Rodolfo Volk

Ki a hős a focicsapatban? A csatár! Aki a gólt szerzi! Elnézést ezért a gyalázatosan primitív, otromba leegyszerűsítésért, de a Roma egyik legelső hőse akkor is Rodolfo Volk volt, aki mindenben az első volt: első gól a Campo Testacción, első gól a városi derbin a Lazio ellen, első romanista gólkirály, első 100 gólt szerző Roma játékos!

Volk Fiuméban született 1906-ban, amit most ugyebár Rijekának hívnak és Horvátországhoz tartozik, de amikor Volk focizott Olaszországhoz tartozott (abba meg jobb bele se gondolni, hogy mennyi ideig tartozott Magyarországhoz). Fiuméban kezdett el focizni a különböző helyi klubokban: Juventus-Enea, Savoia Fiume, Gloria Fiume.

Volk a Rómában.

Fiume után következett Firenze és a vadonatúj Fiorentina, ez pedig egy nagyon érdekes sztori volt. Volk a katonai szolgálatát teljesítette Firenzében, pont amikor megalakult a Fiorentina és valaki beajánlotta Volkot a klubalapítónak, Luigi Ridolfi Vay da Verrazzano márkinak, aki azon nyomban le is igazolta. Ez mind remek lett volna, csakhogy Volk már egy fiumei egyesület igazolt játékosa volt. De Ridolfi márkinak akkor sem lehetett nemet mondani és kitaláltak egy megoldást, megegyeztek, hogy amíg tart a katonai szolgálata, addig Volk álnéven fog a Fiorentinában játszani, pontosabban “Bolteni” néven szerepelt. Például a Fiorentina legelső bajnokiján a Pisa ellen, miután a Pisa vezetést szerzett, “Bolteni” először kiegyenlített (ezzel megszerezte a Fiorentina első történelmi gólját egy tétmeccsen), majd megszerezte a vezető találatot is. A végeredmény végül 3-1 lett a Fiorentinának és “Bolteni” volt egyértelműen a legjobb a meccsen.

Nem kell különösebben meglepődni, az álnéven szereplés világszerte egy eléggé bevett gyakorlat volt a régi idők focijában, különösen az alacsonyabb osztályokban, elvégre a játékvezetők arcról csak a sztárokat ismerték fel, ráadásul nem is biztos, hogy fel akarták ismerni a játékosokat. “Bolteni-Volk” összesen 14 meccset játszott a későbbi lila klubban (kezdetben piros-fehérek voltak és többnyire vörösben játszottak) és 11 gólt szerzett, de végül nem sikerült feljutniuk a Divisione Nazionaléba.

Volk egy képen a 30-as évekből.

Amikor visszatért Fiuméba egy új klub fogadta, akkoriban tombolt az a klubalapítási, klubegyesítési hullám, aminek többek között a Roma és a Fiorentina létrejöttét is köszönhetjük. Fiume se volt kivétel, megalapították a Fiumanát és nagyon komoly ambícióik voltak. A Fiumanában Volk összejött egy korábbi helyi riválisával, a kitűnő Marcello Mihalich-kal és egy félelmetes párost alkottak. Volk 16 gólt szerzett, a Fiumana harmadik helyen végzett a bajnokságban és ezzel feljutottak a Divisione Nazionaléba. Ez a kimagasló eredmény Volkra és Mihalich-ra irányította az egész olasz labdarúgás figyelmét és kialakult egy árverés az első osztályú klubok között, a két fiumei sztár szolgálataiért. Ebben két klub vitte a prímet, a Roma és a Napoli, akik rendesen össze is vesztek egymással, hogy kié legyen a két játékos. Végül beavatkozott a labdarúgó szövetség, mert akkoriban simán megtehették és egy salamoni döntést hoztak, Volkot a Rómának adták, a Napoli pedig megkapta Mihalich-ot.

Egy művészi ábrázolás a napjainkból.

Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy a Mussolini féle fasiszta rendszer nem tűrte meg a külföldi hangzású neveket a labdarúgásban és Volkból is “Folchi” lett. (Erről mi magyarok is tudnánk mesélni, nem kell jobb példa Puskás Öcsinél, az öreg Purczeld fiánál.) A romanista szurkolók természetesen ezen csak egy jót röhögtek, továbbra is úgy hívták, hogy “Vorche” (“Vorkénak” ejtve),  mert így sikerült nekik kiejteni a “furcsa” német nevet.  Aztán jöttek a becenevek és Volknak jutott egy pár, először ott volt a “Sigghefrido”, ami a Siegfried, az északi mitológiai hős úgymond rómaias alakja szeretett volna lenni. De a becenév ami a leginkább kötődik hozzá végül az lett, hogy “Sciabbolone”, ami azt jelenti, hogy “nagy szablya”. Ezzel a tréfás elnevezéssel a rómaiak szembehelyezték a szép szál, jól megtermett Volkot, az egy eufemizmussal élve “nem túl magas” III. Viktor Emánuel királlyal, akinek meg az volt a gúnyneve, hogy “Sciaboletta”, magyarul “szablyácska”.

Volk Rómában azonnal az egyik legnagyobb közönségkedvenc lett, összejött Fulvio “Fuffo” Bernardinivel és természetesen remekül megértették egymást. Rögtön az első meccsen 4-1 a Legnanonak, természetesen Volk is gólt szerzett. Vagy ott volt az első mesterhármasa a Prato ellen, végeredmény 4-0. A szezon végéig Volk 24 gólt szerzett és a Roma harmadik lett a csoportjában! Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy ez mekkora eredmény volt, pár évvel korábban a dél-olasz klubok és velük együtt a rómaiak is, csak pofozógépek voltak az északiak ellen. De a Roma egészen másfajta képződmény volt, hála Volk góljainak is, mindenkinek megmutatták, hogy aki nem tiszteli őket, az nagyon pórul fog járni!

Roma-Torino, az 1928/29-es bajnokságból, Attilio Ferraris kapitány valami nagyon szépet ad át a torinói játékosoknak, Volk meg árgus szemekkel figyeli.

A következő szezonban elrajtolt az új formátum a bajnokságban, a Serie A és folytatódott Volk sikertörténete. Herbert Burgess irányítása alatt a Roma 73 gólt szerzett és ezekből 21 Volk nevéhez fűződik. A Roma számára azt a szezont két történelmi jelentőségű mérkőzés határozta meg és  Volk volt mindkettőnek a főszereplője. Az elsőt november harmadikán rendezték a Brescia ellen, ez volt az első mérkőzés a Roma új pályáján, a Campo Testacción. A Roma második elnöke, Renato Sacerdoti, az Everton pályájának a mintájára, felépítette a Roma első saját stadionját, a hírhedt Testaccio negyedben, a vágóhidak közelében. Ezen az első meccsen a Roma megfogyatkozva állt fel, négy játékos is hiányzott a megszokott kezdőből, ráadásul Benatti negyedóra után lesérült egy ütközésnél, onnantól kezdve a Roma gyakorlatilag emberhátrányban játszott. De a korabeli beszámolók szerint, Volk, Bernardini és Chini olyan jól játszottak, hogy mégis a Bresciának kellett folyamatosan védekeznie, az első történelmi gólt az új stadionban Volk szerezte, a másodikat Bernardini, a Brescia hiába szépített: végeredmény 2-1 a Roma javára!

A Roma csapata egy fényképhez pózolt a Campo Testaccio felavatásán. Ez volt a kezdőcsapat összeállítása az első meccsen: Ballante, De Micheli, Corbjons, Ferraris, Degni, Carpi, Benatti, Delle Vedove, Volk, Bernardini, Chini.

A szezon második meghatározó mérkőzésére egy hónappal később került sor, ez volt az első fővárosi derbi a Lazio ellen. A meccset a Lazio pályáján rendezték, a Rondinella stadionban. Tudni kell, hogy a Laziónak nem kellett stadiont építenie, ők megkapták ajándékba a felújított Rondinellát, egy szép parkosított területen, ahol ma a Stadio Flaminio található. Hivatalosan valami testnevelési hivatalé vagy intézeté volt, de a gyakorlatban a Lazio rendelkezett vele.

A két egyesület között eleve feszült volt a viszony, a Roma alapítása körüli események miatt, de az első derbi előtt komoly politikai aggályok is felmerültek. A “zsidó hentesek” csapatának csúfolt, populista Roma nem tartozott a rendszer kedvencei közé, szemben a Lazióval, amivel sokan szimpatizáltak az akkoriban “fekete nemességnek” csúfolt, fasiszta rezsim kivételezettjei közül. A hatóságok alaposan felkészültek az első derbire, a rendfenntartásra kivezényelték a csendőröket, a rendőröket, de még a fasiszta milicistákat is. A lelátókon viszont elsöprő többségben voltak a romanista vendégszurkolók, a Roma gyakorlatilag otthon játszott.

Idézet az Il Littoriale 1929. december 9-i számából: “Azt tudtuk, hogy Rómában a közönség többsége a sárga-piros csapattal szimpatizál, ugyanakkor azt hittük, hogy a kékeknek is sok szimpatizánsuk van. De be kellett látnunk, hogy tévedtünk: a hatalmas közönség kilenc tizede, ami megtöltötte a Rondinella stadiont (a Lazio otthona), sárga-piros zászlókat lengetve buzdította a kedvenceit! Objektíven elmondhatjuk, hogy a Lazio idegenben játszott.”

A meccset természetesen a Roma nyerte, 1-0-ra, Volk 73. percben szerzett góljával. Érdemes megemlíteni, hogy a fasiszta rezsim ellenzői a saját sikerükként élték meg a Roma győzelmét a Lazio ellen. A visszavágón, az első derbin a Campo Testacción, természetesen megint a Roma nyert, 3-1-re, pedig a Lazio vezetést szerzett Pastore (nomen est omen) góljával, de Bernardini és Volk már az első félidőben megfordították a meccset, Chini pedig a második félidőben beállította a végeredményt. Ezzel nagyjából meg is szabták örökre az erőviszonyokat a két klub között, mert néha ki lehet tőlük kapni, nyerhetnek itt-ott trófeákat is, de összességében mindig a Roma alatt lesznek!

A 30/31-es szezonban a Roma nagyon jól szerepelt, második lett a bajnokságban, csak a Juventus tudta megelőzni, Volk pedig 29 gólt szerzett és ő lett a torna gólkirálya, az első gólkirály a Roma történetében. Nem volt túl technikás játékos ha labdavezetésről volt szó, de félelmetes rugó technikája volt. Taktikai szempontból nagyon ügyesen tudott háttal a kapunak játszani, megzavarva az ellenfelek védelmét és a mai napig emlegetik, hogy milyen kecsesen tudott kapura fordulni, kiválóan beleillett a Roma csapatjátékába. Ezekben az években ötször behívták az olasz B-válogatottba, ahol szerzett is 5 gólt, de az első válogatottba egyszer sem került be, túl erős volt a konkurencia a posztján.

Egy ritka felvétel, Roma-Bologna 2-1, az 1930/31-es bajnokságból.

Ekkoriban az edzők folyamatosan váltakoztak a Rómánál, Baar János váltotta Herbert Burgesst, a csapat pedig a táblázat közepén végzett,  Volk meg a 31/32-es szezonban 17 gólt szerzett. A következő szezonja lett a legrosszabb és egyben az utolsó is a Rómában, a 32/33-as, amikor 30 meccsen “csak” 12 gólig jutott. Közben a kispadon Baar János a városi derbi első illusztris romanista “áldozata” lett, a Lazio elleni vereség után leváltották és következett egy másik magyar, Kovács Lajos, aki korábban feljutott a Padovával az első osztályba, illetve nyert egy Mitropa kupát a Bolognával és vele a Roma az ötödik helyen zárta a bajnokságot.

Egy fénykép 1930-ból, Volk a Roma legendás masszőrével, Angelino Cerrettivel.

Ezzel véget is ért Volk labdarúgói pályafutása az AS Rómában, 1933-ban elment játszani a Pisába, le egészen a harmadosztályba. Rómában 5 év alatt 157 meccsen játszott és 103 gólt szerzett, ő volt az első romanista gólkirály és nagyon sokáig ő volt az egyetlen római játékos, aki több mint 100 gólt tudott szerezni a csapatban. Nagyon előkelő helyen van a romanista gólszerzők örökranglistáján, a hivatalos meccseket tekintve negyedik, Totti, Pruzzo és Amadei mögött, csak a bajnokságot nézve pedig harmadik, egyedül Totti és Pruzzo előzik meg.

Ahogy már említettem a Rómából a Pisába távozott, ahol szintén jól szerepelt és 16 gólt szerzett. A következő évben visszatért az első osztályba, a Triestinába, de itt nagyon keveset játszott és mindössze egyetlen gólt lőtt. Már majdnem harmincéves volt, amikor visszatért a Fiumanába, itt Volk magára talált és 7 éven keresztül volt a csapat vezéregyénisége (74 gól 145 meccsen), közben olyan játékosok nőttek fel mellette mint a legendás Ezio Loik, aki később a Grande Torino egyik sztárja lett.

Volk mindig büszkén mutatta az érdeklődőknek a fekete-fehér újságkivágásokat, amikkel ki volt tapétázva a kis lakásának az egyik fala és amik a Rómával elért labdarúgói sikereiről szóltak.

Miután befejezte a játékosi pályafutását visszaköltözött Rómába. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy sajnos nem gazdagodott meg focistaként, eleinte az olasz Totó székházában dolgozott portásként, majd a CONI fedett uszodájában, a Foro Italicón. Sajnos ezekkel a munkákkal sem tudott túl sok pénzt keresni, öreg korára elszegényedett és 1983-ban hunyt el szívbetegségben, egy Roma környéki aggok házában.