Árulás!

Konferencia Liga, a csoportkör harmadik meccse, Norvégiában: Bodo/Glimt-Roma 6-1. Gólszerzők időrendi sorrendben: Botheim (8′), Berg (20′), Carles Pérez (28′), Botheim (52′), Solbakken (71′), Pellegrino (78′), Solbakken (80′). 6-1, mint a teniszben! Miután aludtam rá egyet, szerintem nyugodtan el lehet mondani a tegnapi norvég kalandról, hogy ez volt a Roma legnagyobb európai kudarca. Ízlelgessük ezt egy kicsit.

Mik voltak a kudarc okai? Az első számú felelős egy ilyen bukásnál mindig az edző: Mourinho. Mert mondhatja, hogy a Rómának nem elég mély a kerete, hogy a cserejátékosok a vártnál is rosszabbak voltak, de a Bodo csapata papíron gyengébb elemekből áll még a Roma cseréinél is. Innentől kezdve az edző hibája, hogy nem hoztak ki többet ebből a meccsből.

Ne feledjük, hogy nem egy sima kis vereségről beszélünk, hanem egy ipari méretű zakóról, ami más kluboknál talán korszakalkotó léptékű lenne, de a Románál nem igazán, mert a Roma nem boldog, ha nem kap legalább egy ilyen verést évente. Az újdonság most csak annyi, hogy eddig többnyire az “európai nemesség” rúgta szét a seggünket, most egy “kóbor norvég csapat”.

“Kóbor norvég csapat”? Itt az első hiba, a legellenszenvesebb bűn mind közül: a nagyképűség! A Bodo/Glimt a norvég bajnoki címvédő! Lehet röhögni amennyit jól esik, de pár évtizeddel ezelőtt, mielőtt az UEFA átszabta a pénz kedvéért az európai kupákat, ezek a BEK-ben játszottak volna. Ezek tavaly nem hetedikek voltak mint a Roma! Mi mégis odamentünk röhögni a műfüves pályájukon és a hideg, hófúvásos időjáráson, miközben Mourinho lecserélt tíz játékost a kezdőben.

Tizenegyből tíz játékost lecserélni a kezdőben objektíven túl sok a fociban, de szerintem bármelyik csapatsportban. Mind tudjuk, hogy a bajnokság a legfontosabb, de ez a radikális rotálás azt jelentette, mivel kevés tétmeccsen játszottak együtt, hogy a játékosok nem ismerték eléggé egymás játékát, hogy gondolkodni kellett mielőtt passzoltak volna és ennek megfelelően mindig ütemkésésben voltunk, a bűnösen lenézett és alábecsült norvégokhoz képest.

Vannak alibik, hogyne lennének: a hideg, a szél, a műfüves pálya, a pár napja, gyalázatos játékvezetéssel  elveszített meccs Torinóban, a közelgő meccs a Napoli ellen… De ez mind kevés, egy ekkora leégést nem lehet megmagyarázni ilyen könnyedén. Leégett Mourinho, leégtek a játékosok és ami a legsúlyosabb, hogy leégettek minket is, ártatlan szurkolókat. Nem is beszélve arról a több mint 400 csodálatos “őrültről”, akik képesek voltak követni a Rómát Norvégiába, a hidegbe, a szélbe és a hóba, a covid járvány közepén.

Apropó játékosok, Kumbulla lassú, ügyetlen, pontatlan, egy szóval elfogadhatatlan volt. Reynolds egy nagy semmi. Borja Mayoral alulmúlta tavalyi önmagát, ami nem kis negatív teljesítmény. Villar teljesen elveszett, nem volt egy jó megmozdulása, folyamatosan ütemkésésben volt, egy kolonc volt a csapat nyakán. Darboe sem tud egyedül játszani, ahogy Calafiori sem, a jelek szerint egyikük sem áll készen, hogy ezen a szinten játsszon, főleg nem egy diszfunkcionális csapatban mint a tegnapi Roma.

Most persze lehetne arról is beszélni, hogy a Rómának tényleg szüksége lenne néhány erősítésre, legalábbis ha helyt szeretne állni egyszerre a bajnokságban és az európai kupaporondon. Egyes helyeken már azt is leírták, hogy kiket kéne megvenni, már kész “bevásárló listák” keringenek a médiában. Kéne például egy középső védő, mert Smalling folyamatosan “rokkant”, Kumbulla pedig, a tegnap is látottak alapján, használhatatlan. Kéne egy jobb bekk, mert Karsdorp előbb utóbb el fog fogyni, amikor pedig nincs, akkor az van, pontosabban az nincs, amit tegnap is láttunk. Illetve kéne a sokat emlegetett középpályás, akit nyáron nem sikerült megvenni. De ez mind a jövő zenéje, kár is volt szóba hozni, ha így folytatják, ez a projekt el sem jut januárig!

Visszatérve a tegnapira, ennek a posztnak a címét az Il Romanistából loptam: árulás. Elárultak minket! Mourinho és a játékosok odamentek nagyképűsködni és leégtek, az elképzelhető leggyalázatosabb módon. Most azt mondanám, hogy fogják be a pofájukat és dolgozzanak. Csendben, szerénységgel, alázattal. A következőt pedig, aki címekről és trófeákról mer beszélni, azt nekifutásból rúgnám seggbe!

Beszéljünk most Mourinhoról. Amikor bejelentették mindenki örült, mert a korábbi edzőinkhez képest egy nagyságrendekkel nagyobb név érkezett és azt kell mondanom, hogy nekem Fonsecához, vagy Di Francescóhoz képest, sokkal jobban tetszett, amit a pályán láttam, legalábbis egészen tegnapig.

Az elvárásokkal kéne kezdeni, Mourinho kinevezése után, elterjedt egy “huj-huj hajrá hangulat”, hogy most Mourinhoval majd mindent megnyerünk. Pedig erről sosem volt szó, hosszú távú fejlődésről és építkezésről volt szó. Nem Mourinho játszik, ő egy gólt sem fog szerezni. Tavaly hetedikek voltunk, elment a “nyugdíjas” Dzeko, kiesett Spinazzola, közben olyanok érkeztek mint Vina, aki még sosem játszott Európában, Abraham, aki nem fért be a Chelsea keretébe, vagy Shomurodov, akinek volt fél jó szezonja a Genovában. Ezekkel kéne mindent megnyerni? Mégis hogyan? Tavaly, amikor arról volt szó, hogy továbbjussunk az EL-ben, akkor feladtuk a bajnokságot és végül hetedikek lettünk. Most, hogy megint háromnaponta kell játszani, a jelek szerint az EKL-t adjuk fel. Az EKL-ben szigorúan a cserék játszanak és a bajnokságra koncentrálunk, ami sajnos azt kell mondjam, hogy logikus döntés. Most már csak az a kérdés, hogy jobban fogunk-e szerepelni a bajnokságban? Természetesen, a lehető legrosszabbkor merül fel a kérdés, pont amikor a veretlen listavezető Napoli érkezik.

De akármennyire is feladtuk az EKL-t, az akkor sem elfogadható, hogy 6 gólt kapjunk! Nem volt elfogadható a Barcelona, vagy a Bayern München ellen sem, pláne nem az, a mégoly tiszteletre méltó norvég bajnok ellen! Nem igaz, hogy ezek a játékosok ennyivel rosszabbak a Bodo/Glimtnél! Nem a Real Madridról beszélünk, a rohadt életbe! Elcsépelt közhely, most mindenhol ezt mondják, de akkor is helytálló: véget értek a mézes hetek Mourinhoval. Ez nem kis csalódás volt és óriási kérdés, hogy merre fog tovább haladni a viszony a portugál edző és a szurkolók között.

Mert még nincs ám vége, most jön még csak a java! Vasárnap jön a Napoli, a “húgyos” Mertens-szel, Insignével, Osimhennel, a romanista Politanoval, meg a mi volt kopasz edzőnkkel, aki alig várja, hogy “beköszönjön” nekünk, hogy ismét megbosszulja a sok kritikát, amit az utolsó római szereplése idején kapott. Ezek csúcsformában vannak, az összes meccsüket megnyerték, szerintetek mire készülnek ellenünk? Csak annyit mondok, hogy mindenki jól kapaszkodjon, mert ez nagyon rázósnak ígérkezik.

De még mindig nincs vége, utána szerdán utazunk Cagliariba, ami minden lesz csak nem könnyű és végül, de nem utolsó sorban, jön a meccs a Milan ellen, amiről kár is beszélni, már mindent tudunk az ilyen rangadókról és ami ezekkel járni szokott.

Ez a nyolc nap lesz a Mourinho projekt igazi töréstesztje. Óriási kérdés, hogy tíz nap múlva mit fognak gondolni a romanista szurkolók Mourinhoról és egyben Friedkinről. Attól rettegek, hogy minden véget ér, mielőtt elkezdődhetett volna. Abban reménykedem, hogy valahogy megússzuk az elkövetkező három meccset, hogy egy kis levegőhöz jussunk. Különben még egy olyan mértékű összeomlást is láthatunk, amire ritkán volt példa a Roma történetében.

Jó hír, hogy még semmi sem menthetetlen, még semmi sem veszett el, még bőven mindent jóvá lehet tenni. Ismétlem önmagam, de most csendben, szerényen és alázattal kéne dolgozni. Csak a Napolival kell foglalkozni és felkészülni rájuk, már amennyire egyáltalában lehetséges két nap alatt.

Azt lehet olvasni, hogy a Napolinál kérdéses Zielinski játéka, már az EL meccset is kihagyta, ha nem tud játszani, akkor Elmas kezdhet. A széleken Politanonak és Insignének kéne kezdeni, Lozano a cserepadról indulna. A mi egykori Manolasunk nem lesz ott, izomsérülés miatt, ezért a védelem közepére Koulibalyt és Rrahmanit várják. Itt egy tipp a kezdőjükre:

NAPOLI (4-3-3): Ospina; Di Lorenzo, Rrahmani, Koulibaly, Mario Rui; Anguissa, Fabian Ruiz, Zielinski; Politano, Osimhen, Insigne.

Nálunk Zaniolo játéka a nagy kérdés, hogy mennyire heverte ki a Juve ellen összeszedett térdsérülést, ha nem tudja vállalni a játékot, akkor El Shaarawy kezdhet, valószínűbb mint Carles Pérez. Ezen kívül a szokásos kezdőre lehet számítani, már ha Mourinho meg nem reformálja a kezdőt a Bodo elleni kudarc után. De az eddig látottak alapján kétlem, úgy tűnik, hogy az ő logikája szerint nincs nagyon kivel. Meg különben sem az “A csapat” kapott ki Norvégiában, ha lehet még inkább a szokásos kezdőre kell számítani. Itt egy tipp a Roma kezdőjére is:

ROMA (4-2-3-1): Rui Patricio; Karsdorp, Mancini, Ibanez, Vina; Cristante, Veretout; Zaniolo, Pellegrini, Mkhitaryan; Abraham.

A fogadóirodák oddsai a Napoli győzelmét jósolják, reméljük tévednek, de sajnos el kell ismerni, hogy egyértelműen a Napoli az esélyes. Ami mellettünk szól, hogy az Olimpicóban lesz a meccs és covidos időkben rekord nézőszámra lehet számítani, bőven több mint 40.000 nézővel. Tehát a közönségben bízhatunk, meg talán abban, hogy a hétközi kudarc pozitív löketet adhat motivációs szinten, bár ez ugyebár egy kétélű fegyver.

Nem is nyújtom tovább a posztot, vasárnap este hatkor Roma-Napoli (élő közvetítés 17:45-től, Sport2) addig is forza Roma mindig mindenkinek!