Megvan a harmadik, jöhet az Inter

Pörög az olasz bajnokság, szinte minden napra jut bajnoki mérkőzés. Áltagosan három naponta kell pályára lépni a csapatoknak, így a feszített tempó és a közel 100 napos szünet rendesen megkavarta az erőviszonyokat. Születnek is a cifrábbnál cifrább eredmények. Az AS Roma gépezete szintén nehezen indult be, viszont most büszkén ideírhatom, hogy három bajnokit nyert a csapat zsinórban! A Napoli botlásával így négy pontra nőtt az ötödik hely előnye.

Hogy a meccs milyen volt? Pontosan olyan, amit az ember ilyen helyzetben várhat. Kizsigerelt játékosok, felforgatott kezdők és jó pár sérült mindkét oldalon. Bár a Hellas Verona tökéletesen súlytalan pozíciója és csatárainak sérülés arra engedett következtetni, hogy egy „egyszerűbb” mérkőzés vár a srácokra, de mindannyian tudjuk, talán ezek a legveszélyesebb helyzetek. Szerencsére a fővárosi csapat lehetőségeihez mérten jól reagált, és a két gólos első félidei előnyét be tudta osztani a találkozó végégig, ezzel megszerezve az idei kiírásban a 17. győzelmét.

A találkozóról dióhéjban annyit, hogy egy Lopez – Mancini, Ibanez, Kolarov – Peres, Veretout, Diawara, Spinazzola – Pellegrini, Mkhitaryan – Dzeko tizeneggyel kezdett a Róma. Fonseca nem először próbálja a három védős rendszert éles helyzetben, első perctől tesztelni, ami véleményem szerint jó úton halad.

A mérkőzés egy jogos büntetővel indult, amit Veretout értékesített, majd a váltakozó iramban még az első félidő hosszabbításában sikerült Dzekonak fejjel növelni az előnyt. Ez kb. a 49. percben történt. (!). A második játékrészt lendületesen kezdték a csapatok, és a Verona gyorsan szépíteni tudott, egy szépségdíjas sarkazással, de több nem maradt már az edzőjüket vesztett vendégekben, így a végeredmény 2-1-s hazai siker lett. (összefoglalót itt találsz)

Folytatás vasárnap az Inter ellen, hazai környezetben. Azon a találkozón nem a fővárosi csapat lesz az esélyes, sőt továbbra sem látom a srácokban azt az ördögi motivációt, ami elegendő lehet egy ilyen rangadón. Aztán persze egy meccsen bárki legyőzhető, ahogy a nagy futball igazság szól. Azzal a véleménnyel szintén egyet tudok érteni, hogy a portugál az EL végjátékra tesztelgeti a társaságot, keresi a legoptimálisabb felállást, amivel akár meglepetést is lehetne szerezni. De talán felesleges előre szaladni ennyire.

A klub körül viszonylagos nyugalom uralkodik, az elmúlt hetek nagy viharaihoz képest. Bár ma reggel bejelentette Francesco Calvo hogy a Nike mezszponzori szerződést idő előtt felbontják, hogy “új lehetőségek táruljanak fel ezen a piacon”. Calvo fogalmazott így, ami számomra érthetetlen, de ki tudja, mi bujkál egy ilyen döntés mögött.  Említésre érdemes, hogy Fonseca Zaniolo hozzáállását kritizálta, ami sok jót nem vetít előre. Az ügy részletei gondolom, hamarosan napvilágra kerülnek.

A bajnokság robog tovább, a cél mára egyértelművé vált; az ötödik hely megtartása. A többi eredménnyel fölösleges foglalkozni, talán az üldöző Napoli és Milan lehet a radaron. Délen Gattuso munkája beérni látszik, de becsúsznak még kellemetlen eredmények, akár a tegnapi döntetlen Bolognában. Milánóban Pioli szerintem kiemelkedően végzi a dolgát, összekapta a mentálisan széthullott társaságot, és a Milan komoly lendületbe jött. Bár arrafelé az edző menesztése és utódlása a téma, ez valahogy mégsem látszik a csapat teljesítményén. Legutóbb fordítani tudtak a Parma ellen. A Lazio leolvadása pedig külön öröm. Vasárnap folytatjuk, addig is Forza Roma!