Sárga-piros farkasok jönnek vendégségbe, érkezik a Lecce

Vasárnap este hatkor a Roma a Leccét fogadja az Olimpicóban, a Serie A 25-ik fordulójában.

A Lecce, az én generációm számára, elsősorban mindig egy eldobott bajnoki címet fog jelenteni. Amikor 1986-ban mind azt hittük, hogy a Roma újra bajnok lesz. A szezon első felében a Juve ellépett, elverték Torinóban a Rómát is, 3-1-re és a téli szünetben 8 pont előnyük volt a Roma előtt, a fővárosiak ekkor csak harmadikak voltak, holtversenyben az Interrel, 2 ponttal lemaradva a Napoli mögött. Aztán a Roma megindult és megállíthatatlan volt, Pruzzo, Boniek, Conti, Cerezo… Agyonvertünk mindenkit! Márciusban, Rómában, pedig 3-0-ra elütöttük a Juvét is és mindenki azt hitte, hogy ez tényleg meglesz. De az álom az utolsó előtti fordulóig tartott, amikor jött az akkor már matematikai biztonsággal kiesett Lecce. A Roma összeomlott, kikapott 3-2-re, egy megmagyarázhatatlan meccsen. A Juve pedig visszaelőzött és már nem is engedte ki a kezéből a bajnoki címet.

Később is voltak “kalandjaink” a Leccével, például emlékeztek Luis Enrique “fantörpikus” római szezonjára? Amikor a Barca-B korosztályos edzője, a mi kárunkra tanulta az edzői szakma fortélyait? Micsoda csapat volt az is: Piris, Jose Angel, Bojan… Azóta is kísértenek a rémálmaimban. Akkor többek között volt egy “remekbe szabott” fellépésünk Leccében is, ahol sikerült kapni 4 gólt, a később kieső helyen végzett Leccétől. “Régi szép idők”! Csak nehogy visszatérjenek…

Lapadula duplájával és Mancosu 82-ik percben szerzett góljával, 3-2-re elintézték a Napolit.

A Lecce az idén is a kiesés ellen küzd, de el kell mondani, hogy a lehetőségeikhez képest tisztességesen szerepelnek. A Transfermarkt becslései szerint, az ő keretük éri a legkevesebbet a Serie A mezőnyében, “csak” 46,4 millió eurót. Ehhez képest, a szezon első felében, Liverani mester csapata döntetlent játszott a Milan, az Inter és a Juventus ellen, a Napolit pedig Nápolyban verte 3-2-re. Jelenleg, 24 forduló után, a 16-ik helyen állnak 25 ponttal, 3 ponttal a kieső zóna előtt, 6 győzelemmel, 7 döntetlennel és 11 vereséggel.

Apropó Liverani mester, valaki még emlékszik rá focista korából? Nagyon jó kis középpályás volt, egy irányító a védelem előtt. A Perugiában robbant be a köztudatba, de a pályafutása csúcsa a Fiorentinában és a mi pizsama-kék “unokatesóinknál” volt, párszor még a nagybetűs válogatottban is játszott. Volt egy aranyos sztori vele kapcsolatban, ami alapvetően arról szól, hogy ő is római és romanista. A Lazio 2001-ben igazolta őt le, a Roma ugyebár abban az évben nyerte meg a harmadik bajnoki címét és előkerültek a fényképek Liveraniról, ahogy a barátaival az utcán ünnepli a scudettót. Le se tagadhatta (nem mintha le akarta volna tagadni), a nyakában volt a sárga-piros sál és egy nagy Roma zászlót lóbált. “Szegény” kapott hideget-meleget az új madarász szurkolóitól! Jellemző az emberre, hogy nem ijedt meg, profi módjára tette a dolgát, 2006-ig szerepelt a madarászoknál és a végén még a kapitányi karszalagot is megkapta (bár ezzel talán nem mondtam túl nagyot, ott minden héten másra adják a karszalagot, szerintem tombolán szokták kisorsolni).

Liverani 2001-ben ünnepli a Roma bajnoki címét.

De visszatérve a Leccére, Liverani mester eddig egy igazi sikertörténetet élt meg Leccében, 2017 szeptemberében nevezték ki, az akkor már évek óta a Serie C-ben bukdácsoló csapat kispadjára. Lehozott zsinórban 22 meccset veretlenül és megnyerte a Serie C-t, egy fordulóval a bajnokság vége előtt. Tavaly úgy volt, hogy a kiesés elkerülése lesz a cél, ehhez képest már az első fordulóktól kezdve az élmezőnyben voltak és felülmúlva minden várakozást, 66 pontot szereztek, amivel egyből bejutottak a Serie A-ba. Liveranit meg is választották a Serie B legjobb edzőjének, a nyáron pedig megtalálták őt a mi pizsama-kék “unokatesóink” is, állítólag ő volt a “B terv”, arra az esetre ha Inzaghi ügyetlenebb öccse elhagyta volna őket.

A Lecce eddig nem ijedt meg a Serie A-tól, vigyáznak a labdára és sokat futnak. Egy elemző úgy írta le őket, hogy “egy nagy csapat mentalitásával játszanak.” Övék a legjobb támadósor a 13-ik és 20-ik helyezett csapatok között, 32 góllal, ugyanakkor eddig a fordulóig az övék volt az egész bajnokság legrosszabb védelme is, 45 bekapott góllal. A legjobb gólszerzőjük Mancosu (8 gól), mögötte a második Lapadula (7 gól), a legtöbb gólpasszt pedig Petriccione adta, konkrétan 4-et. Egymást követő 3 győzelem után érkeznek Rómába, 4-0 a Torino ellen, 2-3 a Napoli otthonában és 2-1 otthon a SPAL ellen. Viszonylag sok sérülttel érkeznek, csak azért viszonylag, mert nekünk természetesen még mindig több van. Farias, Falco és Saponara sérültek, de Babacar és Rispoli játéka is erősen kétséges. Az elemzők egy 4-3-2-1-es felállást jósolnak, ennek megfelelően itt egy tipp a kezdőre:

Lecce (4-3-2-1): Vigorito; Donati, Lucioni, Rossettini, Calderoni; Majer, Deiola, Barak; Mancosu, Shakhov; Lapadula.

A Rómánál nem sok minden történt csütörtök óta, Carles Pérez nyilatkozott az egyik katalán sportlapnak, a Mundo Deportivónak. Miután az első meccsén kezdőként egyből gólt szerzett, ráadásul egy meccset eldöntő gólt, most megengedhette magának, hogy beszóljon egy kicsit a volt klubjának, nem nagyon, csak úgy “lightosan”, elvégre azért mégis a Barcelonáról van szó.  Katalóniában nem nagyon értik a Barca vezetőségének a döntését, hogy miért adták el Pérezt. Főleg annak tükrében, hogy  Dembele súlyos sérülése miatt, a spanyol szövetség rendkívüli engedélyével, az átigazolási időszak lejárta után, leigazolták Martin Braithwaite-ot, a Leganés 28 éves dán támadóját.

Pérez beszélt a Barca iránt érzett végtelen hálájáról, hogy mindent amit tud a Barcában tanult, köszönetet mondott mindenkinek, edzőknek, játékostársaknak, szurkolóknak… De azt is elmondta, hogy ő sem érti a döntést, hogy nem bántak vele korrektül, mert ő mindent megtett a klubért és ehhez képest 10 nappal az átigazolási időszak vége előtt szóltak neki, hogy nem számolnak vele. De őt most már nem is érdekli az egész, ő most már csak a Rómával van elfoglalva. Ügyes! Jó válasz! Egyébként a neten olvasott vélemények alapján, a katalán szurkolók többsége szerint, Pérez nem éri el a Barca szintjét, de bűnös felelőtlenség volt a vezetőségtől pont most eladni, ráadásul végül lecserélték egy olyan játékosra mint Braithwaite, akit egyöntetűen sokkal rosszabbnak tartanak. Majd meglátjuk mi lesz, de részemről remélem, hogy Barcelonában még nagyon sokszor vissza fogják sírni Carles Pérezt és hogy ott egy páran keservesen meg fogják bánni a döntésüket.

Ahogy már említettem, a Rómánál most is megvannak a szokásos sérültek, valójában már fel sem tűnik, már megszoktuk: Zappacosta, Mirante, Zaniolo, Diawara, Pastore… Eltiltottak most nincsenek, de Dzekónak, Mancininek és Veretout-nak majd figyelniük kell, mert egyetlen sárgalapra vannak az eltiltástól.

Fonseca mester megtartotta a megszokott meccs előtti sajtótájékoztatóját, amin, szintén szokás szerint, most sem hangzott el sok konkrétum. A Gent ellen kiharcolt, nyögvenyelős győzelem, arra volt jó, hogy a csapat egy kis levegőhöz jusson. De azért nem kaptak túl sok türelmet, most is megkérdezték a portugál edzőtől, hogy csődöt jelentene-e ha a Roma nem érné el a 4-ik helyet? Fonseca mester természetesen nem így gondolta, példálózott más sikeres edzők első szezonjaival és magyarázkodott a már megszokott “nagy változásokról” és “nulladik évről” szóló szöveggel.

Azt is megtudtuk, hogy Fonseca mester szerint, 3-4 helyen lehet változtatni a csütörtöki kezdőhöz képest, legalábbis a rendelkezésére álló keret ezt lehetővé tenné. Elmondta azt is, hogy Pellegrininek szerinte most játszania kell és hogy Kolarov kezdeni fog, illetve, hogy Mkhitaryan, Kluivert és Perotti is bevethetőek. Mancini pedig, egy róla szóló konkrét kérdésre válaszolva, nagyon meg lett dicsérve, “nagyon nagy játékos”, “profi hozzáállás”, minden közhely elhangzott, ami ilyenkor megszokott, de azt azért nem mondta, hogy a Lecce ellen játszani is fog. Fentiek alapján, itt egy tipp a Roma kezdőjére:

Roma (4-2-3-1): Pau López; Bruno Peres, Mancini, Smalling, Kolarov; Cristante, Veretout; Mkhitaryan, Pellegrini, Perotti; Dzeko.

Pellegrini, akit most “muszáj játszatni”. Reméljük, hogy most jó is lesz.

A fogadóirodák oddszai szerint, természetesen a Roma a meccs egyértelmű esélyese. Szép dolog háromszor nyerni zsinórban, meg sikeresen harcolni a kiesés ellen, de azért akkor is látni kell, hogy ez a Lecce papíron nem lehetne a Roma ellenfele. Illetve azt se kéne elfelejteni, hogy szeptemberben, amikor utoljára találkoztunk velük, akkor Leccében elvertük őket 1-0-ra, még úgyis, hogy egy tizenegyest benyelt Abisso bíró úr és a VAR, egyet meg Kolarov. Ha egyáltalában létezik olyan, hogy kötelező győzelem, akkor ez az. Főleg most, amikor már eldobtuk az összes eldobható pontot az elmúlt hónapban. Nincs mese, ezt mindegy hogyan, de muszáj megnyerni!

Itt be is fejezem, vasárnap este hatkor Roma-Lecce (élő közvetítés Digisport2 17:55-től) és forza Roma mindenkinek!