A hétvégén a Roma megállította az eddig mindent megnyerő Napoli rohanását. Végeredmény 0-0, két kiállított edző és sok izgalom.
Na igen, fontos meccs volt több szempontból is. Például tudjátok, hogy ki tartja a legjobb bajnoki kezdés csúcsát a Serie A-ban? Természetesen a Rudi Garcia féle Roma, amikor megnyertük az első tíz meccsünket! Akkor többek között elvertük az Intert, a Napolit és a madarászokat is (aztán a Torino és Banti bíró úr megállították a Roma sorozatát, egy vérlázítóan botrányos bírói ítélettel, ami előre vetítette Rocchi bíró úr torinói mesterhármasát). Ezért is kellett megfogni a Napolit, hogy megőrizzük ezt a rekordot.
Illetve az utolsó két meccsünk két vereség volt, az első a Juve (és Orsato bíró úr) ellen, szóval belefér, na de a második, a „nagy össznépi norvégiai leégés” után, kellett egy reakció. Szerintem szép reakciót láttunk, tény, hogy nem nyertünk, de ez a Napoli tényleg egy „csúnya kuncsaft”, szép kis fegyvertény volt megállítani őket.
Arról is beszélhetnénk, hogy ez a döntetlen mennyire más volt mint a tíz évvel ezelőtti döntetlenek a Serie A-ban. Régen, az ilyen meccseken, a különböző formákban alkalmazott catenacciót láthattuk, amikor az edzők kivörösödött fejjel ordibáltak a játékosaikkal, ha át merészelték lépni a felező vonalat, vagy egy méterre eltávolodtak a kijelölt emberüktől. Ma viszont minden csapat keresi a gólszerzés lehetőségeit és ez a 0-0-ás döntetlen sem a defenzivitás eredménye volt, hanem a jól szervezett védelmi taktikák és a védők figyelmes munkájának volt az eredménye.
A Napoliban például ott volt Koulibaly, nem nagyon kell bemutatni, a pali egy igazi „szörnyeteg”. Alig 50 másodperccel a kezdés után, már el is takarította az első veszélyt, amikor Karsdorp betört a tizenhatosukba és 98 perccel később, még mindig semmi és senki sem tudott elmenni mellette. A Roma két nagy lehetőségénél (Cristante indítása Abrahamnek és Pellegrini szabadrúgása Mancininek) a szenegáli teljesen vétlen volt.
A Rómában meg Mancini és Ibañez „vérengző ragadozókként” vetették magukat minden arra tévedő labdára, vagy ellenfélre. Emblematikus jelenet volt, amikor mindkét középső védőnk egyszerre kenődött fel a kapufára. Kiderült, hogy képesek végig koncentrálni egy teljes mérkőzésen keresztül! Ki gondolta volna? Na igen, amikor fejben ott vannak a játékosok és a csapat jól van felállítva taktikailag, akkor kimagasló teljesítmények születnek. Nem voltak hibátlanok, távolról sem, de jók voltak.
Igazságos döntetlen született. Igaz, hogy a második félidő elején, a Napolinak sikerült taktikailag a Roma fölé kerekednie. Végül a nápolyi fölény Osimhen meddő kapufájában csúcsosodott ki, utána a Roma valahogy összekapta magát. Illetve Spalletti mester cseréi nem hozták meg a várt eredményt, nem hozták meg azt a ritmusváltást, amire a toszkán edző számíthatott. Valójában a Rómát Abraham és Cristante két erőteljes labdaszerzése mozdította ki a holtpontról, amiknél felharsogott az Olimpico közönségének a hangja. Utána Karsdorp adott egy gyönyörű labdát Pellegrininek, akinek a kapáslövése sajnos mellé ment. Miután visszatért az egyensúly a csapatok között, még a vezetést is megszerezhettük volna, amikor Pellegrini szabadrúgása után, Mancini próbálkozása kevéssel ment mellé.
Most láthattuk, hogy Mourinho jól előkészítette a meccset, nem úgy mint a Bodo/Glimt ellen. Ezért is mondhatjuk, hogy a portugál volt az első számú felelős a norvégiai zakóért! Például a Bodo egyik középpályása mindig szabadon volt, azzal az eredménnyel, hogy Darboe és Diawara végig tehetetlenül kergették egyik, vagy másik középpályást. Most viszont ráuszította Pellegrinit Fabian Ruizra, miközben Abraham felváltva támadta a középpályásokat, így nem tudták annyira szabadon járatni a labdát.
A statisztika is azt igazolja, hogy minél hatékonyabb a letámadás, annál jobb a védelem, minél kevesebbet tud az ellenfél passzolgatni a saját térfelén, annál kevésbé tud feljutni a másik fél tizenhatosába. Az elv egyszerűen hangzik és az is, még ha a kivitelezés egyáltalán nem egyszerű. Például a második félidő elején, a Roma nem támadott le olyan magasan és akkor szenvedte meg a legjobban a Napoli játékát. Van statisztika is: az első félidő utolsó negyedórájában, a Roma 11,3 passzt engedett meg a Napolinak a védelmi zónájukban. A második félidő első negyedórájában viszont ez a szám felment 31,5-re! Háromszor annyira! Ezzel egy időben, a Napoli támadásai felmentek percenként 0,53-ról egészen 0,93-ra! Kétszer annyira! Aztán a második félidő utolsó félórájában a Roma presszingje visszatért, megint csak kb. 12 passzt engedtek meg a Napolinak, ennek megfelelően a Napoli támadásai is lementek 0,3-ra percenként.
Elmondhatjuk, hogy Mourinho összekapta magát. Muszáj is volt neki, a norvégiai leégés után. Sokat javult a csapat védekezése, ugyanakkor a támadások nem voltak elég élesek. Valamit valamiért? Ha a védekezésre koncentrálunk, akkor nem megy annyira a támadás? Egyes elemzők szerint, hiányzott az összeszokottság, az összjáték a Roma támadó játékából. Mindenesetre ez a döntetlen akkor sem volt rossz eredmény.
A legjobb talán Cristante volt, végig higgadtan és hatékonyan játszott. A második félidő elején se veszítette el a fejét, amikor úgy tűnt, hogy a Napoli meg fogja nyerni. Majdnem egy gólpasszt is adott, csak hát Abraham kihagyta a ziccert. A legrosszabb pedig, elég egybehangzóan, Mkhitaryan volt. Az örmény talán egy párbajt se tudott megnyerni a meccsen,sosem volt veszélyes, a lecserélése előtt volt egyetlen gyenge próbálkozása a gólszerzésre és ennyi volt a meccse.
Mókás volt, ahogy mindkét edzőt kiállították. Mourinho esetében nem kell meglepődni, Rocchi főbíró úr is megmondta, hogy „nagyon szigorúak leszünk Mourinhoval” és tényleg. Nem baj, most legalább nem a pályán büntettek, „csak” Mourinhót zavarták el. Meggyőződésem, hogy ha választhatna, akkor Mourinho is ezt a forgatókönyvet preferálná. A kiállítása után, a portugál még rendezett egy kis ingyen cirkuszt az egybegyűlt közönség szórakoztatására, amikor felmászott a pályát a nézőtértől elválasztó korlátra és onnan kiabált a csapatának. Jellemző, hogy Mourinho is feltette a jelenetről készült videót a netre, valami olyasmit írt hozzá, hogy „amikor nincs jegyed és látni szeretnéd a nagy meccset”. Tehát nem nagyon rázta meg az incidens. Spalletti viszont nagyon „aranyos” volt, ahogy a lefújás után odament okoskodni. Elszokott már az ilyenektől a kopasz, még szoknia kell a Napolit, az Interben szerintem nem állították volna ki egy kis tapsikolásért.
Apropó kiállítás, Mourinho kiállítása azt is jelenti, hogy a portugál ma nem ülhet majd le a kispadra a Cagliari ellen. Igen, mert ma este már megint játszunk, Cagliariban fogunk fellépni, a „rokonszenves és szeretetre meltó” Mazzarri mester csapata ellen. Joao Sacramento fogja helyettesíteni Mourinhót a Roma kispadján, ő a Tottenhamben csatlakozott Mourinho stábjához, miután korábban többek között a Cardiffban, a walesi válogatottban, a Monacóban és a Lille-ben tevékenykedett.
A Cagliari utoljára kikapott 3-0-ra a Fiorentinától és igaz, hogy előtte szereztek 4 pontot a Venezia és a Samp ellen, de összességében nagyon nincsenek jó formában az idén. Utolsó előtti hely a tabellán és 6 pont 9 forduló után, 11-20-as gólarány, ez minden csak nem jó.
Mazzarri mesternek nélkülöznie kell majd Cacerest és valószínűleg Nandez is csak a kispadról fog tudni kezdeni. Jó hír (nekik), hogy a mi egykori Strootmanunk, az utolsó másodpercben, összeszedte magát a sérüléséből és ott lehet akár a kezdőben is. Itt egy tipp a kezdőjükre:
CAGLIARI (3-5-2): Cragno; Ceppitelli, Godin, Carboni; Zappa, Strootman, Marin, Deiola, Lykogiannis; Joao Pedro, Pavoletti.
Nálunk meg nagyjából pontosan tudni lehet a kezdőt, megint a szokásos játékosok fognak kezdeni. Ugyanazok, akik a Napoli ellen is játszottak. Annyi változás történt, hogy a norvégiai fiaskó után kizárt 5 játékos közül, Kumbulla visszakerült a keretbe. Miután a Napoli ellen a lelátón ült, Kumbulla a következőket írta a netre: „A hibákból tanulunk. Kevés szöveg és sok munka”. Talán ezt is értékelte az edzői stáb? Mindenesetre, a másik néggyel Mourinho továbbra sem számol, vagyis Villar, Reynolds, Diawara és Borja Mayoral biztosan nem lesznek a pályán Cagliariban.
Az albánon kívül még ott lesz egy csomó „tini” is. Ott lesznek a keretben a már szokásosnak számító Darboe, Bove és Zalewski. Meg ott lesz még Missori, Felix, Tripi és Volpato is. Apropó Volpato, a fiatal ausztrált Totti ügynöksége képviseli, talán ezért kapta meg a tízes mezszámot a primaverában?
Látszólag a Roma a meccs esélyese, nem is lehet kérdés. Azért mindenkit óvatosságra intenék, Szardíniában kell majd játszani, nem hiszem, hogy a Cagliari felemelt kezekkel fog a pályára lépni. De túl az eredményen, ez a szardíniai kirándulás még hordoz magában több veszélyforrást. Például Cristante már csak egy lapra van az eltiltástól, a hétvégén pedig a Milan ellen kell majd játszani és Rocchi főbíró úr megmondta, hogy „nagyon szigorúak leszünk Mourinhoval”, innentől kezdve a Rómával is… Inkább nem fejezem be a gondolatmenetet.
Amúgy a meccset Pezzuto bíró úr fogja vezetni, vele egyetlen előzményünk van, egy 2-2-es döntetlen a Spezia ellen, tavaly az utolsó fordulóban, amikor kiharcoltuk az előkelő hetedik helyet és bejutottunk a Konferencia Ligába. A VAR-nál viszont egy régi ismerősünk, Giacomelli bíró úr lesz, akit anno „kivégeztek” a Milan-Rómán megítélt tizenegyes miatt. Majd meglátjuk most hogyan fog tevékenykedni.
A meccsünket megint nem fogják Magyarországon élőben közvetíteni, a Sport tévében megint kell a műsoridő, most éppen a kézilabdának, mert az annyira jó és anélkül egy lépést sem (sigh). De ha esetleg valakinek van kedve „időutazósdit” játszani és másnap nem kell korán felkelni, este tizenegykor a Sport2 le fogja adni a mi meccsünket is.
Lényeg, hogy este háromnegyed kilenckor Cagliari-Roma és forza Roma mindenkinek!