Ki tudja már mióta, de ma este elégedetten dőlhetnek ágyba a Roma szurkolók, kedvenc csapatunk nem tökéletesen, de magabiztosan legyőzte a kiesés ellen küzdő Frosinone csapatát. Nem is maga az eredmény, hanem a játék képe, (az előző meccsek ismeretében) miatt mondhatjuk, hogy sok biztató jel volt a mai napon. Most ezeket vesszük végig, míg természetesen a meccsről is lesz szó.
Még kicsit poros, kicsit rozsdás, de néha már meg-megcsillan az a Magica
Kezdjük azzal, hogy Spalletti harmadik meccsén, az Olimpico-ban, kiesőjelölt csapat ellen, elég nagy volt a nyomás. Mindenki elérkezettnek látta az időt az első győzelem megszerzésére, nem véletlen mondta Luciano is, hogy ez a meccs olyan mint egy döntő. Roma-hoz méltóan azonban volt problémája bőven az edzőnek: Florenzi, Digne, Torosidis, Maicon és Iago sem volt játékra alkalmas, így gyakorlatilag alig maradt szélsőnk. És itt jött a legnagyobb húzás: a Mister rendesen megkavarta a csapatot: Rüdiger kiment jobb oldalra, ahol a német válogatottban is szerepelt már, De Rossi múlt hét után maradt középen, Manolas-szal, míg az új igazolás, Zukanovic, a bal oldalt kapta meg, a szintén újonc, El Shaarawy-val. Ezen kívül már nem sok érdekes volt a kezdőben, ott volt a szenvedő Dzeko, az új posztjaikkal barátkozó Salah, Nainggolan, és Pjanic, valamint egy stabilitást nyújtó Keita (Tavaly fantasztikus volt, de ugye idén már lejár a szerződése?).
A meccs első 10 percében lerohantuk a déli szomszédokat, sorra dolgozta ki a csapat a helyzeteket, Salah például végre megint nagyon aktív volt. Aztán kicsit visszább vettünk, Zukanovic-nak egyből a gólvonalról kellett mentenie egy szöglet után, de ennek ellenére mi szereztük meg a vezetést, a 18. percben Nainggolan igazi „ninjás” gólt szerzett. A földön fekve rúgta el a labdát, de ezt egy nagyon szép akció előzte meg:
Középen, gyors, rövid előre passzok, öröm volt nézni.
A gól után azonban jött a „kötelező” leállás. A játékosok épphogy nem vonultak le a pályáról, egyszerűen tüntetőleg megvárták amíg kiegyenlít a Frosinone, és aztán mintha misem történt volna 6 percig (igazából tényleg nem történt semmi), folytatták a meccset. Teljesen érthetetlen… Az első félidőben már nem sok minden történt, bár maradt a jó iram, szögletek, helyzetek mindkét oldalon.
A második félidőben nem kellett sokat várni, a 48. percben Sabatini elégedetten dőlhetett hátra: a héten igazolt két játékos megszerezte a vezetést. Zukanovic beadását El Shaarawy egy fantasztikus mozdulattal, sarokkal helyezte a kapuba. Gyönyörű gól, nagyszerű bemutatkozások!
Csak így tovább Fáraó!
Innentől kezdve tovább folyt az eddigi mederben a meccs, helyzet itt, helyzet ott, végre Totti is lehetőséget kapott, aminek nem is annyira meglepő módon gyorsan meglett az eredménye. Éppen amikor a Salah-Vainqueur cserénél elkezdtem rettegni, hogy így szoktunk mi egyenlítőgólt kapni, a Capitano a kezdőkörben megkapta a labdát, megfordult, és adott egy tökéletes passzt Pjanic-nak, aki pedig hasonló módon lőtte ki a kapu jobb alsó sarkát. Ezzel ki is alakult a 3-1-es végeredmény: Spalletti újra nyert a Roma kispadján.
Mikor ne lenne rá szükség?
Természetesen hazai pályán a 19. helyezett legyőzése csak a jelenlegi helyzet miatt olyan nagy öröm. Úgy néz ki, hogy a játékosok egyre inkább megszokják, és megismerik Spalletti rendszerét, míg az újak nagyszerűen mutatkoztak be. Ráadásul a hiányzók miatt, most igazán megmutatkozott, hogy mire képes „A Kopasz”. A védelmünk olyan rugalmas volt, hogy úgy cserélgethették a pozíciókat a játékosok, mint Rudi idejében a szélsők az oldalakat. Néha Rüdiger játszott előrébb, akkor a bosnyák hátrébb húzódott, és a Fáraó volt aktívabb, néha pedig (leginkább a második félidőben) Zukanovic-nak voltak nagyszerű megindulásai, de a lényeg, hogy ez mindig jól működött. Rüdiger szerintem mindenkit meglepett a teljesítményével, igazából jobbnak tűnt, mint eddig bármelyik jobbhátvédünk idén (kivéve persze Florenzit a Barca ellen). Gyors, ügyes, és nyilván jól is védekezik. Lehet, hogy a kényszerhelyzet miatt két probléma (Rüdiger, és a jobb-bekk hiány) oldódott meg egyszerre? Jó lenne! Ehhez azonban az is kellett, hogy a másik oldalon Zukanovic nagyszerűen helyettesítse, néha a németet, néha Digne-t. Ami biztos, most egy meccsen belül bizonyította, hogy középen, és szélen is számíthatunk rá. (szia Emerson-Gyömbér)
Stabilitás volt a védelmünkben, és ez a legújabb bosnyákunknak is köszönhető.
A másik bemutatkozó, El Shaarawy is nagyszerűen játszott, nem csak a gólja miatt. Az egész meccsen agilis volt, és a passzjátékba is csatlakozott, bár azért többször látszott, hogy inkább nem kapkodja el, hanem hátraadja, nehogy baj legyen belőle.
Sajnos voltak azért negatívumok is: Salah nem nagyon találja a helyét. A meccs elején voltak biztató percei, de aztán sajnos megint eltűnt. Igazából előkészítőnek kéne lennie, ezt néha már-már túlzásba is viszi, nem lő, de aztán rosszul készíti le a labdát. Remélem Spalletti kitalál neki valamit, mert nagyszerű játékos. Ha már Nainggolan az új Perrotta, akkor Mohamed lehetne az új Mancini.
A legnagyobb probléma továbbra is Dzeko játéka. Gyakorlatilag láthatatlan a pályán, ha el is jutnak hozzá a labdák, akkor körülményes, lassú, pontatlan. Nem mondom, hogy Umar-t szívesebben nézem (pedig de) mert hiába, Spalletti elhatározta, hogy a bosnyákból akarja kihozni a gólvágót, hát remélem, hogy sikerül neki, mert most ez így nagyon nem jó.
Összességében még mindig látszódtak problémák, de egyre inkább látszik, hogy mire számíthatunk a jövőben, és nekem tetszik amit látok. Végre Totti is pályára léphetett, aminek eléggé itt volt már az ideje. Most lesz mivel foglalkozni, holnap ma végre hátradőlve nézhetjük, hogy kihez közeledünk/kitől lépünk el, hétfőn zárul a téli piac, kiderül, hogy mi lesz a Perotti ügy vége, és, hogy Sabatini marad-e (esetleg), aztán kedden már egy nehéz meccs vár ránk, a Sassuolo otthonában, reméljük tovább csiszolódik a csapat, és megint tudunk pontokat szerezni.