Szombat délután az idegenben még veretlen Torinót fogadta a mostanában már életjeleket mutató Roma, a cél a negyedik hely további ostromlása volt. Az eredményt tekintve nem volt izgalmaktól mentes ez a találkozó, de végül az a csapat nyert, amelyik megérdemelte. Ennek a három pontnak köszönhetően ideiglenesen sikerült felmászni az utolsó BL indulást érő helyre, valamint ellépni egy kicsit az üldöző bolytól.
Habár a forduló előtt még nem kapott ki idegenben a Torino, nem voltak valami félelmetes formában, és az idegenbeli eredményeik nyolcvan százaléka is döntetlen volt, szóval nem ők voltak a találkozó esélyesei. Nyugodtak azonban nem lehettünk, mert ha valakire rá lehet borítani a papírformát, akár egy meccs közbeni hirtelen jött feltámadással, az a Roma. Az előjelek azonban biztatóak voltak, a szünet előtt már sikerült egymás utánis győzni, a kupában viszonylag simán búcsúztattuk az Entellát, míg a vörösek kiesés után látogattak Rómába, na meg a sérültek is szépen lassan szivárognak vissza a keretbe.
A két mester így állította ki a kezdőcsapatát:
Roma (4-2-3-1): Olsen; Karsdorp, Manolas, Fazio, Kolarov; Cristante, Lo. Pellegrini; Ünder; Zaniolo, Kluivert; Dzeko.
Torino (3-4-3): Sirigu; Djidji, Nkoulou, Lyanco; De Silvestri, Ansaldi, Rincon, Aina; Iago Falque, Belotti, Parigini.
Florenzi nem tudta vállalni a játékot, így Karsdorp kezdett, ami egy kicsit meglepő volt. Mazzari váratlan húzása pedig, hogy 3-5-2 helyett 3-4-3-mat játszatott, ez a kettő együtt nem volt jelentéktelen dolog. Ebben a rendszerben könnyebben emberfölénybe tudott kerülni a Torino szélen, sőt, a legtöbb veszélyt nem is az egyik támadó, hanem Aina jelentette már a második félidőben. Bár Karsdorpnak összességében nem volt rossz meccse, azért elég sokszor követett el hibákat. A legáltalánosabb hibája az volt, hogy túlságosan agresszívan támadta a labdát. Ebből már a legelső percekben veszélyt tudott kialakítani a Torino, és Falqué kontra utáni helyzete is ebből adódott. Ezeket megúszta a Roma, viszont Rincon gólját már nem. Amikor a Roma leghátsó emberei nyomás alatt próbálták átjuttatni a labdát a Torino első védelmi vonalán, ő már bőven a Torino balszélét támadta volna, így ott maradt mögötte a teljes Roma térfél jobb széle, és négy a kettő ellen támadhatott a Torino. Nem akarom elvenni az érdemeit, mert támadásban sokat hozzátett a játékhoz, de ezek a beidegződések még vastagon benne vannak a játékában, amiket ha nem tud levetkőzni, nem biztos, hogy gyökeret tud verni egy BL szintű csapatban.
Az első félidő még abszolút a Romáé volt, a Torino egyáltalán nem próbálkozott semmivel, azt leszámítva, hogy jó 50 méteres labdákat íveltek Fazióék mögé. A Romának egyedül Ünder sérülése, és a kihagyott helyzetek miatt kellett bosszankodnia. A török helyére hosszú kihagyás után El Shaarawy állt be, aki a sérülése előtt a legjobbak közé tartozott a csapatban, és most úgy folytatta, mintha nem is lett volna sérült. Bár a támadásaink szinte egyenlő arányban történtek a két szélen, a baloldal El Shaarawy és Kolarov játékának köszönhetően sokkal veszélyesebb volt. Ha meg kéne nevezni a meccs legjobbját, alighanem kettejük közül kéne választani. Zaniolo is inkább a baloldalra zárt ki, így legtöbbször itt alakultak ki a lehetőségek.
Kolarov az első szezonját idézte, a labdavezetései és a beadásai is folyamatosan veszélyesek voltak. Az első gól is az ő szabadrúgásával kezdődött, pontosan ívelt a védők mögé, Fazio visszafejelte Zaniolónak, aki azután kikaparta a gesztenyét. Biztosan idegesítő lesz még vele kapcsolatban a sok pletyka, de érthető, hogy ennyire felkapták a nevét. Meglepően jól jött ki a Roma a Nainggolan üzletből, talán a lehető legjobban, még ha fáj is, hogy már nem nálunk játszik a belga. A második gólt pedig leginkább Karsdorpnak köszönhetjük, aki agresszívan indult el a labdával, majd meglepően nagy labdát adott El Shaarawynak, aki gyönyörűen vette át, és fektette el Sirigut.
A második félidőben aztán felébredt a Torino, meg a Roma is hozta a szokásos 20 perces leeresztést. Már Rincón gólja előtt is többet veszélyeztettek a vendégek, Aina például egy perccel korábban az ötös sarkáig becselezte magát, hogy aztán elrontsa a helyzetét. A szépítő gól a már említett labdavesztés után történt, elég sokan benne voltak, Karsdorp maga kétszeresen is. Első ránézésre védhetőnek is tűnt, de Olsen nagyon későn látott csak valamit a lövésből, nem írnám a számlájára. Ezután ugyan voltak Roma helyzetek, elég komolyak is, de végig érezni lehetett, hogy a levegőben lóg a Torino gólja. Ansaldi végül meg is szerezte egy szép kapáslövéssel, de azt megjegyezném, hogy előtte nem kaptunk meg egy lassítás után egyértelmű tizenegyest. Di Francesco változtatott, Schick állt be Kluivert helyére, és Pellegrini is feljebb helyezkedett, aminek meg is lett az eredménye, a csere után fél perccel mindketten kivették a részüket El Shaarawy góljából.
A második félidő már kiegyenlítettebb játékot hozott, a széleken és kontrából is sokkal több veszélyt mutatott a Torino játéka, de összességében ők voltak szerencsések, hogy csak három gólt kaptak. Távolról sem volt tökéletes a Roma játéka, de azért akadt jó néhány biztató dolog. Először is, hogy egy kétgólos előny leadása után nem esett össze végleg a csapat, hanem fokozni tudta a nyomást a hátralévő 25 percre. El Shaarawy visszatérése is örömteli, a sérülése előtt csak tőle számíthattunk viszonylagos rendszerességgel gólokra, akkor még Dzeko mellett. Kiemelném Kolarovot is, akit már régen nem láttunk ilyen jónak.
Számomra a legnagyobb pozitívum viszont az volt, hogy Pellegrini és Zaniolo együtt végigjátszották a meccset, mindezt úgy, hogy egyiküknek sem ment az erősségei rovására. Zaniolo megkapta a trequartista posztot, Pellegrini viszont így is kivette a részét a támadások szervezéséből, öt kulcspassza volt, ami a legtöbb a pályára lépett játékosok közül. Ehhez persze kellett Cristante is, aki most jobbára a védekezéssel foglalkozott, és elég jól meg is oldotta, hatszor szerelt, ami szintén a legjobb adat. Persze a Torino is veszélyesen játszott a második félidőben, de ez inkább a finoman szólva sem védekezésre teremtett jobboldalunk sara volt. A meccs tanulsága lehet, hogy a védelem minden posztján ráfér az erősítés a keretre, de ez aligha januárban fog megoldódni. Sikerült tehát a negyedik helyre felkapaszkodni, és szurkolhatunk a Napolinak és a Genoának, hogy egy kicsit meg is ragadjunk ott.