Elszenvedtük az első vereséget az új edzőnkkel, de máris itt a lehetőség a javításra. A szeptemberi hajtás pozitívuma, hogy nem jut sok idő a kesergésre. A szerdai fiaskó után ezúttal az újonc Lecce csapatához látogat a Roma.
Liverani csapata az idei szezon egyik újonca, tavaly második helyen végeztek a másodosztályban. Friss feljutóként nem lehet más céljuk, mint a jövő évi Serie A tagság kiharcolása, ez viszont borzasztóan nehéznek ígérkezik. A Brescián kívül nem sok jót jósolnak az újaknak, a Leccének ráadásul nincs túlzottan nagy Serie A rutinnal rendelkező játékoskerete, míg Liverani is edzői karrierjének szinte teljes egészét alacsonyabb osztályokban töltötte. Azonban most itt vannak, előttük a feladat.
Míg a Roma kikapott a hétközi fordulóban, a déliek a Spalt verték idegenben, ezzel megszerezve második győzelmüket az idei szezonban. Másik áldozatuk a Torino volt, így ugyanannyi győzelemmel állnak, mint mi, viszont a többi meccsükön kivétel nélkül kikaptak. A legfájóbb a másik újonc, Verona elleni kudarc lehet, ami viszont számunkra biztató, hogy a nagyobb csapatok (Inter és Napoli) elég könnyedén verték őket, négy-négy gólt gurítva. Mondhatjuk tehát, hogy a védekezés nem erősségük, Liverani egyébként is inkább támadóbb futballt játszat, hűen a leccei hagyományokhoz – közös ismerősünk a híres cseh idealista filozófus, Zdenek Zeman. Ez a mi malmunkra hajthatja a vizet, ez ellen a stílus ellen sokkal jobban fekszik a Roma játéka, mint akár a betömörülő, akár az agresszívan letámadó futball ellen.
Szerdán kaptunk egy kis ízelítőt, milyen, amikor egy jó csapat sokkal előttünk jár, és ezúttal nem volt szerencsénk sem, mint a Lazio ellen. Fonsecának elsősorban türelemre van szüksége, az a fajta játék, amit ő szeret nem elsajátítható egy-két hét alatt, ahogyan neki is időbe telhet adaptálódni a Serie A-hoz. Smalling bemutatkozása viszont mindenképpen pozitívum, és az ő biztosító játéka jó párt alkothatna Mancini agresszívabb stílusával. Ami viszont probléma, hogy a csapat még mindig nem elég kompakt, a letámadás nem működik eléggé hatékonyan. Öt másodpercig erős nyomást kell helyezni a labdára, viszont amikor ez nem sikerül, nagy területek maradnak hátul, azt hiszem, ennek is szerdán szólt a háromvédős felállás. Ezzel meg az a probléma, hogy nagyon egymás hegyén-hátán vannak hátul a játékosok, elöl pedig nincs elég ember.
Vélhetően nem a Lecce lesz az a csapat, amelyik ellen ezt ki tudja javítani a Roma. Inkább olyan mérkőzésre számíthatunk, mint a Sassuolo ellen, egy támadó, játszani igyekvő csapattal találkozunk. A hétközi fordulóhoz képest lesz változtatás a kezdőben, ennyit elárult Fonseca. Az egyik legvalószínűbb csere a szélen lehet, Florenzi alighanem visszamegy hátvédnek, vagy esetleg a kispadra, ha Spinazzola kezd, míg elöl Mkhitaryan várhatóan kezdeni fog, jobbszélen pedig vagy Kluivert, vagy Zaniolo támadhat majd. Bár a háromvédős rendszert nem dobjuk el, nem valószínű, hogy a Lecce ellen azt láthatjuk majd.
Én a magam részéről azt szeretném leginkább, hogy Mancini és Smalling egyszerre legyenek a pályán. Nem várok túl sok választ ettől a mérkőzéstől, őszintén szólva csalódnék, ha nem sikerülne megnyerni, és úgy gondolom, hogy a Lecce típusú csapatok ellen nem nagyon fog szenvedni a Roma. Azt viszont érdekes lesz megfigyelni, hogy maguk a játékosok hogyan jönnek ki a szerdai pofonból, egykedvűen vagy pedig úgy érzik majd, hogy bizonyítaniuk kell. Reméljük, hogy az utóbbi, és akkor tényleg egy jó meccset láthatunk.