Napfényes hétfő délutánon, a második világégés olaszországi befejeztének ünnepnapján rendezték a 35. kör legnagyobb rangadóját. Bár Fiorentina – Juventus is volt a fordulóban, ahol véletlenül ismét a Juve javára tévedett a hülye bíró, a fővárosi AS Roma – Napoli jelen helyzetben egy jóval fontosabb párharcnak bizonyult. Egészen egyszerűen azért, mert mindkét csapat BL főtáblára vágyik, ráadásul selejtező nélkül.
Sarri mester fiai a fentebb említett északi derbin született vendég győzelem miatt végleg lemondhattak a bajnoki álmaikról, nem maradt más, mint megőrizni az ezüsttel járó előnyöket. Spalletti csapata egészen más irányból érkezett a mérkőzésre, egy 12 meccs óta tartó veretlenségi sorozat eredményeként újra elérhető a második hely, újra megnyugtató távolságra az üldöző boly, szóval minden adott volt egy kiváló olasz rangadóhoz.
A kedvenc tar edzőnk két kisebb érdekességgel variálta kezdő tizenegyét. Dzeko kárára Perotti kapott kezdő szerepet, míg DDR-t újra kiszorította a „fiatalos” Keita. Amíg az eredmények a vezetőedzőt igazolják, nem tisztem bírálni döntéseit, de azért a De Rossi-jegelés igen érdekes számomra. Hagyjuk.
A két csapat ekképpen lépett pályára:
AS Roma: Szczesny – Digne, Rüdiger, Manolas, Florenzi – Nainggolan, Keita, Pjanic – Perotti, Salah, El Shaarawy.
SSC Napoli: Reina – Hysaj, Koulibaly, Ghoulam, Albiol – Allan, Jorginho, Hamsik – Callejon, Higuain, Mertens.
A mérkőzést Orsato vezette, elfogadhatóan. A Roma kapitánya ismét Florenzi lett, egy szomorúan csendes Olympico gyepszőnyegén. És persze Higuain büntetését is mérsékelték egy meccsel, de ennek az eredményre túl sok hatása szerencsére nem volt, ellenben Manolas szemére. De ne szaladjunk ennyire előre.
A találkozó legelején azonnal lövéshez jutott Salah, aki az ajándék labdával, és a vele járó lehetőséggel nem élt. Egy kicsivel jobb rúgótechnikával megáldott játékos (Pjanic, Totti) vélhetően megoldotta volna a kívánkozó alkalmat, de a sivatagi ember hibázott. Még ha nem is túl sokat, de a középre fejelt labdát a tartóháló vasra rúgta.
Ez a kezdeti lendület komoly lökést adott a kiválóan felkészített Farkasoknak, és a mérkőzés első negyedórájában tökéletesen működött a letámadás, szépen szerezte vissza a labdákat a Roma és volt több esetben veszélyes a vendég kapura. Pjanic a labdaszerzésekben jeleskedett, míg Salah nagyon élt a jobb oldalon.
Nagyjából negyedóra játékot követően egy ártatlannak tűnő szituációban, a felező környékén Higuain és Manolas egyszerre ugrottak fel egy felívelt labdára, az argentin viszont úgy gondolta, itt az ideje lerendezni a kellemetlen védőt, és keményen szemen vágta a fővárosit. A görög hamarosan cserét kért látászavarra hivatkozva. Köszi.
Vádaskodni nem szeretnék, a szándékot nehéz megállapítani, sőt továbbmegyek Manolast sem kell félteni, de mostanában az argentin gólzsák picit zilált lelki állapotban van. Egész nyugodtan ki lehetett volna állítani, még a nagyon szimpatikus Egri Viktor szerint is. Azért ez már komoly érv!
A meccs ezen a környéken, érthető módon a közjáték miatt leült. Egészen Callejon lesgóljáig üldögéltünk, amikor komolyabban jelezte a Napoli, hogy elutaztak azért ők is a mérkőzésre. Három perccel később ezt tovább fokozták, és az előbb emlegetett gólzsák egyszerre fűzte meg Rüdigert és Zukanovicot, majd kapura lőtt, amit Szczesny kiemelkedő kapusteljesítménnyel hárított. Nem semmi védés volt, az biztos.
Az első negyvenöt perc utolsó negyedórája igen statikusra sikeredett, egy érdekes jelenet maradt talán, ami feljegyzésre érdemes, az a Ninja-Salah kontra, aminek a végén gól ugyan nem született, de két vendég játékos is sárgának örülhetett. Jó volt nézni, az ilyen lendületes akciókat.
Sajnos az első félidőben volt egy szerencsétlen ütközése Florenzinek, akit a szünetben Maiconra cserélt Spalletti mester, mivel a kis olasz nem bírta folytatni a játékot. Így két szerencsétlen sérülés miatt, már a második védőt kellett cserélni 45+3 perc játékot követően.
A második játékrész növekvő Napoli fölényt teremtett, amit egyre nehezebben reagált le a Roma. Ezt tovább fokozta Sarri, mivel gyors játékosait dobta hadba a fáradó, és felforgatott hazai vélelemmel szemben. Szerencsére jól állták a sarat a srácok, és pár komolyabb szerelés (Rüdiger) vagy védést leszámítva megoldották a feladatot.
Már-már úgy tünt Spallettinek is megfelelő eredmény a döntetlen, hiszen taktikai kártyáit kijátszott az első félidőben bekövetkezett balszerencse. De valami mégis maradt még a kezében. Egy bizonyos Totti, aki jött, látott, győzött megint.
Bár ma közvetettebb szerep jutott neki, „csak” az akciót beindító passz volt az övé. Viszont a játék képe megváltozott beállását követően. Tíz percet volt a pályán, de ismét jól sült el a dolog. Átrendezte a Napoli védekező feladatait, ráadásul egyérintős passzai jelentős zavart okoztak. Salah került helyzetbe egy ilyen csoda továbbítást követen, például.
De nézzük a gólt, egy frappáns, kispályás megoldássorozat került lejátszásra a Napoli tizenhatosán beült. Totti ki a szélre, a szélen egy ritmusváltás, két passz, majd vissza középre, ott Salah talpal rálép, majd pöccinti tovább a teljesen tisztán érkező Ninja elé, aki – újra – egy jobb belsővel eltekert lövéssel nyerte meg a mérkőzést. 1-0
A Totti jelenséggel majd az idény után foglalatoskodunk, most más észrevételt szeretnék még feljegyezni. Védekezésben, már az első félidőben is tökéletesen látszott az a 4-5-1 -s visszarendeződés, amit végig alkalmazott a Roma.
Ezen még olyan sok meglepő nem is lenne, de az „1” elöl Ninja maradt. Azt még csak-csak értem, hogy az egyik legérzékenyebb labdaszerző talán az egész olasz első osztályban, ami komoly zavarokat kelthet az ellenfél labdakihozatalánál, de hogy Spallettin kívül nem lenne edző, aki ilyen magasan tartaná védekezésben a belgát. Nagyon nagy meglátás, ami sok esetben bejön, ráadásul gólszerzési lehetőségeket is teremt az amúgy box-to-box középpályás előtt.
Már akkor furcsának találtam ezt a döntését Spallettinek, amikor első mérkőzésén máris így használta középpályását, de ha még azt is hozzáveszem, hogy Pjanic pedig minimum egy fél sorral hátrébb került, mint azidági. Így az Ő rúgótechnikája elkallódik hátul, gondoltam, de szó sincs erről, hiszen döbbenetesen sok labdát szerez, másrészt a hosszú passzok nagyon ülnek neki.
Ezt most azért hoztam csak fel, mert a ami mérkőzésen működött talán a leglátványosabban az új Spalletti érában ez a találmány. Csodálatos edzői kvalitás kitalálni, alkalmazni, egy ilyen „furcsaságot”. Még rengeteg ilyen mister!