Megvan az első győzelem

Az AS Roma lejátszotta szombat este a harmadik fordulóból ráeső mérkőzését az Udinese ellen. Ez a mérkőzés számos magyarországi AS Roma szurkolónak a túrát jelentette, sajnos idén a vírushelyzet lehetetlenné tette mindezt. Így maradt más lehetőség, csak a tévés mérkőzés és a körömrágás. Fonseca a Juventus elleni kezdőn nem változtatott, a játék képe, és a mutatott teljesítmény igencsak eltért, a múlt vasárnapi produkciótól. De ne szaladjunk ennyire előre.

Mayoral római bemutatásán

Bizonyára feltűnt a rendszeres olvasóknak, hogy nem jelentkeztünk felvezető, beharangozó poszttal. Ennek az az oka, hogy az új idényre megpróbálunk egy új séma szerint továbbmenni a cikkírással kapcsolatban. A sűrű meccsdömping, ami az ősszel várható, nagyon megnehezítené a mérkőzésenként két poszt megírását, mind olvasói szempontból, mind írói teljesítményben. Ezért arra jutottunk, hogy a bajnoki mérkőzések egy, ehhez hasonló írást kapnak majd, amiben lesz pár hír, némi összefoglalás a hét eseményeiről, és egy összefoglaló a mérkőzésről. Mindezt – szerencsés esetbe – két blogger tollából. Aztán meglátjuk, hogy sikerült mindezt a hétköznapokban megvalósítani, de a terveink megvannak.

Kezdjük valahol ott, ahol hétfő reggel a Juventus elleni mérkőzés szájízével ébredve kilapoztam az olasz újságokat, és inkább a Roma dicséretével voltak elfoglalva a lapok, én személy szerint apró csalódottságot éreztem a végeredmény kapcsán. Majd elkezdtek szivárogni a hírek Smalling újra-aktiválása kapcsán, illetve bemutatták Mayoralt. Római szinten ez már zsúfolt átigazolási periódus. Aztán a Smalling ügy lecsendesedett, viszont kisorsolták az EL csoportkört, ami még a jelenlegi helyzetben is kötelező feladatnak tűnik. (Young Boys, Cluj, CSKA Sofia) (időbeosztás, pontos menetrend itt)

Az EL csoport

Na de térjünk rá a mérkőzésre; szombat este az udinei Dacia arénában Pedro góljával sikerült legyőzni az Udineset így megszereztük az első három pontot a szezonban, azonban azt továbbra sem sikerült belőni, hogy milyen szezonja is lesz a csapatnak idén. A tavalyi címvédő Juventust egy kis józan ésszel múlt héten meg is tudta volna verni a csapat (játékban meg is tette) előtte azonban a Verona ellen siralmas teljesítményt produkált, most pedig az eddig pont nélküli Udinese játéka kellett ahhoz hogy ne legyen megint sírás a vége.

Rég borult már egymás nyakába egy gólnál az egész csapat. Most sem, de legalább valami hasonlót láthattunk.

Az első félidőben meglepően sok helyzet és nyílt játék volt. Mind a Roma mind az Udinese kialakított majd így-úgy elbaltázott sok hatalmas helyzetet. Nálunk megint Spinazzola volt az egyik legkomolyabb veszélyforrás, de most az ellenfél védelme nem tüntette úgy el a csatárainkat sem, labdához jutottak a tizenhatoson belül is akár, de a befejezéssel mindig probléma volt. Szerencsére a másik oldalon is, mert a félidő második felében már a kis zebrák is adtak munkát Miranténak. A második félidő 10. percében aztán egy eladott labda Pedrohoz csorgott el, aki pedig teljesen szabadon megtolta és egy hatalmas bombát eresztett a kapuba.

A kapus mozdulni sem tudott

Ezzel megszerezte a Roma a vezetést és innentől kezdve kellett volna kikapcsolni a tv-t, stream-et, áramot és elbújni egy sötét sarokba egy nagyobb kiszerelés nutellával mert a meccs maradék része undorítóan élvezhetetlen volt. Az Udinese tudásához mérten beszorította a Roma-t, akik pedig ettől az amúgy nem túl zavarbaejtő nyomástól annyira megrogytak, hogy pl. egy teljesen ártalmatlan szituációban 89:03-tól mindössze és 89:19-ig sikerült csak megtartani a labdát. Ez még önmagában sokat nem mond de a kezdeti időpontban a középpálya legszélén tartózkodott a labda és semmi más cél nem volt mint az időhúzás, ennek megfelelően (?!?!) csak hátrapassz történt ez a komoly időintervallum alatt, majd a végén egy kétségbeesett felszabadítás kötött ki az ellenfélnél. Ez jellemezte az egész harmadik harmadát a meccsnek. Mintha eszébe sem jutott volna a csapatnak lerendezni a meccset egy második góllal, megkönnyítve ezzel mindannyiunk életét. Pontosabban Fonseca talán úgy gondolta hogy majd kontrázni fogunk. Bejött Carles Perez, aki nem rémlik hogy bármit produkált volna, majd 11 percre Kluivert is, aki frissen fiatalon annyit ért el, hogy két kontrát csírájában elfojtott. Konkrétan a másfél percre, Dzeko helyére beálló Villar (?!?!?!) hasznosabb volt center poszton (ergo képes volt megtartani a labdát) mint Kluivert egy olyan szituációban ami elvileg legjobban kéne hogy feküdjön neki.

Bár Pedro klasszisa kellett a győzelemhez, a védelem talán többet tett most a pontokért – nálam ezen belül is Ibanez a meccs embere

Még szomorúbb az összkép ha beleolvasok Fonseca meccs utáni nyilatkozatába “lenyűgözött a fegyelmezettség” (egyes dán kutatások szerint a boldog élet titka az alacsony elvárások, úgyhogy Paolo tuti nagyon boldog srác) valamint a kedvenceim “jól játszottunk a Verona ellen” (sic) valamint “a gólszerzés után tudtuk, hogy a fő cél az hogy nyerjünk” (sic). Na ne! A Juve ellen még nem tudtátok 2-1-nél? Persze igyekszem nem nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a nyilatkozatoknak, marha fárasztó lehet minden meccs előtt meg után hülyeségeket beszélni (mi a blogon öten csináljuk és még úgysem megy néha) úgyhogy talán jobb el sem olvasni őket, de Fonseca néha mond hajmeresztő dolgokat

Hogy azért pozitívumokkal zárjam: valóban örömteli kapott gól nélkül zárni a meccset, ami a teljes védelemnek köszönhető. A pályán az össze játékos közül Ibanez (14) Kumbulla (13) és Mancini (11) szerezték a legtöbb labdát és Ibanez zárt ráadásul a legtöbb szereléssel (4) és legtöbb labdaérintéssel (98). Volt pár Benatia-Fazio jellegű megindulása a védelem közepéből (persze egyelőre alulmúlva még az utóbbit is, nemhogy előbbit) amik biztatóak és szimpatikusak voltak. Pedro is végre belőtte talán magát és ha Dzekonak is sikerül végre akkor nem lesz probléma a gólokkal, mert a bosnyák igen hasznosan és konstruktívan játszott ma.