb feladata a szélek levédekezése lesz, ez az a rész, ahol rendre megveri az ellenfeleket a Napoli, és ahol rendre kikap a Roma. Kulcskérdés, hogy ne Florenzi kezdjen jobbhátvédben, nem akarom megint azt látni, hogy három méterrel marad le a lescsapdáról, meg hogy egy Napoli kontránál balközéphátvédben helyezkedik. Juan Jesus sem életbiztosítás, de legalább hátvéd.
Valószínűleg izzasztó meccs lesz, sok helyzettel. A Roma részéről hátul ez adott, és bár a Napoli középpályáján nehezebb átmenni, mint Oroszországon, a védelmük nekik is hektikus, főleg, ha Maksimovic helyett Albiol kezd – amit inkább várnak az újságok. A hazaiak a szünet előtt Bergamóban pereceltek, mi a szezon legjobb meccsén fújtuk ki az Inter orrát, szóval azért nem lefutott. Aki ezt a meccset megnyeri, tovább hallgathatja a Juventus szurkolók önelégült ömlengését, ‘hogy milyen szégyen, hogy nincs egy normális kihívó és decemberre már hét ponttal vezetünk’. Nagy tehát a tét.