Egy idegölő meccsen sajnos nem sikerült hozni a kilencedik győzelmet. Hazai pályán megállította az Inter Spalletti Roma-jának menetelését, Perisic góljára tudott még válaszolni Nainggolan, de a fordítani már nem sikerült.
Küzdelmes összecsapás volt, két fegyelmezett csapattal.
A mérkőzés jó tempóban kezdődött, először a Roma támadott, aztán nekünk eléggé szokatlanul kicsit beszorultunk, de gyorsan leült a tempó, és egy eseménytelen, de feszült meccs alakult ki ami a félidő végéig kitartott. Az első 45 perc legnagyobb eseménye egy „majdnem” volt, mivel a saját térfeléről majdnem szerzett egy gólt a Roma 3 érintésből, csak Pjanic fantasztikus labdájánál Salah sajnos lesen helyezkedett, pedig mesterien vette le, és rúgta el Handanovic mellett, aki aztán még a szünet előtt bravúrral védte ki El Shaarawy próbálkozását.
Sok baj volt vele…
A második félidő megint csak egy „il Faraone” lövéssel indult, de nem sok változott az első játékrészhez képest. Én azt vártam, hogy majd a vége felé elfárad az egyik csapat (és nem a Roma-ra gondoltam) majd a 80 akárhányadik percben egy gól dönt majd. Nagyjából így is történt, egy dolog kivételével: az 53. percben Manolas eladta a labdát, és ettől úgy megzavarodott az egész védelem, hogy Perisic simán lőhetett egy gólt. A görög középen fogta a semmit, Perotti hiába sprintelt hátra, Szczesny meg csak toporgott a gólvonalon. Hátrányba került a csapat, változtatni kellett.
Spalletti sem volt nyugodt. Beküldte Dzeko-t, hátha…
Szóval jött Dzeko, igazából várható volt, kellett a frissítés a támadósorba, mert nagyon gyenge volt, gyakorlatilag mindenki. Fel is élénkült a csapat játék, uraltuk a meccset innentől (többnyire), de a szenvedés megmaradt. Ennek ellenére kialakult néhány helyzet. Először egy Pjanic szabadrúgás ami kipattant a sorfalról, aztán egy Dzeko fejes amit… védett Handanovic.
Ja, micsoda bravúr…
Aztán már semmi kifogása nem lehetett volna a bosnyáknak, amikor szinte azonnal újra helyzetbe került, nagyszerűen kapta a labdát a 16-oson belül, szemben a kapuval, még talán egy bogár is tolt rajta egyet a földön, hogy a lehető legjobban pattanjon fel, erre Edin inkább ezt a pillanatot választotta, hogy kifejezze dühét a kanyarok plexifalaival szemben, és megpróbálta kilőni az egyiket. Legalábbis gondolom, mert azt a próbálkozást nem lehetett kapura lövési kísérletnek minősíteni.
Szerencsére helyreállt a világ (és az eredmény) egyensúlya, annak köszönhetően, hogy egy szép támadást követően Dzeko újra bénázott. A 16-os előterében kapta a labdát Nainggolan-tól. Az Inter védelme teljesen megzavarodva. Jobbra mellette Florenzi már-már lövésre lendíti a lábát, annyira üresen van, de a labda csak nem jön. Drága Edinünk lőni szeretett volna, csakhogy ez úgy sikerült neki, hogy Nainggolan elé visszapattant a labda, ő pedig a szokásos erőszakosságával két védőt megelőzve bekotorta az alsóba. Erre végre már Handanovic sem ért le, sikerült az egyenlítés. Dzeko pedig egy újabb gólpasszt jegyezhetett magának, folytatódik a csúcsformája (6 meccs 4 gól, és immáron 3 assist).
Gólöröm. Küldeném Mancini-nek, Orsato-nak, az Inter-nek, és úgy általában a „fekete-csíkos” csapatoknak, meg mindenkinek aki szereti.
A Dzeko „parádénak” még ekkor sem ért vége, hátramaradt talán a legbanálisabb (az első fejesnél a kosaras blokkolás ellenére ő még egészen úgy tűnt mint egy focista, aztán szép lassan az udvari bolondra emlékeztető megmozdulások kerültek előtérbe). Szöglet után, a hajrában. Salah a 16-oson belül, gólhelyzet mindenki izgatottan nézi mi lesz, jön a lövés, jól tekeredik a hosszú felé… de az Inter szerencséjére Dzeko blokkol, megtartva számukra az 1 pontot.
Spalletti után szabadon („EDIN EDIN do you want glasses?!”)
Végül tehát maradt a döntetlen, nem közeledett az Inter, még az is lehet, hogy a Fiorentina se fog (nem fogott, ikszeltek a Frosinone-val), de ha nyernek is, akkor is 3 pont az előnyünk, a harmadik hely megtartása nem kéne, hogy problémát jelentsen.
A tegnapi meccs pedig…Természetesen nem akarom Dzeko nyakába varrni az egészet (mint ahogy amúgy talán a posztból lejön) mivel az egész csapat alulteljesített, megfojtotta az Inter antifocija a támadásainkat, a szélsők hiába futottak, egyrészt volt aki felvegye velük a versenyt (pl.: Nagatomo) másrészt ha sikerült labdát kapniuk az Inter védelme már fegyelmezetten lezárt, nem lehetett sok mindent csinálni. Spalletti cseréiről pedig inkább nem is ejtenék szót, Emerson, majd De Rossi 92. perces beállása… Nem tudom, hogy milyen célt szolgálhatott, annyi biztos, hogy Dzeko becserélése biztos volt, és az, hogy Keita-t hozta le nagyon bátor húzás volt, ami igazából be is jött.
A Scudetto-ról szóló álmainkról most már teljes bizonyossággal lemondhatunk, a kis csapatokat kell megverni, ahogy eddig, akkor baj nem lehet, és akkor jövőre Spalletti, és az új sportigazgató vezetésével össze lehet rakni egy olyan csapatot ami talán végre már alkalmas lesz a bajnoki címért versenyezni miközben a BL-ben is helytáll.