Egy nagyon feszült, sokgólos meccsen megint döntetlent játszott a Roma. Érdekesség, hogy idén másodszorra kapott 1 gólnál többet a csapat, az eredmény akkor is 3-3 lett, bár akkor még Garcia hülyeségei miatt bosszankodtunk, viszont ugyanúgy kétgólos előnyt szórt el a csapat, csak a Chievo akkor nem fordított, hanem újra egyenlített.
Felforgatott kezdő
Talán a Bologna elleni eredménytelenség miatt Spalletti nem csak személyekben, de a taktikában is változtatásokat eszközölt. Visszatért az eleinte alkalmazott 3-4 védő között „ingadozó” felálláshoz, nagyon könnyen variálható volt a csapat, de eléggé felesleges volt ennyire megbolygatni a védelmet, azzal eddig sem volt nagy baj, hétfőn is csak Salah kapufái miatt nem nyertünk. Talán az új rendszer, talán csak egy kollektív rossz nap, de fájt nézni amit a csapat tagjai műveltek. Manolas nagy kedvencem, de ilyen rosszul még nem láttam játszani, Rüdiger rohangált a jobb oldalon, de a hatékonysága védekezésben és támadásban egyaránt erősen megkérdőjelezhető volt. Florenzi a középpályán nagy csalódás volt, biztos sokat futott, de nem nagyon tett hozzá a játékhoz. Nem azonban éri egyesével kiemelni őket, rengeteg eladott labda, bénázás volt a középpályán amit meg is bosszult az Atalanta.
Ez itt még micsoda játék volt! A francia kiesése nagy problémát jelentett a csapatnak, hiányzott a játéka.
A meccs abszolút jól kezdődött, volt pár lehetősége az ellenfélnek míg mi csak kóstolgattuk a védelmüket, aztán szép lassan sikerült rést találni, gyorsan szerzett is két gólt a csapat. A második találatnál megnyugodtam (én hülye), kényelmesen hátradőltem, vártam, hogy behúzza a csapat a meccset, de nem ez történt. Talált egy gólt az Atalanta, (vajon Digne-t nem kellett volna előbb lehozni?) vérszemet kaptak, és gyorsan ki is egyenlítettek. Mondani se kell, hogy két volt Roma játékos szerezte a gólokat. A második félidőre aztán mindenki reménykedhetett, hogy Spalletti rendet rakott az öltözőben, és nem kell majd aggódni, de ehelyett Borriello rúgott még egy gólt, és a meccs során nem sokon múlott (bármilyen szokatlanul is hangzik nekünk) a mesterhármasa.
Perotti játéka elfogadható volt, végig veszélyes volt a bal oldalon.
Közben már Spalletti is mindent megtett, egyre támadóbb lett a csapat, felküldte El Shaarawy-t, Zukanovic helyére, akinek sajnos csak a meccs végén hallottam újra a nevét, egyetlen lövése volt mindössze. Aztán ami múltkor is bejött, beküldte Totti-t, a Capitano pedig meg is hálált a bizalmat, a fáradt védelemben osztogatta a labdákat, majd szeptember óta először, megint gólt szerzett, ezzel beállítva a 3-3-as végeredményt.
A meccs utáni állítólagos balhéval nem akarok foglalkozni, nem vagyunk bulvárlap, örüljünk inkább, hogy végre megint Totti gólt láthattunk.
Van egy téma, amit sajnos megint elő kell vennem, pedig már egy múltkori posztom után is elég lerágottnak éreztem ezt a csontot, de sajnos megint negatív főszereplő lett a nyári sztárigazolás, Dzeko. Nem akarom nagyon szidni, megteszi azt helyettem majdnem mindenki, de az az üres kapus helyzete, elég nehezen feldolgozható, és persze mindenki előveszi a régebbi hasonló húzásait is, mondjuk nem nehéz, van miből válogatni.
Azért sikerült így is 1 pontot hozni a Napoli-n csakhogy őket pont az Inter verte, szóval nem árt hátrafelé is nézni. A milánóiak már 4 pontra vannak, ráadásul mind a két csapatnak egyszerűbbnek tűnik a sorsolása, mint a miénk, tehát kezdhetünk lemondani a második helyről, és törekedjünk a mostani pozíció megtartására. Mondjuk mindkettőt ugyanúgy lehet elérni, és igazából ez csak rajtunk múlik.