Giorgio Carpi

Az amerikai Rómának vannak egyértelműen pozitív vívmányai, szerintem ilyen volt a Hall of Fame, magyarosan a “Dicsőségcsarnok” megalapítása is. Egyelőre ez csak egy elméletben létező hely, ahol a szurkolók szavazatai alapján, összegyűjtik a klub történetének a legfontosabb játékosait.

A Hall of Fame lenyűgöző névsorral büszkélkedhet, megannyi hatalmas bajnok, akik mind büszkén viselték a Roma mezét és képviselték a klubot: Ghiggia, Falcao, Batistuta, Völler, Ferraris IV, Conti, Aldair és sorolhatnánk tovább a neveket.

AS Roma Hall of Fame

 A 2016-os névsorban van egy név, ami talán nem túl ismerős minden szurkoló számára, a poszt címéből sejthetitek, hogy Giorgio Carpira gondolok. Giorgio Carpi nem volt túl jelentős focistaként, ha csak a pályán mutatott eredményeit néznénk, nem sok minden indokolná a beszavazását a Hall of Fame-be.  De Carpi mégis egy legenda a Rómában, a Roma iránti önzetlen szeretet és odaadás szimbóluma.

Giorgio Carpi kapcsolata a Rómával a klub alapítása előtt kezdődött, elsősorban az édesapja, Cesare Carpi révén. Cesare Carpi egy bróker volt, a Banco Carpi tulajdonosa, illetve a Roman Football Club egyik prominens vezetője és természetesen a fia Giorgio is a Romanban kezdett el focizni. Cesare, a későbbi romanista elnökhöz, Renato Sacerdotihoz hasonlóan, a Roman azon vezetői közé tartozott, akik kisegítették Italo Foschit a Roma alapításakor. Csakúgy mint Sacerdoti, Cesare Carpi is a szívén viselte a római labdarúgás ügyét és ő is együttműködött Foschival az AS Roma létrehozásában.

Giorgio Carpi “civilben”

De Cesare Carpi nem élte meg a Roma születését, 1927 április 22-én elhunyt egy autóbalesetben Foligno közelében, amikor Milánóból tartott hazafelé Rómába. Az autót Cesare vezette és rajta kívül még két utasa volt, az egyik az akkor 17 éves Giorgio Carpi, aki épen megúszta a balesetet és egy közeli házba szállította a sebesült apját, de sajnos már nem tudtak rajta segíteni. Giorgiónak végig kellett néznie az édesapja halálát.

Giorgio Carpi az édesapjától nemcsak egy jelentős vagyont örökölt, megörökölte a Roma iránti odaadó szeretetet is. Amikor megalakult a Roma, Giorgio azon kevés Roman játékosok közé tartozott, akik bekerültek az új egyesületbe. A Roman hiába volt egy régi, gazdag és jól szervezett klub, 1927-ben az olasz labdarúgás aljára keveredett és nem volt sok jó játékosa, a fiatal Carpi se képviselt túl jelentős játékerőt.

A Roma egy barátságos meccsen 1929-ben, Carpi balról a harmadik

Carpinak az volt a beceneve, hogy “il signorino”, “az úrifiú”, mert az is volt, egy művelt, sokoldalúan tehetséges, végtelenül sportszerű és önzetlen úriember. Ehhez képest a pályán védekező középpályást játszott, rengeteget futott, sokat ütközött, szívvel és lelkesedéssel pótolta a kiemelkedő atlétikai tehetség hiányát. Kimondottan munkás, mondhatnánk “proletár” szerepköre volt a csapatban, ő is pont olyan volt mint a Roma, egyszerre volt arisztokratikus és népies.

Nagyon büszke volt arra, hogy 45-ször szerepelhetett a Róma első csapatában, ezalatt egyetlen gólt sem szerzett, de az elmondása szerint egyszer a Juve ellen közel járt hozzá, csak Combi egy bravúrral kivédte a lövését. Kár! Játszott az első két római derbin, amiken a Roma természetesen elverte a Laziót és akkor is játszott, amikor felavatták a Campo Testacciót, az első meccsen a Brescia ellen.  Gyakran ült a kispadon, máskor meg csak a tribünön jutott neki hely, olyankor viszont lelkesen szurkolt a társainak.

Guido Masetti, Renato Bodini és Giorgio Carpi

De ennél sokkal de sokkal többről van szó, Carpi egész életében a Rómát és a szurkolóit szolgálta. Például ő hozta a Roma első mezeit a klub legelső meccsére, amikor 1927 július 17-én a Roma elverte az UTE-t. Sárga és piros mezeket hozott, mint korábban a Roman mezei és mint az Örök Város címerének a színei. Ne gondoljuk, hogy kilógott a csapatból, minden csapattársa szerette, például ő fuvarozta mindenhová a saját autójával a nagy barátját, a Roma első kapitányát, Attilio Ferrarist, amikor Ferrarisnak nem volt jogosítványa és gyakran volt vele a kapitány hírhedt éjszakai kirohanásai során is.

Amikor 1936-ban visszavonult játékosként, hivatalosan is bekerült a klub vezetőségébe, egy csomó tisztséget töltött be az évtizedek során, a legmagasabb talán a végrehajtó bizottság titkára volt. Már játékosként is gyakran foglalkozott a korosztályos csapatokkal és két meccsen még az első csapat edzője is volt. Vagy például ő volt az, aki elkísérte Rómába a frissen igazolt Giacomo Losit, badarság lenne nem észrevenni az összefüggést Losi későbbi római pályafutása és aközött, hogy Carpi volt az első romanista vezető, akivel találkozott.

Egy legendás kép 1955-ből, a Roma a Mitropa-kupán játszott a Vojvodina ellen. Ingben Carpi, aki itt a Roma edzője volt. A kapitány Venturi pedig átadja a capitóliumi farkas szobrát Vujadin Boskovnak, aki itt még a jugók középcsatára és kapitánya, később természetesen ő is a Roma edzője lett.

Carpi minden volt a Rómában, szurkoló, játékos, vezető és közben soha sem volt hajlandó elfogadni egy fillért sem a klubtól! Inkább a saját pénzét költötte a Rómára. A klub második elnöke, Renato Sacerdoti, családtagként kezelte Giorgio Carpit és nemcsak azért, mert az apja Cesare testvéri barátja volt, hanem főleg azért, mert egyformán szerették a Rómát. Sacerdotit az őrületbe kergette, hogy Carpi nem volt hajlandó pénzt elfogadni a munkájáért, végül 1930-ban megelégelte a dolgot és adott neki ajándékba egy autót.

Carpi Veronában született 1909-ben és Rómában hunyt el, 1998-ban, tehát nem volt római születésű. De olyan sokat tett a klubért, hogy a Roma római kapitányai között tartják számon! Ja mert kapitány is volt, 9 éven át viselte a Roma második csapatának a kapitányi karszalagját. Amikor 2015 január 11-én, a fővárosi derbin, a Curva Sud egy látványos koreográfiával ünnepelte a Roma nagy római kapitányait, ott volt Giorgio Carpi képe is a többi nagyság között.

“Roma gyermekei, kapitányok és szimbólumok… ez az én büszkeségem, ami neked sosem lesz!”