Tucatnyi kérdés

Vasárnap este a bajnoki címvédő otthonába látogatott az alakuló Roma, aminek vállalható, de nulla pontot érő eredmény lett a vége. Látszanak a javulás jelei, de eléggé halványan. Hosszú és izzadtságos lesz az út a szezon végéig.

A csapatok így álltak fel:
Roma (3-4-1-2): Szczesny; Manolas, De Rossi, Rudiger; Florenzi, Pjanic, Vainqueur, Digne; Nainggolan; Salah, Dzeko
Juventus (3-5-2): Buffon; Barzagli, Bonucci, Chiellini; Lichtsteiner, Khedira, Marchisio, Pogba, Evra; Dybala, Mandzukic.

Egész héten rebesgették, hogy Spalletti háromvédős felállásra készül a Juventus ellen. Hogy ez a találmánya csak a Juventusnak szólt, vagy esetleg más ihlette, már kérdéses. Szerintem abszolút a kényszerűség szülte, egyrészt nincs olyan jobbhátvéd a keretünkben, aki megbízhatóan teljesít, másodsorban a szélsőjátékunk haldoklik, végül pedig egész szezonban – így Spalletti első meccsén a Verona ellen is – a felfutó szélső hátvédek mögött 20-30 méteres folyosók maradtak. Ezt a problémát orvosolta is ez a rendszer, Florenzi és Digne is bátrabban feljárhattak, nem maradt mögöttük akkora terület.

Az első negyedórában rendesen beszorultunk, bár igazi helyzetig nem jutott a Juventus. Ezidőtájt megkörnyékezett a kísértő gondolat, hogy egy nagyobb pofonba futhatunk bele. Aztán viszont látszott, hogy Spallettinek más célja sem volt, minthogy ezt elkerülje. Megértem, idén már kikaptunk a Batétól, majd otthon is leikszeltünk velük, hogy a Barca elleni hatost ne említsem. Talán a legfontosabb lenne, hogy ezt a lúzerséget, és a kisebbségi komplexust elfelejthessük végre.

A második félidőre már-már kiegyenlített mezőnyjáték folyt, persze igazán komoly helyzetig csak a Juventus jutott. Míg nekünk be kellett érni egész meccsen egy Florenzi lehetőséggel, és egy Nainggolan helyzetecskével, ők azért párszor tesztelték Szczesnyt, Evra például rendesen gyomron lőtte. A meccs ezen szakaszában már szinte végig öt védővel maradtunk hátul, egyértelmű volt a cél.

Cuadrado beállításával tovább növelte a nyomást Allegri, aminek hamar meg is lett az eredménye. A 77. percben Pogba szöktette Dybalát, akiről Rüdiger kicsit lemaradt, és az argentin csatár ezt meg is büntette.

Ezután már nem sokminden történt, Dzeko még lőtt egy szabálytalan gólt. Ez az egy-null körülbelül jól összefoglalja a játék képét, de azt csak apróbetűs részként tenném hozzá, hogy összesen kettő kulcspasszt jegyezhetett a Roma, szemben a Juventus tizenegyével szemben.

Spalletti olaszos taktikát állított össze, de ezzel el is úszott minden reményünk a támadásokat illetően. Dzekóval nem lehet kontrázni, annyira meg sosem ment előre, hogy megérje rá felrúgni a labdát. Azzal meg, hogy Salah is gyakran behúzódott középre, és vissza kellett zárnia, megint elment a lehetősége a gyors ellentámadásnak.

Ha lenne haja, kihullana a sok rá váró munkától.

Ezzel a meccsel szerintem nem kell sokat foglalkozni, ki lehet kapni 1-0-ra Torinóban. Ami aggasztó, az az, hogy innentől kezdve fél éven keresztül a szezon első felének fölfeslő szövedékét leszünk kénytelenek foltozgatni.

Idén ki fog esni egy relatíve jó UEFA koefficienssel rendelkező évünk, Ranieri utolsó szezonjából. Ha nem szeretnénk folyamatosan negyedik kalaposak maradni, oda kell érni valamelyik európai kupás helyre. Ehhez képest azért az ötödik helyért is kezdhetünk aggódni. Sok-sok kérdés adódik.

Vajon tényleg olyan jó mercatókat csinálunk, mint amilyennek első ránézésre tűnik? Miért veszünk félévről-félévre két-három szélsőt egy olyan bajnokságba, ahol a szélsők csak ideig-óráig élnek meg? Ha találtunk elég jót – Salah, Gervinho, Florenzi, Ljajic – miért kell még hozni mindig Perottit, El Shaarawyt, Ibarbót, huszonakárhány millióért Iturbét?

Nem kéne tenni valamit az ellen, hogy a jobbhátvédhiány odáig fajul, hogy egy a Romától teljesen idegen rendszert kelljen kitalálni a bajnokság legjobb csapatával szemben egyik napról a másikra? Miért kellett várni ennyit Garciával, amikor tavaly tavasz óta négy-öt alkalommal is indokolt lett volna meglépni a menesztését? Nem butaság Pjanic-ot ennyire messze játszatni a kaputól?

Miért mindig előre igazolunk? Miért nem hallunk középhátvéd érkezéséről, és ha jön, miért Gyömbér és Spolli a másodosztály középmezőnyéből? Miért nem tudunk elhozni egy jobbhátvédet? Miért nem lehetett megtartani egyet a Benatia-Marqunhios kettősből, akár Pjanic eladásának árán is? Miért mondtak 3-4 hetet Totti és Keita felépülésére, amikor fél év lett belőle?

Spallettinek egymillió dolga lesz, és egyelőre nem tudjuk, milyen úton indul el. Négy vagy három védő? De Rossi végül mégis hátvéd lesz, dacára a Verona ellen nyújtott remek teljesítményének a középpályán? Ne felejtsük, három hét múlva a Real Madriddal játszunk, addig viszont megoldhatónak látszó feladatokba ütközünk. Mást tényleg nem tehetünk, minthogy bízunk a kopaszban.