Mérsékelt érdeklődéssel vártuk a szerdai, Frosinone elleni mérkőzést, köszönhetően a közelmúltban mutatott, rég nem látott gyenge produkciónak. A Roma sem taktikailag, sem egyénileg, sem erőnlétileg, sem szellemileg nem vette fel a fonalat szeptember végéig, így egy újonc csapat elleni hazai kötelező is szorongással tölthetett el minket. Végül azonban ha egyelőre nem is életmentő, de a tünetek kezelésére alkalmas találkozó vált belőle.
A csapatok a következőképpen álltak fel:
Roma (4-2-3-1): Olsen; Santon, Manolas, Fazio, Kolarov; De Rossi, Nzonzi; Under, Pastore, El Shaarawy; Schick.
Frosinone (5-3-2): Sportiello; Goldaniga, Ariaudo, Capuano, Zampano, Beghetto, Cassata, Chibsah, Crisetig, Ciano, Pinamonti.
Azonnal szembetűnő változtatás, hogy Pastore végre 10-es poszton kezdett. Amikor leigazolta Monchi, kérdezték Di Francescót, hogy melyik poszton fogja játszatni, lévén a 4-3-3-ban nincs igazából helye, de az edző már akkor kijelentette, hogy Pastore mediano lesz. Sokáig nem tartotta magát a dolog, mert ugyan ott kezdett, de volt ő balszélsőtől kezdve, a szartól a repülőig minden, épp csak tízes nem.
Bár jómagam még valóban melankolikus hangulatban keresgéltem a streameket, Ünder ekkorra már megszerezte a vezetést, és egy kicsit a lelkesedésemet is felrázta. Amikor a Roma formájáról beszélünk, mindig oda lyukadunk ki, hogy itt edző és játékos egyaránt hibás, a taktika nem működik, az igazolások nem jól sültek el, és nincs senki olyan formában, mint január vége felé Ünder, hogy a hajunknál fogva rángasson ki a gödörből. Fontos tehát, hogy az egyik húzóember végre magára találjon, és elmondhatjuk, hogy a gólján kívül is kiválóan játszott. Cselezett, sarkazott, lőtt, labdát vezetett, látszott rajta az a magabiztosság, ami a szezon elején görcsösséggé változott.
Rajta kívül kiemelném még Pastorét és Santont is, a második gólunk két főszereplőjét. Amint említettem, Pastore végre a saját posztján játszott, és ez meg is látszódott a teljesítményén. Az első félidőben valósággal iskoláztatta a mezőnyt, a támadásainknak pedig formát adott. Évek óta először volt játékunk középen (bár a Frosinone ebben partnerként viselkedett), illetve a szélsőket is rendszeresen segítette az argentin. Santon is elég igéretesnek tűnt, bár volt egy-két hibája is. Ki tudja, lehet, hogy ő lesz az új Emersonunk.
A második félidő már jóval unalmasabb volt az elsőnél, viszont izgulni egy percig sem kellett. Láthattuk a fiatalokat, Zaniolót és Luca Pellegrinit, utóbbi ráadásul egy szép gólpasszt is adott Kolarovnak. Magabiztosan játszott a Roma, és a támadójáték szerintem egyértelműen jó irányba mozdult el, amit a Frosinonétől jobb csapatok ellen is látni fogunk. A védelem viszont még mindig gyenge lábakon áll. Tulajdonképpen nem tudunk olyan pontját mondani a pályának, ahonnan a két védőnk közé vagy mögé ívelve ne tudnának akárkit helyzetbe hozni. Ezen mindenképpen változtatni kell, akár a szélsőhátvédek szerepével, akár az egyik védekező középpályás hátrébb hozatalával, de ezt a Lazio, ami előszeretettel ível Immobilére, könyörtelenül kihasználhatja.
Hétvégén derbi, ami akár egy nagyot is lendíthet a Román. Jelen pillanatban mindenki pozitív, Pastore örül a szerepkörének, Ünder a góljának, Di Francesco a mutatott játéknak. Szombatig mi is ünnepelhetünk, hiszen ma van a világ talán legcsodálatosabb férfijának a születésnapja. Isten éltesse a Capitanót!